Dangerous | BEFEJEZETT

Huszonkilencedik fejezet

Justin Daniells

Nehezen tudtam az autónál egyedül hagyni Alessiát, de egy fokkal így is jobb ötlet volt mintha magammal rángattam volna a hajóra. Josh-al egyszerre léptünk a hosszú stégre és bár nem bíztam Joshban a történtek után nem tudtam kihez fordulni. Helen-t nem akartam belerángatni ebbe, meg egyébként is kicsit szöget ütött a fejemben az, amit Josh mondott. Gyanús volt, hogy pont most bukkant fel és amikor én Alessia után mentem valamelyik este, ő simán követhette Clarat. De nem akartam elhinni, ő nem ilyen. Apámnak biztos nem dolgozna.
- Jobb, hogy nem engedted neki, hogy velünk tartson --szólalt meg Josh.
- Tudom --sóhajtottam.
- Ha ennek vége akkor mit fogsz csinálni? –kérdezte, én pedig felhorkantam.
- Ennek sosem lesz vége... Max, ha apám meghal vagy én --feleltem.
- Nem fogsz meghalni Justin --mondta mintha ebben biztos lenne.
- Ha meghalnék sem hiányoznék senkinek. Nincs semmi értelme az életemnek, csak a bajt viszem magammal mindenhova. Szóval valószínűleg eltűnők, ha túlélem --feleltem és furcsa volt kimondani, ami a lelkemet tényleg nyomta.
- Justin te tényleg hülye vagy! Lehet azt hiszed nem vagy fontos senkinek, de Alessiának és nekem az vagy. Nem ismerem a csajt, de látom ahogyan rád néz --Alessia említésétől melegség futott át a mellkasomon.
- Ha igaz is amit mondasz, lehet a testvérem, meg alapjáraton jobb lenne neki nélkülem, sőt az apja nélkül is --morogtam.
- Mi van? --állt meg, és el is felejtettem, hogy már jó ideje nem az a kapcsolat van közöttünk, hogy mindent tudjon.
- Lehet az anyja kavart az én apámmal, vagy is kavart is de nem tudni, hogy ki az igazi apja --vázoltam fel röviden.
- Ez egyre bonyolultam –sóhajtotta, majd tovább indultunk.
- Tudom --néztem a hajóra, amihez megérkeztünk. Nagy rakodó hajó volt és néhány helyen már durván rozsdásodott. Ez volt apám 104-es hajója. Lent alaksor volt kialakítva tele cellával. Itt tartotta az elkapott ellenségeit. Felmentünk a hajóra, mire két fekete kabátos hapsi lépett elénk.
- Kit keresnek? --szegezte nekünk a kérdést a kopasz. Mielőtt reagálhattam volna, Josh meglendítette a kezében lévő fegyvert és leütötte a kopaszt. A másik őr pedig azonnal támadott. Mivel a sebem még nem gyógyult meg, így nagy fájdalom keletkezett az oldalamon ahogy behúztam neki. Josh szerencsére segített elintézni ezt is.
- Komolyan leálltál volna velük csevegni? --nézett rám Josh hitetlenkedve, majd elindult lejárati ajtóhoz, ami konténerek között volt elrejtve.
- Csak szerettem volna békésen intézni --indultam el utána.
- Már rég nem lehet semmit elintézni békével --morogta Josh, és közben a konténerek közé érve újra két őrrel találtuk magunkat szembe.
- Hé --vette elő a fegyverét az egyik, mire Josh lelőtte mindkettőt.
- Te most szórakozol velem? Nem ölni jöttünk Josh! --kiabáltam rá kiakadva.
- A naiv kurva eget rád Justin! Simán lelőttek volna --morgott.
- Nem biztos –feleltem, majd az ajtóhoz értünk.
- Tuti van lent jó pár őr --néztem a lejárati ajtóra.
- Igen, lemegyek elsőnek --mondta, de azonnal megállítottam.
- Ez az én harcom, nekem kell elsőnek lépnem –feleltem, majd felrántottam a vasajtót és a létrára ereszkedtem. Ahogy leértem a sötét folyosóra, a szenvedő hangok megcsapták a fülemet. Josh pillanatokkal később már mellettem állt.
- Én megyek jobbra --mondta Josh és elindult.
- Rendben, akkor én meg megyek a másik irányba --vettem elő a fegyvert, és én is elindultam a homályos folyosón.
- Mr. Grey –szólongattam, miközben haladtam a folyosón. Éppen a hetes cellánál jártam amikor valaki megszólalt mögöttem. Fájóan ismerős volt a hang.
- Nem kellett volna ide jönnöd --Helen felé fordultam.
- Mit keresel itt? --vontam kérdőre.
- Szerinted? Biztos nem hőst jöttem játszani --felelte gúnyosan.
- Nem játszom a hőst! Csak próbálok helyesen cselekedni! --mordultam rá.
- Helyesen? Akkor cselekedtél volna HELYESEN, ha megölöd azt a hülye ribancot --azonnal tudtam, hogy Alessiáról beszél és a kezemet ökölbeszorítottam.
- Miért lett volna helyes? Mert apám azt mondta? Nem is anyám halálát akarta megbosszulni, hanem mert Mrs. Grey nem őt választotta –mondtam, idegesen és ez volt az igazság, mivel ez eléggé nyilvánvaló volt.
- Hm most mondanám, hogy a szerelmed lehet ugyan úgy Daniells mint te, de akkor miért próbálja éppen George megölni a saját lányát? --játszotta el, mintha gondolkodna. Nekem pedig kellett pár pillanat, mire felfogtam mit is mondott.
- Mi van? Mit csinál Alessiával?! --emeltem rá a fegyvert, hogy hátha így kihúzom belőle a szavakat.
- Nyugi, nem csak őt az egész hajót felakarja robbantani pár percen belül. A kis barátnődet éppen a hajóra húrcolja fel.
- És azt hiszed én ezt engedni fogom? --emeltem fel a hangom és a méreg szét áradt bennem.
- Azt hiszed nem tudlak megállítani? --nevetett fel gúnyosan, majd a kezében lévő fegyvert meghúzta és a lábam helyett véletlenül kicsivel arrébb talált a golyó.
- Még mindig rosszul célzol –hergeltem, majd próbáltam kicsavarni a kezéből a pisztolyt.
- Te idióta, engedj el! –sivította, és tudom miért volt a hangja kétségbe esett, mert perceken belül robbanhat a hajó és ő még mindig itt van lent.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Instagram: kamyblogjaofficial