Dangerous | BEFEJEZETT

Huszonhatodik fejezet

Alessia Grey

- Szóval hova mész? És hol van Clara? --vont kérdőre.

- Fogalmam sincs hol van Clara! Egésznap nem értem el és ez miatt is akartam veled beszélni! De téged lehetetlenség elérni! --förmedtem rá.

- Bocs, úgy tűnt elvagy foglalva a pasiddal --vont vállat, mintha nem érdekelné, de persze ez nem igaz mert akkor nem hozta volna fel ilyen arrogáns hangnemmel. A tekintetéről meg ne is beszéljünk.

- Egy, nem a pasim! Kettő, ő támadott le a folyosón... De miért is magyarázkodom? Semmi közöd sincs hozzá --mordultam rá idegesen.

- Jó tudod mit hagyjuk! Szállj be és elmegyünk Clarához –mondta, én pedig meglepetten megálltam.

- Tényleg?

- Igen, nem azt mondtad, hogy nem tudsz róla semmit tegnap este óta?

- De igen, csak nem hittem, hogy érdekel --feleltem.

- Minden érdekel, ami veled kapcsolatos --fordult meg, és rám sem nézett míg a kocsihoz nem értünk. A szavai a szívemig hatoltak és egy pillanatra le is dermedtem. Beszálltam a fekete Jeepbe, és ahogy belesüllyedtem az ülésbe az orromat megcsapta Justin kellemes illata, de most nem a szokásos volt, hanem kicsit más. Szántálfa és menta keveréke. Elindultunk Claraékhoz és pár perccel később megálltunk a társasház előtt.

- Bejössz? –kérdeztem, miközben kikötöttem magam.

- Inkább kint maradok –felelte, én pedig bólintottam majd kiszálltam. Beléptem a társasházba, a lépcsőn felsiettem a harmadikra. Claraék lakása előtt megálltam majd bekopogtattam. Pár pillanattal később anyukája nyitott ajtót.

- Jó napot! Clara itthon van? –kérdeztem, mire anyukája megilletődve meredt rám.

- Azt hittem nálatok aludt --ráncolta a homlokát.

- Ja igen, csak délután hamarabb végzett és gondolom elment vásárolni --hazudtam, mivel hirtelen nem tudtam mit mondani.

- Már kezdtél megijeszteni Alessia --sóhajtott megkönnyebbülten, de én olyan ideges lettem, hogy már rohantam is le a lépcsőn. Hol a fenében lehet? Ugye nem miattam tűnt el?? A sírógörcs szélén álltam ahogy beszálltam Justin mellé.

- Na itthon volt? --fordult felém kíváncsian, én pedig égőszemmel és kapkodó légzéssel néztem rá.

- Nem, nem is jött haza tegnap --feleltem.

- Mi? Hé, nyugi Ales --húzott magához amikor látta, hogy a könnyeim eleredtek.

- Hol lehet? Ugye nem miattam tűnt el? –szipogtam, ő pedig szorosan ölelt.

- Nyugodj meg! Megkeressük --emelte fel az arcomat és a hüvelykujjával kezdte el simogatni az arcomat.

- Annyira elegem van Justin –mondtam könnyezve, mire ő lassan az ajkait az enyémre tapasztotta. Jól esett a csókja, és pár percre biztonságot nyújtott. Tudtam, hogy csak nyugtatás képpen teszi és ez kicsit fúrta is az oldalam. Amikor elszakadtunk, Justin telefonja megcsörrent és azonnal elhúzódtunk egymástól. Elővette a telefont majd ahogy megláttam a kijelzőre írt nevet, összerándult a gyomrom.

- Vedd fel --mondtam Justinnak, mert úgy tűnt addig hezitál míg el nem hallgat a telefon.

- Nem akarok Josh-al beszélni --nyomtam ki a telefont.

- És ha fontos? –kérdeztem, és közben letöröltem pár könnycseppet.

- Biztos nem az --indította be az autót, majd kikanyarodtunk az útra.

A gondolataimba merültem miközben Justin vezetett. Mi lehet Claraval? Ebben is Josh keze van? Bár akkor biztos nem hívta volna fel Justint.

- Nem lesz semmi baja --szólalt meg Justin amikor már az utcánkba kanyarodott be.

- Ne mondj olyat, ami nem biztos --feleltem, de nem néztem rá csak továbbra is az ablakon meredtem ki. Szerettem volna az a lány lenni, aki azon kattog, hogy a srác, aki egyik pillanatról másikra lett a legfontosabb ember az életében újra megcsókolta. De ez helyett csak azon agyaltam, hogy Clara min mehet keresztül... Miattam. Ahogy Justin megállt a házunk előtt újra összeszorult a gyomrom.

- Nem akarsz bejönni? --fordultam Justin felé.

- Szerintem ez nem jó ötlet --felelte.

- Amint látod nincsenek itthon anyáék –mondtam, mivel csak egy sárga taxi állt kicsit arrébb a bejárattól.

- Jó --egyezett bele, amitől kicsit megkönnyebbültem mivel ő volt az egyetlen, akire most számíthattam. Ahogy kiszálltunk a hideg megcsapta az arcomat és furcsa érzés kapott el, de nem tudtam megállapítani miért.

- Minden oké? --lépett mellém Justin, én pedig csak bólintottam majd beindultam.

A kulcsot beakartam dugni a zárba, de nem sikerült és ahogy lenyomtam a kilincset kinyílt. Meglepetten léptem be majd hangok csapták meg a fülemet.

- Hol van Micheal? --hallottam meg anya hangját aggodalmasan csengve.

- Ott, ahol lennie kell --felelte egy rideg hang és éreztem ahogy mögöttem Justin teste megmerevedik. Justin felé fordultam és a mellkasának nyomtam a kezem, hogy nehogy elinduljon. Másik kezemmel lassan becsuktam az ajtót.

- George! Ami volt az a múlté! Tudom miért raboltad el a lányunkat! Mindenki mást hisz, de én tudom az igazságot! --mondta anya és hallottam a hangjából mennyire mérges.

- Őt választottad helyettem! --csattant fel ordibálva Mr. Daniells én pedig összerezzentem. Ettől a ponttól kezdve teljesen összezavarodtam.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Instagram: kamyblogjaofficial