Dangerous | BEFEJEZETT

Tizenhetedik fejezet

Alessia Grey

Justin apjára fogtam a fegyvert és közben a könnyeimet fogtam vissza. Ha nem lövök legalább a lábába akkor Justin meghal! Ezt nem hagyhatom. Mr. Daniells semmit nem érzett a fia iránt, ami miatt a gyűlölet még jobban erősödött bennem.

- Állj csak előrébb és hamar véget vetünk ennek --vigyorgott Mr. Daniells. Justinra néztem, aki már csak félig állt előttem és az oldalából a vér ömlött. Azt mondta szeret majd, hogy meneküljek tényleg azt hiszi, hogy ezek után magára hagyom? A düh pillanatok alatt felforrt bennem majd Mr. Daniellsre fogtam a fegyvert és lőttem. A combját találtam el mire káromkodva összezuhant. Remegtem attól, hogy ilyet tettem, de Justin volt most a fő, aki már dülöngélve dőlt a falnak. A karját a vállamon át raktam majd elindultam vele a lépcsőn. Nem volt egyszerű letántorogni, és éppen leértünk a földön fekvő Josh-hoz, amikor fentről lövés hallatszott ez jelezte, hogy a lábon lövés semmit nem ért Justin apjának. A motel kijáratán kitántorogtunk majd menekülési lehetőségeket elemeztem fel. Láttam a fekete jeepet, de én nem tudtam vezetni így képtelenségnek tartottam, hogy a sarokig eljutnánk vele. Hirtelen egy ismerős sport autó állt meg előttünk. Apa kipattant, mire én megkönnyebbülten meredtem rá.

- Mi történt? -kérdezte, és rögtön átvette tőlem Justint majd az autó hátuljába besegítette én pedig előre behuppantam. Éppen, hogy apa be ült a vezető ülésbe amikor Mr. Daniells kirontott.

- Justin megakart védeni és a rohadék apja meglőtte.

- A fenébe! Elfog vérezni --morogja majd kiadja, hogy keressek egy rongyot. Amint megtaláltam hátra másztam a kis térben Justin mellé, aki alig volt már ébren.

- Hé, maradj ébren --néztem rá és a könnyeim eleredtek. Felhúztam a pólóját majd a ruhát a vérzősebhez szorítottam.

- Még élned kell Justin! Ne hagyd, hogy apád legyőzőn --simogattam az izzadt homlokát. Egyfolytában csukódott le a szeme, én pedig egyre jobban pánikba estem.

- A rohadék! --csattant fel apa, én pedig felnéztem és a hátsó ülésről megpillantottam egy fekete terepjáró Mercedes-t.

- Apa menj gyorsabban --szólaltam meg és közben próbáltam Justin-t ébren tartani. Nem halhat meg! Egyszerűen nem ezt érdemli!

A következő pillanatban Mr. Daniells mellénk ért az autóval és minden erejével leakart minket lökni az útról. De mielőtt újabb lökést adhatott volna, apa a gázra lépett és teljesen a másik sávba áthaladt, a következő pillanatban nagy erővel a Mercedesnek csapódik, ami lecsúszik az útról és felborul. Igaza volt Josh-nak apa tényleg nem az-az ember, mint hittem. De ha belegondolunk senki sem az, akinek hittem.

- Apa nem sokáig bírja már --néztem Justinra, aki behunyta a szemét.

- Mindjárt oda érünk -mondta, én pedig szólongatni kezdtem mire a szemét kinyitotta, de egyre rosszabban nézett ki.

***

Apa az erdő közepén egy faházba hozott minket. Sosem jártam még itt, de úgy tűnt apa tulajdonában állhat. Justin sebéből kiszedte a golyót, én pedig hitetlenkedve meredtem a férfira, akit mindig egy normális apának hittem most meg kiderült, hogy igazából egy maffia tag volt és profin tud golyót eltávolítani, ja és vezetni.

- Miért nem meséltél a múltadról? -kérdeztem, miközben az alvó Justint betakartam.

- Mert megakartalak védeni --indult ki, én pedig követtem.

- Így? Legalább tanítottál volna meg fegyvert használni --ripakodtam rá.

- Nem hittem, hogy szükséged lesz rá! Ha ez az átkozott fiú nem jelent volna meg... --mielőtt folytathatta volna közbeszóltam.

- Ő mentett meg apa! Ha nem jön a motelhez már golyó lenne a fejemben!

- Azért mentett meg mert jóvá akarta tenni, hogy megakart ölni! Ne feledd mi volt a szándéka! --mordult rám apa.

- Ha visszamegyünk Pechwoodba nem akarom látni többet a közeledben! --indult el a konyhába.

- Mi? Apa sosem volt igazi családja! Szüksége van rám --mentem utána. Tisztában voltam azzal, hogy Justin hazudott nekem és hogy nem szabad bíznom benne. De az apja előtt mondta, hogy szeret és ebben csak nem hazudott! Végül is kockáztatta az életét értem!

- Majd keres mást magának! Ez a fiú nem hozzád való! --veszekedett velem továbbra is apa.

- Apa! Nincs senkije! Valakinek mellette kell lennie! --ültem le az egyik székre.

- Az a valaki nem te leszel --nézett rám ellentmondást nem tűrő tekintettel.

- Legalább a barátja hagyj legyek!

- Ugyan úgy a közeledben lesz! Nem akarom, hogy egy Daniellsnek bármi köze legyen a lányomhoz.

- Ti is barátok voltatok Mr. Daniellsel!

- Nézd meg mi lett belőle --indult el az egyik szoba felé.

- Apa kérlek! --néztem utána könyörgőn, mert már nem tudtam mit felhozni neki.

- Nem és kész Alessia! --kiabál rám, majd bevonul a szobába és becsapja maga mögött az ajtót.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Instagram: kamyblogjaofficial