Dangerous | BEFEJEZETT

☃️Tizedik fejezet☃️

Alessia Grey

Clara ajándékát csomagoltam be utoljára. Kicsit elvoltam késve mivel tegnap vettem meg az utolsó ajándékokat is, és ma már szenteste van. Az össze csomagoló papírt elhasználtam, és csak a maradék fecniket vittem le kidobni. Nagyiék már tegnap ide értek így most a nappaliban tévéztek apával, anya pedig a konyhában sürgött forgott.

- Jaj de jó, hogy jöttél! Elkell mennünk a közeli bevásárló központban --dobta le a konyharuhát majd az előszobába indult.

- Muszáj? --néztem rá fáradtan.

- Igen! Nem megyek egyedül --ingatta a fejét és mielőtt kiérhettem volna már a kabátomat a kezembe nyomta.

- Még a fát sem díszítettük fel --nyafogtam.

- Majd utána --hessegetett ki, hogy a cipőmet felvegyem. A téli bakancsomat felkaptam majd kiléptem anyával együtt a hidegbe. A bevásárló központ tizenötpercre volt tőlünk, szóval félórás útnak néztünk elé mivel a hó esett és minden ember az utolsó napra hagyja a nagy bevásárlást! Miért is ne?!

- Tegnap voltunk vásárolni? Mit felejtettél el? --sóhajtottam miközben beszálltunk az autóba.

- Vaníliapudingot, sütőport és halat --sorolta fel.

- Komolyan? Ezért kell a sok ember közé bemennünk? --vágtam magam hátra.

- Igen --bólintott anya, majd kikanyarodott az útra.

Húszpercet álltunk egy dugóban majd nagy csodára a bevásárlóközpontba értünk. Anya a fagyasztókhoz sietett mielőtt még minden halat elkapkodnak, én pedig lassan követtem.

- Keress fagyasztott borsót, ha még van --adta ki anya miközben válogatott halak között. Elindultam a fagyasztott zöldségek felé, de mielőtt oda értem volna a pizzáknál megpillantottam Justint. Nagy kosárral volt, ami tele volt egészségtelen ételekkel. A szívem összeszorult a látványától több okból is, egyrészt mert tudtam, hogy az apja nem karácsonyozik vele, másodszor pedig mert feltűnően került az utóbbi időben... Ez azért is fájt mert azt hittem, hogy kedvel, de úgy tűnik nagyot tévedtem.

- Hát, ha egyhelyben állsz nem marad egy zacskó borsó sem --lépett mellém anya.

- Bocsi –sóhajtottam, majd már indultam is volna tovább, de anya megszólalt.

- Hé, ő nem az a kedves kisfiú? –kérdezte, én pedig a fejemet fogva indultam el a borsók felé, ami pont a pizzákkal szembe voltak.

- Miért egyedül vásárol? És mi ez a sok egészségtelen fagyasztott kaja? --kezdett el fintorogni.

- Az apjával nem szokott karácsonyozni, valószínűleg egyedül tölti az ünnepeket –feleltem, majd ahogy befejeztem Justin tovább indult és azonnal észrevett minket.

- Jó napot Mrs. Grey! Szia Ales --köszönt mosolyogva.

- Szervusz drágám --mosolyogott anya, én pedig behajoltam egy a fagyasztó ládába egy zacskó borsóért.

- Egyedül vagy karácsonykor? --kezdte faggatni anya, én pedig mérgesen rámeredtem.

- Anya! --szóltam rá hitetlenkedve.

- Igen –bólintott, és a mosoly lehervadt az arcáról amiért majd megszakadt a szívem.

- Ha gondolod töltheted nálunk a karácsonyt, sőt az újévet is --simogatta meg a vállát kedvesen anya, nekem pedig kellett pár pillanat mire felfogtam, amit mondott. Most komolyan meghívta hozzánk?

- Nem szeretnék zavarni! Nekem ez az ünnep nem igazán fontos --felelte Justin és közben összenéztünk. Basszus rohadtul akartam, hogy belemenjen, de közben mégse mivel így is kevés kellett hozzá, hogy ne zúgjak teljesen belé.

- Nem zavarnál! Ragaszkodom, hogy átgyere hozzánk! Igaz a vendégszoba foglalt, de a nappaliban kényelmes a sarokülő, meg van matrac is --kezdett anya tervezgetni.

- Anya --szóltam rá, de mintha megsem hallotta volna Justinnal ellentétben, aki ezt a megszólalásomat annak vette, hogy nem akarom őt nálunk látni.

- Elnézést Mrs. Grey, de nekem most mennem kell --mondta Justin udvariasan majd kikerült minket.

- Jaj, de sajnálom ezt a fiút --nézett utána és rohadtul együtt éreztem vele.

- Mindjárt jövök --indultam el utána.

- Justin! --kiabáltam utána mire megállt, de nem fordult meg.

- Sze... Szeretném, ha átjönnél! --néztem rá zavartan.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet --rázta meg a fejét, nekem pedig az újabb elutasítása felbosszantott.

- Azt hittem kedvelsz... --mondtam ki hirtelen, amit azonnal meg is bántam és zavarba is jöttem, főleg attól a tekintettől amivel nézett rám a szavaim után.

- Kedvellek is Alessia, de ha még több időt töltök veled akkor mégjobban foglak és azt nem akarom –felelte, én meg egyre rosszabbul kezdtem érezni magam.

- Miért nem? --fontam össze a karjaimat.

- Csak --felelte és úgy tűnt a kérdésemmel megfogtam. Dühösen megfordultam majd elindultam az ellentétes irányba.

- Na jön Justin? --kérdezte anya amikor a pénztárnál utolértem.

- Úgy látod, mint aki jön? --néztem rá, és próbáltam nem kimutatni a dühömet és a csalódottságomat.

- Úgy érzem ez a fiú több mint egy barát --vette elő közben a pénztárcáját.

- Nem több --feleltem dühösen.