Dangerous | BEFEJEZETT

Első fejezet

Justin Daniells

Beléptem apa szürke tapétával borított irodájába és kíváncsian huppantam le az egyik székre. Üres volt a helyiség így nem is értettem minek sietetett annyira. Hátra dőlve néztem körül az irodában, ami tele volt rejtett széffekkel. Apa sosem mondta el egyiknek a kódját sem és mindig azt hajtogatta, hogy majd akkor megtudom amikor átveszem a maffia vezér címet tőle. Na persze gyanús volt nekem, hogy rohadtul Mr. Carter fiának akarja átadni majd a helyét, aki amúgy is pályázik a címre és még ölni is képes lenne érte.

- Örülök, hogy ide értél --rontott be apa, és megkerülve az asztalát leült velem szembe.

- Miért hívtál? --kérdeztem azonnal, hogy minél hamarabb leléphessek.

- Lenne egy fantasztikus feladatom számodra --csapta össze a tenyerét izgatottan.

- Tényleg? --csillant fel a szemem, mivel eddig nem igazán vett bele semmilyen maffia feladatba.

- Tényleg, és kötelező elvállalnod --emelte fel a mutatóujját figyelmeztetés képpen.

- Rendben --bólintottam és alig vártam, hogy beavasson.

- Szóval már meséltem anyád haláláról... -kezdte, nekem pedig anyám említése hallattán összerándult a gyomrom.

- Igen, mesélted --komorodtam el.

- Aki miatt meghalt vagy is Michael Grey. Végre megtaláltam a tartózkodási helyét, úgyhogy végre teljesíthetem a bosszúmat --ült ki az arcára ördögi mosoly, amitől kirázott a hideg.

- És nekem ehhez mi közöm? --kérdeztem rosszat sejtve.

- Te leszel, aki elvégzi a piszkos munkát -felelte, majd hozzám vágott egy sárga mappát. Értetlenül nyitottam ki majd megpillantottam rajta egy csaj képét. ,, Alessia Grey" Születési dátumtól kezdve minden le volt írva. Értetlenül apára néztem.

- Mit akarsz ezzel? --mutattam fel az aktát.

- A lány közelébe kell férkőznöd, aztán megölni --a szavakat olyan könnyedén ejtette ki mintha csak arról lett volna szó, hogy rendeljünk estére pizzát.

- Mi van? --akadtam ki kisebb fázis késéssel.

- Múltkor még azért panaszkodtál mert nem kaptál még sosem semmilyen feladatot most itt van, amit kértél --vont vállat hátra dőlve.

- Nem ilyen feladatra gondoltam, ahol egy fiatal lányt kell megölnöm! --álltam fel hírtelen.

- Ha ezt megteszed elkapod tőlem a vezér széket pár év múlva --kiabált túl engem, én pedig azonnal elhallgattam.

- Tényleg? --fagytam le.

- Igen --bólintott.

- Nem úgy volt, hogy Mr. Carter fiát látod megfelelőnek a helyedre? --kérdeztem összefont karral, és a lehető leggúnyosabban.

- De igen, mert sokkal nagyobb pórázra lett engedve, mint te és jobban ért a maffia vezetéshez már most, mint TE Justin, de ha ezt a piszkos munkát elvégzed akkor te leszel a legalkalmasabb a helyemre --kacsintott rám bíztatóan.

- De nem pontosan értem... Miért Mr. Grey lányát kell megölni, miért nem a feleségét? Végül is az lenne a logikus --feleltem mivel jól tudtam, hogy anya halálát akarja megbosszulni.

- Mert azt akarom, hogy mindketten szenvedjenek --felelte eszelős tekintettel.

- Szerintem nem kellene egy fiatal lányt megölnünk azért, mert nem tudsz túl lépni a múlton --csattantam fel, mire apa dühösen felállt majd megkerülve az asztalt hozzám lépett.

- Gyenge vagy mint mindig! Megkérem Louis Cartert, ő biztosan megteszi amire te képtelen vagy --fröcsögte az arcomba a szavakat.

Nem vagyok gyenge, csak logikusan gondolkozom! De bizonyítani akarok és fogok is!

- Elvállalom! --emeltem fel a hangomat mérgesen. Apa hátrált majd elmosolyodott, mint aki elérte, amit akart.

- Rendben, akkor holnap átköltözöl Peachwoodba és még a héten elkezded a helyi gimit --ült le elégedetten.

- Suliba kell járnom? --fintorodtam el, mivel mindig magántanuló voltam.

- Igen, de Josh mehet veled --felelte, én pedig megkönnyebbültem attól, hogy legalább a legjobb barátom mellettem lesz.

- Szóval ma már össze kell pakolnom? -kérdeztem, miközben hátráltam pár lépést.

- Igen és jó lenne, ha holnap reggel már Peachwoodban lennétek --tette hozzá, én pedig úgy gondoltam, hogy most már mindent tudok.

- Ja és két hónapot kapsz -közölte, mielőtt kiléptem volna.

Ahogy átléptem az iroda küszöbét beszívtam a friss levegőt, és megkellett állnom pár percre a hidegben, hogy mindent végig gondoljak. Mi van, ha nem tudom megtenni? De! De megfogom tenni! Erőt merítettem majd elindultam az autó felé. Ahogy beszálltam, írtam egy üzenetet Joshnak, hogy csomagoljon.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd!