Dangerous | BEFEJEZETT

Huszonegyedik fejezet

Alessia Grey

Utolsó óra előtt kicsit több ideig maradtam a könyvtárban, így kis késéssel indultam el angolra. Az üres folyosón haladtam és minden apró neszre összerezzentem. Éppen az előadó terem mellett haladtam el amikor egy dallam megcsapta a fülemet. Ismerős volt és ahogy végig futott az agyamon ki gitározhat bent azonnal egekbe szállt a pulzusom. Mivel már beszélni akartam Justinnal így bármennyire is akartam menekülni, vissza fogtam magam és beléptem az előadó terembe. Justin a gitárjával a kezében állt és játszott rajta. Nem vette észre, hogy beléptem ezért csak álltam és figyeltem őt. Legszívesebben átöleltem volna és soha nem engedtem volna el, de apa megmondta, hogy maradjak távol tőle. Ez ment is volna, ha Justin tényleg lelép a városból, most még is itt van az aranyos pulcsijában, ami nála ilyen mánia lehet és a haja göndörfürtökben áll. Ahogy elkezdett dúdolni eszembe jutott a csókunk, ami örökre belém égett. Hallgattam volna még őt, de a következő pillanatban felszisszent és abba hagyta. Mielőtt észbe kaptam már meg is szólaltam.

- Jól vagy? --kérdeztem mivel tudtam, hogy a seb miatt szisszent fel.

- Mióta állsz ott? --fordult felém.

- Pár perce --léptem elő az árnyékból.

- Szóval leskelődsz utánam? --kérdezte szórakozottan és letette a gitárt.

- Nem, csak hallottam a gitározást és bejöttem –feleltem, és közben nem tudtam róla levenni a szemem.

- Órán kellene lenned --ült le és felhúzta a pólóját a sebnél, hogy ellenőrizze. Automatikusan oda léptem hozzá és leguggoltam elé, hogy én is szemügyre vegyem a sebet.

- Neked is --vágtam vissza.

- Mikor cserélted? --néztem fel rá mivel eléggé csúnyának tűnt a kötés.

- Még te cserélted le –felelte, mire én hitetlenkedve álltam fel.

- Az napokkal ezelőtt volt Justin --meredtem rá felháborodva majd a táskámba nyúltam, amiben mindig van egy kicsi elsősegély csomag. Kivettem belőle egy kötést és fertőtlenítőt.

- Vedd le a pólód --fordultam felé mire Justin lemeredve nézett rám.

- Kitisztítom a sebed --forgattam a szemem, persze kicsit zavarba hozott a meztelen felső testének gondolata.

- Nem kell, majd megoldom --állt fel.

- Justin! Miért vagy még mindig itt? --néztem rá, és éreztem ahogy a szemem könnyekkel telik meg. Láttam rajta, hogy nem tudja mit válaszoljon és ez még inkább felbosszantott.

- Apád tud róla, és feltételekkel itt maradhattam --felelte, de kerülte a tekintetem. Apa tud róla? Nekem mégsem szólt semmit! Komolyan még ezek után is titkolózik?

- Azt hittem elakarsz menni.

- Úgy is volt, de egyelőre fogalmam sincs hova menjek --válaszolta.

- És kettőnkkel mi van? --kérdeztem száraztorokkal.

- Semmi Alessia --rázta meg a fejét.

- Értem –nyögtem száraztorokkal, majd otthagytam a termet. De ahogy kiléptem a folyosóra szinte sokkot kaptam. A tanáriból Josh lépett ki és azonnal észrevett. A pánik egyik pillanatról a másikra fogott el. Az előadó terem nyitott ajtaja előtt cövekeltem le, és gondolom ezt Justin is észrevette mert pillanatokkal később már mellettem állt.

- Menj be órára Ales --súgta a fülembe, de én nem tudtam mozdulni.

- Nem hagylak vele egyedül --mondtam Josh-t nézve.

Justin Daniells

Fájt, hogy Ales-t vissza kell utasítanom és úgy tenni mintha semmit nem éreznék. Pedig legszívesebben magamhoz láncoltam volna. De ígéretet tettem az apjának és jobbat is érdemel nálam.

Az előadó terem előtt lecövekelt Alessiát betoltam volna a legközelebbi terembe csak, hogy Josh még egy percnél tovább ne bámulhasson rá. Nem hittem volna, hogy ezek után még ide jön, de úgy tűnik neki semmi sem számít.

- Figyelj Alessia --fordítottam magammal szembe, mire a kétségbe esett tekintetétől összeszorult a szívem. Nem kellett volna ma jönnie, sőt nekem sem, de mivel az apja közölte, hogy vigyáznom kell rá így nem hagyhattam ki a sulit.

- Menj be órára, és utána majd beszélünk --mondtam neki, de nem az igazat. Egyáltalán nem szabadna vele kommunikálnom, így ahogy beszélek Josh-al kiülök az autómba és megvárom míg felnem száll az iskola buszra.

- Nem akarom, hogy bajod essen –suttogta, én pedig legszívesebben megcsókoltam volna, de helyzet sem a körülmények nem voltak megfelelők ehhez.

- Nem lesz semmi gáz --simítottam meg az arcát, majd elléptem tőle. Szerencsére Ales hallgatott rám, és elindult az ellenkező irányba. Josh a folyosó végén várt a tanáritól kicsit arrébb.

- Mit keresel itt? --kérdeztem ahogy hozzá értem.

- Kiiratkoztam --felelte, de láttam rajta, hogy nem csak ez miatt van itt.

- Apád elakarja veletek hitetni, hogy halott. Gondoltam szólok --tette hozzá, és apám hallatán összerándult a gyomrom.

- Miért? --csak ennyit tudtam kinyögni.

- Mert nem adja fel a tervét miszerint bosszút áll Mr. Grey-en.

- De miért mondod ezt most el nekem? --fontam össze a karjaimat távolságtartóan.

- Mert a legjobb barátom vagy --felelte.

- Voltam --helyesbítettem.

- Justin! Csak megakartalak védeni --csattant fel.

- Én pedig Alessiát akarom --feleltem.

- Szóval megkaptad a csajt és semmi más nem számít már igaz? --kérdezte gúnyosan.

- Nem kaptam meg...! Semmi közöd sincs az egészhez --mordultam rá.

- Szóval az előbbi kis szerelmes csevejt rosszul láttam?

- Nem tartozom neked magyarázattal! Húzz el innen és ne gyere vissza!

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Instagram: kamyblogajofficial