Dangerous | BEFEJEZETT

Második fejezet

Alessia Grey

November vége felé már mindenki nagy kabátban és téli sapkában járt, hogy a rettentő hidegben ne fagyjon szét. Rólam tudni kell, hogy utálok sapkát hordani így minden reggel próbáltam a házból úgy kisurranni, hogy anya vagy apa ne vegye észre sapkátlan fejemet. Hát bevallom eléggé ritkán sikerült ez a bevetés. Például ezen a reggelen sem...

- Valamit nem felejtettél el? -szólt utánam apa ahogy a kezem a kilincshez ért.

- Jaj, tényleg a sapka -forgattam a szememet mintha véletlen felejtettem volna el.

- Megfog fázni a fejed, ha nem használod -húzta rá a fejemre a fekete anyagot.

- Tudom, de olyan hülyén nézek ki benne -sóhajtottam, majd egy autóduda hangja csapta meg a fülemet.

- Ez biztos Drake, majd délután jövök -emelkedtem lábujjhegyre, majd adtam egy puszit apának és már mentem is ki az ajtón. Drake piros Ford terepjárója állt a kapunkban, és dübörgő zene szólt belőle. Mosolyogva elindultam felé és közben a szürke égre pillantottam. Reménykedtem benne, hogy majd karácsonykor esik csak a hó és addig nem, míg suliba járunk mivel nem szeretek esni kelni a jégen.

- Szia kicsim -köszöntött Drake, ahogy beszálltam a fűtött autóba.

- Szia -hajoltam hozzá majd egy csókot nyomtam az ajkaira.

- Mehetünk? -kérdezte mosolyogva, én pedig csak bólintottam. Drake-el féléve vagyunk együtt, eléggé különböző személyiségek vagyunk mivel ő focizik, míg én inkább a könyveket bújom, de ettől függetlenül jól kijövünk csak még sem érzem azt a bizonyos érzést, hogy ő az igazi... Bár tizenhat évesen még senki nem találja meg az igazit, de akkor is nem érzem különlegesnek a kapcsolatomat Drake-el. Ezt persze neki soha nem mondtam mivel nem akartam megbántani, így csak megtartottam magamnak.

- Minden oké? -zökkentett ki a gondolataimból a kellemes hangjával, én pedig csak zavart mosollyal bólintottam.

- Nehéz óráid lesznek ma? -kérdezte, és közben bekanyarodtunk az iskola utcájába. A Peachwood gimi a legismertebb a környéken, így rengetegen is járnak ide és elképesztő nagy terültet foglal el.

- Sajnos igen -feleltem egy sóhaj kíséretében.

- Nekem ma edzés is lesz szóval délután nem tudunk találkozni -jegyezte meg, én pedig megértően bólintottam újra.

- Kicsit szótlan vagy ma reggel -kanyarodott be a suli parkolójába.

- Hétfő van -feleltem egyszerűen.

- Akkor is furcsa a szótlanságod -állt meg a focistáknak kijelölt parkolóban.

- Nincs semmi, de tényleg -kötöttem ki magam majd kiszálltam. Ő is így tett és együtt beindultunk.

- Hát jó, majd találkozunk még elkell mennem az edzővel beszélni -nyomott egy puszit az arcomra amikor az előtérbe értünk.

- Rendben -engedtem el a kezét, ő pedig elindult az ellenkező irányba.

Matek volt az első két órám így a harmincas terem felé indultam, ahol már bent ült a legjobb barátnőm Clara. Rózsaszín hajával kitűnt mindenhol, így azonnal észrevettem pedig a hátsó padban ült.

- Jó reggelt -köszöntem neki ahogy mellé értem majd beültem mellé.

- Nincs ebben a reggelben semmi jó -morogta.

- Mi a baj? -néztem rá kérdőn, és közben lehámoztam magamról a téli ruhát.

- A hétfő a bajom -sóhajtotta ingerülten.

- Az mindenkinek -vontam vállat.

- Tegnap éjfélig beszéltünk Cole-al és alig aludtam valamit -ásított egyet.

- Akkor már értem miért vagy a megszokottnál is morcosabb -kuncogtam, majd elővettem a matek felszerelésemet.

- Drake-el jöttél? -érdeklődött, miközben félig a padon feküdt.

- Igen -bólintottam.

- Nem akarna engem is furikázni reggelente?

- Ellentétes irányba lakunk -mosolyodtam el szórakozottan.

- Nem baj az -vont vállat, de mielőtt valamit visszavághattam volna csengő megszólalt.

***

Ebéd után úgy döntöttem elindulok megkeresni Drake-t, de míg a folyosón sétáltam a fülemet megütötte a zongora kellemes hangja. Jól tudtam, hogy az előadó teremből szól és mivel nyitva volt az ajtó azonnal befordultam. A zongora mögött egy vörös hajú lány ült, még nem igazán beszélgettem vele, de azt tudom, hogy Bella a neve. Beljebb léptem, de azonnal észrevett.

- Folytasd csak nagyon szépen játszol -bíztattam, de ő csak zavartan indulni készült.

- Kérlek eljátszanád újra? -néztem rá mosolyogva, mire ő mégis vissza ült.

- Tényleg tetszik? -kérdezte, én pedig csak bólintottam.

- Van hozzá szöveg is -mutatta fel a lapot én pedig leültem mellé, hogy elolvassam.

- Ezt te írtad? -lepődtem meg, ő pedig elpirulva bólintott.

- Megmutatod énekkel az egészet?

- Hát igen -bólintott hezitálva.

Ahogy elkezdte a dalt, megborzongtam mennyire szépen játszik és a hangja is milyen szép. Egy idő után csatlakoztam hozzá bár az énekhangom nem valami jó, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, gyönyörű számot hozott össze. Mielőtt végéhez értünk volna Bella félre nyomott egy hangot és ijedten nézett a bejárat felé. Én is oda kaptam a fejem, majd egy ismeretlen fiatal srácot pillantottam meg. Göndör haja szanaszét állt és zavartan nézett ránk vagy is nézett rám. A tekintetünk összefonódott, és a szívem az egyik pillanatról a másikra kezdett elképesztő módban verni.

- Bocs, nem akartam zavarni -hajtotta le a fejét majd hátrált és végül kisietett.

- Ez ki volt? -fordultam Bella felé.

- Nem tudom -vont vállat.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd!❤

Insta: kamyblogjaofficial