Dangerous | BEFEJEZETT

Tizenharmadik fejezet

Justin Daniells

- Nekem ez nem fog menni --szólaltam meg hirtelen a kanapén ülve, míg Josh videójátékózott.

- Na végre megszólaltál! Két napja jöttem haza és azt hittem már kivágták a nyelvedet! --állította le a játékot és rám nézett.

- Mi történt? –kérdezte, én pedig nagy sóhajjal belekezdtem. Tudtam, hogy rossz ötlet Alessia családjával karácsonyozni. Nem is tudom mit gondoltam! Megkell ölnöm, nem pedig eljátszani a leendő pasija szerepét! De, amikor a fagyöngy alatt álltunk már nem azt éreztem, hogy apám feladatát kell elvégeznem és megölnöm őt, hanem hogy megakarom védeni Alessia Grey-t. Mielőtt a kést megtalálta volna, ami véletlenül esett a ki táskámból, teljesen elfelejtkeztem arról mi is lenne a feladatom, vagy miért vagyok ott igazából. Végre normális tinédzsernek éreztem magam, aki a barátnőjével karácsonyozik. Jó igaz Ales nem a csajom és valószínűleg soha nem is lesz az, de abban a pillanatban más ember voltam.

- Szóval belezúgtál? --nézett rám továbbra is Josh miután elmondtam neki az egész sztorit azt is beleértve, hogy Alesnek mit mondtam a fürdőben.

,, - Te kezdtél közeledni felém.

- Nem abból az okból, amiből te hiszed "

Tényleg az elején nem azért közeledtem felé amiért egy normális kamasz srác, hanem mert megakartam ölni, de egy jó ideje már ez nem így van.

- Nem tudom --feleltem az előbbi kérdésére Joshnak.

- Nekem eléggé úgy tűnik haver --vakarta meg a tarkóját és hosszan kifújta a bent tartott levegőjét.

- És most mit tegyek? Megakarom védeni magamtól és az apámtól is --álltam fel és az ablakhoz mentem, hogy kicsit a fehér tájra meredhessek hátha segít az agyalásban.

- Ha nem rabolod el és nem ölöd meg, apád fogja megtenni helyetted --mondta és beleivott a sörébe.

- Tudom --sóhajtottam idegesen.

- Mi lenne, ha az apjának elmondanám kivagyok? Meg apám tervét? --fordultam Josh felé, hogy megerősítse jó az ötletem.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! Mr. Grey maffia tag volt, kitudja mire képes? Mi van, ha kinyiffantana téged ahogy kiderül a titkod?

- Szerintem már így is sejtette, hogy van valami közöm a Daniells névhez --fordultam vissza az ablakhoz.

- Akkor sem jó ötlet ez --ingatta a fejét.

- Jó, akkor mit tegyek? --néztem ki a havas tájra tanácstalanul.

- Rabold el Alessiát, de ne apádhoz vidd, hanem valahova olyan helyre, ahol nem találja meg --vetette fel az ötletet Josh.

- Ez akkorra baromság! És mit oldana meg ez? Veszélyben lenne ugyan úgy! --csattantam fel.

- Akkor mondd el az apjának és ölesd meg magad --mordult rám Josh és felpattant majd kiviharzott a nappaliból. Egyedül maradtam a gondolataimmal és fogalmam sem volt mit tegyek. Éppen leültem a kanapéra újra amikor a telefonom rezegni kezdett. Apa. Nem akartam felvenni, de jól tudtam, ha nem teszem meg akkor ide fog jönni.

- Szia --köszöntem bele a telefonba.

- Minden rendben zajlik? --tért a lényegre azonnal.

- Igen.

- Akkor egy hét múlva találkozunk --tette le a telefont. Szóval egy hetem maradt valahogy megmenekíteni Ales-t. És apámat már megint nagyon érdekeltem, mint mindig. Felhívott megtudni, amit akart és már is tette le.

Felkaptam a kabátomat és úgy döntöttem elmegyek Alessiához és elmondok neki mindent, azt akarom, hogy először ő tudja meg az igazságot. A fekete jeepbe beszálltam majd elindultam, fogalmam sincs mit fogok mondani és ettől kétségbe is estem majd egy nagy lendülettel visszafordultam az úton. Nem mondhatom el! Nem értené meg és gyűlölne, amit nem akarok. 

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :)

Instagram: kamyblogjaofficial