Dangerous | BEFEJEZETT

Tizenhatodik fejezet

Justin Daniells

A hang irányába fordultam és Josh állt a lépcső utolsó fokán.

- Tedd le a fegyvert --ismételte újra.

- Leteszem, ha elmondod hol van Alessia! --csattantam rá.

- Nem tehetem Justin! Azért hoztam ide, hogy téged védjelek --lépett le az utolsó lépcsőfokról is.

- Mi van? Nem kell engem védened!

- De igen! Nézz már magadba! Az első pillanattól kezdve bele zúgtál a csajba és jól tudtam, hogy nekem kell majd cselekednem! Apád örökre kitagadott volna, ha nem kerül a lány ide –felelte, majd az előtér közepén megállt.

- Nem én hoztam ide így nem mindegy már, hogy kitagad vagy sem?

- Neki az a lényeg, hogy ide került és ha belegondolunk sok munkád volt benne, mivel annyit beszéltél róla, hogy tudtam merre lakik és milyen útvonalon megy haza általában --mosolyodott el és láttam rajta, hogy legszívesebben kiröhögne.

- Nem érdekel, hogy apám kitagad vagy sem, egyszerűen csak szeretném tudni hol van Alessia! --tértem vissza az eredeti témára. Nem akartam beszélni arról mekkora barom voltam, hogy megakartam ölni Alest. Ha valami baja esik az-az én lelkemen szárad, mert én vezettem el őket hozzá! Minden az én hibám és jóvá kell tennem!

- Azt hiszed elmondom? --röhögött fel, én pedig dühösen hozzá léptem.

- Elmondod vagy lelőlek --fröcsögtem a szavakat.

- Komolyan? Azt hiszed, hogy képes vagy rá? --nézett a szemembe és már nem a legjobb barátomat láttam, hanem egy teljesen idegen srácot. Ujjaim a fegyver köré fonódtak és közben eszembe jutott, hogy Mr. Grey apámhoz hasonlított. Nem vagyok vagy leszek olyan, mint ő! Már nem akarok a maffia tagja lenni én nem ilyen vagyok! A következő pillanatban meglendítettem a fegyvert és leütöttem vele Josh-t, aki nem számított erre és a földön kötött ki. A feje jobb oldalán vér csorgott le, de nem volt vészes az ütés éppen elég időre feküdt ki míg én megtalálom Alessiát. Loren felé fordultam, de már hűlt helye volt. Tuti az apámnak köpbe éppen! A pult mögé léptem majd az összes szoba számon végig mentem. Vagy hat darab kulcs hiányzott az akasztóról, így felírtam őket a tenyerembe és felindultam az emeltre. Szerencsére csak két emeletes a motel így tíz szoba egymás után foglalt helyet. A régimódi folyosóra felértem majd megtorpantam. Melyikbe lehet ezek közül? Csak úgy nem nyithatok be egy idegenre... A fenébe is!

- Alessia! –kiabáltam, pedig ezen a folyosón inkább csendben maradtam volna. A régi bordó tapéta és bútorok egy horrorfilmre emlékeztetettek, kicsit sem hatottak kellemesen. A folyosó végén egy ablak állt, amin a függöny össze volt húzva szóval még a város fényei sem világítottak be. Egész folyosón csak gyertyák adták a fényt.

- Alessia! --szólaltam meg újra, mire a hármas szobából meghallottam a hangját.

- Mit keresel itt? --kérdezte az ajtón keresztül, és a hangján hallottam mennyire megvan gyötörve.

- Elakarlak vinni innen! Menj hátrébb betörőm az ajtót –mondtam, majd a lábammal próbáltam berúgni. Harmadjára sikerült a zárat széttörni így az ajtó nagy csattanással kinyílt. Berontottam a szobába és Alessia könnyes szemmel nézett vissza rám.

- Miért segítesz rajtam? Nem megakartál ölni? –kérdezte, és a tekintete súlya a szívemig hatolt. Nem akartam, hogy így nézzen rám.

- Soha nem tudnálak bántani --léptem közelebb hozzá, mire ő hátrált. Megértettem miért reagál így a közelségemre, de rohadtul fájt látni mennyire gyűlöl.

- Josh teljesen mást állít! És a helyzet is tesz rá egy lapáttal –felelte, és már teljesen a falnak hátrált.

- Josh egy áruló! És azért kerültelek a napokban mert kiakartam találni hogyan védhetnélek meg –magyaráztam, majd teljesen hozzá léptem és a könnyes arcát a tenyerembe vettem.

- Tőlem utálhatsz életünk végégig! De most gyere velem –kértem és a tekintetében elvesztem.

- Rendben, de hova megyünk? Keresni fognak nem? --kérdezte és elhúzódott az érintésemtől.

- Fogalmam sincs! Az a lényeg, hogy elhúzzunk innen --feleltem.

- Oké, menjünk --mondta idegesen és remegve. Összeszedtem magam, majd nagy erőt véve megfogtam a kezét és szerencsére nem rántott el. Ahogy kiléptünk a folyosóra apám az ablak felőli oldalról megszólalt.

- Nicsak felbukkantál --lemeredve néztem rá, és közben Alessiát magam mögé toltam.

- Éppen jöttem beszélgetni a kis barátnőddel --fröcsögte szórakozottan. Tudtam, hogy beszélgetés alatt a megölését érti, de azt is kinéztem volna belőle, hogy előtte megerőszakolja. Az utóbbi gondolatra még erőssebben szorítottam a fegyvert a kezemben.

- Nem érdekel, ha kitagadsz! De megfogom védeni tőled Alessiát --feleltem.

- Te szerencsétlen! Ennek a libának az apja miatt halt meg az anyád! --csattant rám dühösen.

- Mr. Grey annyira hibás, mint te! Egyszerűen csak rá akarod másra fogni azt, ami miatt te vagy a felelős! Elvesztettem az anyámat azért, mert képtelen voltál békén hagyni őt a maffiával! Sosem volt igazi gyerekkorom miattad! És még jó, hogy beleszerettem Alessiába amikor életemben először, valaki nem úgy nézett rám mintha egy felesleges haszontalan senkire! --keltem ki magamból, közben hátráltam a lépcső felé. Tudtam jól, hogy Ales minden szavamat hallja, de abban a pillanatban nem érdekelt.

- Már nem érdekel mit hiszel, vagy hogyan érzel! Elakarom végezni a tervemet és ehhez arrébb kell állnod fiam! –mondta, és egyáltalán nem hatották meg a szavaim.

- Azt várhatod, hogy hagyjam Alessiát bántani! --morogtam.

- Jó, akkor így is játszhatunk --vont vállat, majd előhúzta a pisztolyt és a következő pillanatban az oldalamba lőtt. Ales fel sikított, én pedig a fájdalomtól majdnem ketté görnyedtem. Az oldalammhoz kaptam a kezem, amiből a vér ömlött. A fenébe!

- Alessia menekülj --kértem, de ő ehelyett kikapta a kezemből a fegyvert és apám felé emelte. Mi a francot csinál?

- Még egy lövés és neki annyi --szólt apám, de velem már forogni kezdet a világ.

- Állj elé és talán ő megmenekül --mondta apám szórakozottan.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Instagram: kamyblogjaofficial