Dangerous | BEFEJEZETT

Huszonkettedik fejezet

Justin Daniells

Egy hete, hogy utoljára beszéltem Alessiával. Sikeresen kerültem amiért büszke voltam magamra, de az érzéseim semmit nem változtak mivel 0-24-ben figyeltem őt, amiről persze ő nem tudott. Pár üzenetet kaptam tőle még a múlt hét elején, hogy beszélni akar velem és hogy megtudja Josh-al mi volt, de nem válaszoltam neki. Ez miatt a suliban, ha találkoztunk nem jött oda hozzám, amit nem is bántam.

- Hé Justin! --ült be hirtelen az autómba egy ismerős fekete hajkoronájú lány.

- Helen? --kérdeztem meglepetten.

- Nem, a jó isten! --fordult felém majd áthajolt és megölelt.

- De hiányoztál! --szorongatott meg, de én még mindig sokkoltan ültem. Helen a gyerekkori legjobb barátom és egyben a gyerekkori szerelmem, ha lehet így nevezni. Ő is csonka családban nőtt fel, csak ő az anyjával, aki nem sokat törődött vele.

- Mit keresel itt? És honnan tudtad, hogy itt vagyok? --faggattam mosolyogva, mert tényleg jó volt újra látni.

- Utazgatom és most kicsit megálltam itt --felelte.

- Ja és csak kávéért jöttem, de azonnal felismertem az autódat --bökött az oldalamba mire felszisszentem.

- Basszus bocsi! --ijedt meg.

- Nincs baj, nem tudhattad --legyintettem és a fájó pontra emeltem a kezem.

- Mi történt? --kérdezte azonnal.

- Csak egy lövés helye –feleltem, majd kicsit összeszedtem magam.

- Csak?

- Igen --mondtam úgy, hogy éreztessem nem akarok róla beszélni tovább.

- Oké... És egyébként miért ülsz kint egy kávézó parkolójában? --na erre a kérdésre még kevésbé akartam válaszolni.

- Csak nézelődőm --feleltem és a tarkómhoz nyúltam.

- Igazán? Akkor miért kaparod a tarkód? Idegességed jele általában --mondta és bosszantott mennyire jól ismer.

- Nem kell mindenről tudnod Helen --böktem most én oldalba mire felkacagott. De a következő pillanatban észrevettem, hogy a Coldmen kávézó üvegajtaja kinyílik és kilép Alessia meg Clara. A buszmegálló felé vették az irányt, amire a parkoló legvégéből is ráláttam. Szerencsére itt mindig sok autó áll így az autóm egyáltalán nem volt feltűnő vagy is én így gondoltam.

- Ő miatta ülsz itt? Kicsit beteges --dőlt hátra, és a sóhajából egyértelmű volt, hogy nem tetszik neki a helyzet.

- Helen ez bonyolult --sóhajtottam.

- Hát nekem elég egyértelmű --fonta össze a karjait.

- Csak vigyázom rá egy kis szívesség az apjának --magyaráztam. Nem akartam neki elmondani az elmúlt történéseket, így is szerintem már hallott apámmal való balhéról csak nem akarja felhozni.

- Értem, hát nekem most kellene egy szállás szóval aludhatok nálad Jus? --kérdezte incselkedve, én pedig nevetve bólintottam. Rég becéztek és kicsit jól esett tőle hallani.

- Rendben, akkor hozom az autóm --szállt ki, majd pár perccel később begördült elém egy sárga Volkswagen Beetlevel. Illet Helenhez, de legutóbb még nem ilyen autója volt. Éppen, hogy kifordultam a parkolóból amikor Alessia fel szállt a buszra. Innentől már nem érheti baj.

Mrs. Grey régi lakásához érve leállítottam az autót, mellettem pedig Helen állt meg.

Azzal a tipikus vigyorral szállt ki majd a kis bőröndjét vette ki hátulról.

- Csak ennyi holmid van? –kérdeztem, miközben előkerestem a kulcsokat. Hosszú lépcső vezetett fel a lakáshoz, ami miatt azonnal kivettem Helen kezéből a csomagját.

- A többi a kocsiban van, úgy sem maradok sokáig --felelte mosolyogva.

- Értem hát addig is érezd magad otthon –mondtam, mintha én úgy érezném magam. Minden idegen és furcsa.

A hosszú lépcsőn felértünk a fehér ajtóhoz, amit a kezemben lévő kulccsal kinyitottam majd beléptünk a szűk előszobába.

- Kanapét elfoglalom, ha csak nem zavar, ha melletted alszom --húzza be a bőröndjét a nappaliba.

- Nem valami nagy az ágy --indultam be utána. Kétszemélyes az ágy, de távolságot nem igazán lehet tartani, ami szerintem kényelmetlenné tenné a helyzetet Helennel.

- Az nem baj --vont vállat.

- De tényleg kicsi --mondtam újra.

- A csaj miatt nem akarsz velem aludni? --fordult felém szórakozottan.

- Nem, mármint... --vakartam meg idegesen a tarkómat.

- Jézus Justin! Egyszer lefeküdtünk nem azt jelenti, hogy most is rád mászom mert egy ágyban alszunk --lépett közelebb és megbökte a mellkasom szórakozottan.

- Persze ha akarod... --mosolyodott el kedélyesen.

- Kedves a felajánlás Helen, de nem --toltam el magamtól.

- Szomorú --sóhajtott fel majd ledobta magát a kanapéra.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd!

Instagram: kamyblogjaofficial