Dangerous | BEFEJEZETT

Huszonharmadik fejezet

Alessia Grey

Clara kibuszozott velem egészhéten hozzánk, majd ment ő is haza. Eléggé féltett, ami jól esett és persze tényleg nem akartam egyedül maradni. Csütörtök délután kivételesen leszállt velem és együtt léptünk be a házunkba. Anya autóját láttam a felhajtón, még is különös csend telepedett a házra. Nem szólaltam meg és Clara sem, mivel mindkettőnkre rátelepedett a feszültség. Az előszobából beindultunk és a fagyöngy alatt áthaladva, amiről megint Justin jutott eszembe. Megpillantottam anyát az ebédlőasztalnál ülve. Egy eltépett képet nézegetett és annyira elvolt merülve, hogy egyáltalán nem vett minket észre. Közelebb mentem mivel kíváncsi volt milyen kép van a kezében. Ahogy a konyha pulthoz értem már tisztán ráláttam a fotóra, amin... Mr. Daniells volt látható a másik felén pedig anya. Legalább 16 éves kép biztos volt.

- Szia anya --köszöntem neki, mire ő összerezzent és a képet a kezébe összegyűrte.

- Mikor jötettek meg? Rám hoztátok a frászt --állt fel, majd öleléssel fogadott mindkettőnket. De én válaszolni sem tudtam annyira meglepett a kép. Most már tudom, hogy apa és Mr. Daniells jóban voltak, de anya miért nézegetett egy régi képet ennyire elmerülve? Annyira furcsa volt nekem a szituáció, hogy nem tudtam nem agyalni rajta.

- Nem rég érkeztünk --felelte helyettem Clara.

- Akkor menjetek fel, majd viszek fel valami harapni valót --mondta anya és láttam rajta, hogy mennyire zavarban van.

Kicsit hezitáltam majd felindultam a lépcsőn Clarával együtt. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót Clarahoz fordultam.

- Tudod mi volt anya kezében? --kérdeztem teljesen kiakadva.

- Egy kép, nem?

- De igen... Ő volt rajta és Mr. Daniells vagy tizenhat évvel ezelőtt –feleltem, mire Clara arcára döbbenet ült ki.

- Miért nézegetett egy képet, amin Mr. Daniells van? Főleg azok után, hogy megakart téged ölni? --nézett a szőnyegre értetlenül Clara.

- Nekem ez olyan fura --ültem le az íróasztalhoz.

- Lehet hülyeség... De nem kellene a pasidnak ezt elmondanod? --hozta fel Justint és először tiltakozni akartam, de beláttam igaza van.

- Egy nem a pasim --kértem ki magamnak, majd válaszoltam a kérdésére.

- Felhívjam? --fogtam meg a telefont, de eszembe jutott, hogy múlt hét óta egyáltalán nem válaszolt semmilyen üzenetemre.

- Nem hiszem, hogy felveszi --mondta elhúzott szájjal Clara.

- Biztos, hogy nem fogja --sóhajtottam.

- Hol lakik?

- Azt sem tudom --ingattam meg a fejem.

- Hát így nehéz lesz vele kommunikálni –felelte, majd hátra vágta magát az ágyamon.

- Várj... Anyumnak van egy régi lakása, amit nem használunk már régóta, lehet ott van --jutott eszembe a kis lakás a város túloldalán.

- Miért lenne ott? --ült fel kérdő tekintettel.

- Mert apám tud az ittlétéről és szerintem van valami köze ahhoz, hogy Justin itt maradt Peachwooodban --feleltem.

- Hát egy próbát megér --vont vállat és felállt.

- Van kulcsod?

- Van --bólintottam majd leindultunk a lépcsőn, ahol anya éppen felfelé indult egy tálcával.

- Hova mentek? --nézett ránk, de nekem megint a kép jutott az eszembe.

- A könyvtárba! Kell pár könyv --hazudta Clara és szerencsére így nem buktunk le mivel, ha én válaszoltam volna akkor tuti valami nagy baromságot mondok.

- Hát rendben, akkor majd este esztek --felelte anya megadóan, mi pedig pár perccel később már a buszmegállóban álltunk.

- Nem lesz kínos oda állítani? --kérdeztem hirtelen, mivel Justin feltűnően került és valószínűleg, amit legutóbb mondott az apjának velem kapcsolatban az kamu volt vagy már nem érez úgy irántam.

- Szard már le! --legyintett Clara, de ezzel kicsit sem nyugtatott meg. A busz pár perc múlva megérkezett és egyenesen a város másik felében letett minket egy jó félóra múlva. Anya kicsi lakása szép környéken volt, bár elég sok egyetemista lakik erre felé, ami miatt zsúfoltnak lehetett mondani. A parkolóban nem állt Justin autója, de ettől függetlenül még felmentünk a hosszú lépcsősoron. Mivel félig meddig a tulajdonomban állt a lakás, így betettem a kulcsot a zárba majd elfordítottam. Ahogy beléptünk megszólalt egy nyájas hang.

- Na végre Jus! Azt hittem már sose érsz haza --a hang egy korunk beli csajtól jött, fekete haja felkötve volt és cicanaciban meredt ránk. Justin ezek szerint tényleg itt lakik, de ki a franc ez a csaj?

- Ti meg kik vagytok? --nézett ránk meredten.

- Én a lakás tulajdonosa --feleltem mogorván.

- Jaj, várjunk téged felismerlek! A múltkori csaj a kávézónál --nevetett fel szórakozottan.

- Mi van? --ráncoltam a homlokomat, de mielőtt kérdőre vontam volna Justin belépett mögöttünk.

- Ales? --nézett rám meglepetten.

- Mit keresel itt? --került meg minket és úgy tűnt ideges az miatt, hogy itt talál.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Instagram: kamyblogjaofficial