Dangerous | BEFEJEZETT

Harmincegyedik fejezet

Alessia Grey

- Enned kellene --szólalt meg anya, miközben már percek óta csak nézett rám a konyhapult mögül.
- Nem vagyok éhes --feleltem. Három napja. Három nap. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Justin nincs többé. Nem voltam belenyugodva és őszinte legyek nem hittem abban, hogy halott. De a rendőrség nem találta a holtestét a vízben és az egész országban keresték. Hinni akartam abban, hogy életben van, mert apa kijutott a tűzből aztán a vízből is. Ő, hogy-hogy nem? Apa valamit akart nekem mondani mielőtt a mentőbe tették, de azóta sem tudtam meg. Ugyanis még aznap megműtötték, azóta pedig kómában van.
- Alessia --zökkentett ki anya a merengésből.
- Tudom, hogy haragszol rám, félted az apádat és Justin halála megvisel, de enned kell –mondta, nekem pedig az utolsó szavaitól összeugrott a gyomrom. Válaszolni akartam mert tényleg dühös voltam a Mr. Daniellses ügy miatt, de mielőtt megtehettem volna a telefonom megrezzent. Azonnal a kezembe vettem. Folyton mellettem volt, hátha egyszer Justin neve jelenik meg a kijelzőn. De nem. Josh neve jelent meg.

Josh: A házatok előtt vagyok, kijönnél?

Már nem álltam úgy Josh-hoz, mint napokkal ezelőtt. Ő is elveszítette Justint nem csak én. Aznap este egész végig velem volt. Clarat napokra bent tartották, és amikor rávettem magam, hogy bemenjek hozzá nem engedtek be. Fogalmam sem volt miért, de azóta nem is próbálkoztam.
Felálltam a pultól majd kiindultam.
- Hova mész? --szólt utánam anya.
- Csak levegőzni --feleltem.
- Ne maradj kint sokáig --sóhajtotta lemondóan. Ahogy kiléptem a hidegbe összerezzentem. Josh a fekete sportkocsiban ült, pontosan a kapunk előtt. Kilépkedtem hozzá majd beültem mellé.
- Szia –köszöntem, ő pedig felém nyújtotta a cigit, ami éppen megcsapta az orromat.
- Kösz nem --utasítottam el, mert undorodtam a cigitől főleg a rossz szagától.
- Te tudod --vont vállat, majd még egyet szívott és kidobta az ablakon a csikket.
- Minden oké? --nézett rám, miközben én csak a körmeimet piszkáltam.
- Szerinted? –kérdeztem, és a szemem megint égni kezdett.
- Ales, tovább kell lépned. Ha nem is most, de egy idő után, ő is ezt szeretné --nézett rám, miközben a fejét hátra hajtotta.
- Nem akarom elhinni, hogy meghalt --ráztam meg a fejem.
- Én sem, de tovább kell élnünk az életünket --felelte. Bosszantott, hogy ennyire könnyű neki ez az egész. Azt hittem őt is megviseli Justin halála annyira, mint engem, de úgy tűnik mégsem.
- Miért tudsz így belenyugodni? --fordultam felé az ülésen.
- Mert próbálok józanul gondolkodni --felelte.
- Komolyan? A fenébe is Josh! Nem halhatott meg! Ő él, tudom és érzem --csattanok fel.
- Alessia! Nyugodj le! Értem, hogy fáj ez az egész, de ha nem tudod feldolgozni akkor fordulj pszichológushoz --vágta a fejemhez. Komolyan? És én hülye elhittem, hogy Josh normális srác.
- Menj a fenébe --téptem fel az ajtót.
- Várj! Sajná... --kapott utánam, de leráztam a kezét és kiszálltam. Nem volt kedvem még bemenni, levegőre volt szükségem, így elindultam a járdán. Pillanatokkal később Josh utolért.

- Sajnálom, durva voltam –sóhajtott, és zsebretett kézzel sétált mellettem. Nem reagáltam, csak csendben sétáltam tovább. Jobb lett volna, ha nem jön utánam, a beszólása után nem akartam vele társalogni.

- Justin nem akarná, hogy ennyire letört legyél --szólalt meg.

- Az idő segít, de az nem, ha mondogatod, hogy mit nem akarna Jus --feleltem morcosan.

- Jó, befejeztem... --állt meg, mire én is. Szembe fordultam vele.

- Helenről tudsz valamit? –kérdeztem, mivel állítólag elég nagy égési sérülésekkel találtak rá.

- Altatásban tartják, de körülbelül ennyit --vont vállat.

- Értem --sóhajtottam.

- Viszont Mr. Daniells testét megtalálták a búvárok ma reggel --a fejemet azonnal felkaptam ahogy a szavakat kimondta.

- Komolyan? --kérdeztem benttartott levegővel. Anya mit fog erre reagálni? Azonnal ez a kérdés futott át az agyamon.

- Igen és hallottam, hogy Claraék elköltöznek --felelte mire újabb sokkot kaptam.

- Mi van? Miattam? –kérdeztem, talán túl nagy heveséggel.

- Inkább miattunk és apád miatt --sóhajtotta.

- De ezt te honnan tudod? Mármint, hogy elköltöznek? –kérdeztem, és közben irányt váltva visszaindultunk a járdán.

- Csiripelték a madarak –felelte, én pedig nem tetszően ránéztem.

- Tartom a kapcsolatot Claraval és ő írta --felelte.

- Nekem miért nem ír? –kérdeztem, és egyszerre lettem dühös és szomorú.

- Mert nem akarta neked elmondani, hogy a szülei eltiltották tőled --felelte.

- Mi ez most komoly? --hökkentem meg.

- Igen –bólintott, és közben vissza értünk a házhoz.

- Hát ez szuper! A legjobb barátnőmet is elveszítettem!

Az életem felfordult amikor Justin felbukkant és mondanám, hogy minden miatta történt, de nem. A családjaink miatt és az ő múltjuk az, amiért az én életem teljesen széthullott, Justinnak pedig ideje sem volt igazán élni. Nem tudom, hogy mi történt vele vagy hol van. De érzem, hogy egyszer még újra találkozom Justin Daniellsel.

Vége

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! 

Instagram: kamyblogjaofficial