Dangerous | BEFEJEZETT

Harmadik fejezet

Justin Daniells

- Kit figyelünk? --hajolt az aurámba Josh és közben elvette a maradék sültkrumplit a tálcámról.

- Ő Alessia --böktem a barnahajkoronájú lány felé, akit éppen a barátja ölelgetett. Az első találkozásunk eléggé máshogy sikerült, mint azt képzeltem és nem számítottam rá, hogy élőben még szebb.

- Őt kell kicsinálnunk? --kérdezte döbbenten Josh, és közben kiesett a szájából a sültkrumpli.

- Nem tudnál normálisan viselkedni? --mordultam rá mivel az volt a cél, hogy elvegyüljünk nem az, hogy bolondnak nézzenek minket.

- Bocs --vette vissza a szájába a sültkrumplit, én pedig a szememet forgatva lehajtottam a fejem.

- Szerintem apád bolond --szólalt meg tömött szájjal. Újra felnéztem, de ekkor Alessia tekintetével találkoztam. Pár másodpercig meredtünk egymásra majd elkapta a tekintetét rólam és a barátjára figyelt.

- Nem mondtál ezzel újdonságot --feleltem fáziskéséssel, majd felálltam és kiindultam az ebédlőből.

Második napja járok a Peachwood gimibe, de eddig semmire nem hallattam a feladattal. Igaz két hónapot kaptam rá, hogy Alessia Grey-t megöljem, de gyorsan túl akartam lenni rajta... Utolsó óra után a parkolóba indultam és ahogy a kijárton kiléptem megpillantottam Alessia-t ácsorogni lépcső alján. Hezitálva néztem őt percekig aztán elindultam felé. Mi van, ha most jó lehetőségem lenne a feladat elvégzésére?

- Szia --léptem hozzá mosolyt erőltetve magamra.

- Szia --mosolygott ő is, és ahogy az arcát figyeltem, meg a gyönyörű szemeit egy pillanatra el is felejtettem mit is akartam. Mi van velem? A fenébe is összekell szednem magam!

- Kire vársz? --érdeklődtem száraz torokkal.

- A suli buszra -felelte, és közben idegesen a haját kezdte birizgálni.

- Ha gondolod elvihetlek --ajánlottam fel, de szinte remegett a térdem és fogalmam sem volt mi miatt is.

- Ez kedves tőled, de nem is ismerjük egymást --kuncogott zavartan.

- Justin Morgen --mutatkoztam be neki állnéven mivel a suli rendszerébe is így voltam beírva. Újra elmosolyodott, majd hezitálva válaszolt, bár feleslegesen mert én már tudtam a nevét.

- Alessia Grey --nyújtotta a kezét én pedig elfogadtam.

- Most már ismerjük egymást... Akkor elvihetlek? --érdeklődtem újra, ő pedig elhúzott ajkakkal gondolkodott.

- Rendben, de nem akarok a terhedre lenni --indult el velem az autóm felé, ami egy fekete jeep volt.

- Én ajánlottam fel a fuvart, szóval nem vagy egyáltalán a terhemre --feleltem és közben teljesen elfelejtkeztem arról, hogy pontosan miért is akartam elfurikázni. Miután elmagyarázta merre is kell menni, kikanyarodtam a főútra és elmerültünk a beszélgetésbe.

- Szóval, hogy-hogy sulit váltottál? -érdeklődött, miközben a téli tájat figyelte.

- Nem váltottam, igazából magántanuló voltam csak most apám ötlete volt, hogy járjak suliba --feleltem.

- Ja értem, akkor biztos furcsa lehet ez most neked...

- Igen az, de majd csak megszokom --vontam vállat.

- És a barátod?

- Josh? Neki aztán mindegy hol van csak ehessen -feleltem, mire Alessia kuncogni kezdett és a nevetése rám is hatással volt mert elmosolyodtam.

- Ez az utca --mutatott jobbra én pedig befordultam.

- Lesz szombaton egy focis buli, ha van kedved eljöhetsz --kötötte ki magát, én pedig megálltam a sárga ház előtt.

- Nem hiszem, hogy illenék a képbe --nézek rá hátra dőlve és szerettem volna elvenni róla a tekintetem, de nem ment.

- Én sem illek oda, de néha kikell mozdulni --nyitotta ki az ajtót majd kiszállt.

- Köszi a fuvart --mosolygott rám én pedig viszonoztam, ahogy becsukódott mögötte az ajtó észbe kaptam, hogy a tervem rohadtul nem sikerült. El is felejtettem miért akartam haza hozni! A fenébe is nem lehetek ilyen gyenge! Kicsit talán túlhevesen is rányomtam a gázra majd elindultam haza. Miközben megálltam a stop táblánál a telefonom rezegni kezdett. ,, Apa"

- Szia --vettem fel, és közben kihangosítottam.

- Szia --köszöntött.

- Na, hogy megy a feladat? -érdeklődött, én pedig hezitáltam pár pillanatig azon mit is válaszoljak.

- Jól, összebarátkoztam vele -feleltem, mire apa felhorkant.

- Nekem ne barátkozz itt össze vele aztán nyávogj, hogy nem vagy képes megölni! --mordult fel.

- Nem, megnyugodhatsz semmi ilyen nem lesz --állítottam le, mielőtt még tovább folytatta volna a kiabálást.

- Ajánlom is --morgott tovább, de már halkabban majd letette.

- Én is szeretlek --dünnyögtem a telefonnak, amin már rég megszakadt a hívás.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Insta: kamyblogjaofficial