Dangerous | BEFEJEZETT

🎄Nyolcadik fejezet🎄

Alessia Grey

Két héttel karácsony előtt

A napok gyorsan teltek és már csak kis időm volt karácsonyig, hogy minden ajándékot beszerezzek.
Anyának már meg volt a receptfüzet amit terveztem neki, de sajnos másnak még semmit nem találtam ki. Éppen beléptem a suli ajtaján amikor Clara felbukkant előttem, de a rózsaszín hajkoronája eltűnt.
- Mi lett a hajaddal? --néztem rá meglepetten és furcsa volt barna tincsekkel látni.
- Meguntam --vont vállat.
- Értem, hát ez is jól áll komolyabb vagy vele --mosolyogtam rá bíztatóan, majd a szekrényeinkhez indultunk.
- Délután nincs kedved eljönni velem a karácsonyi vásárra? --nyitottam ki a szekrényemet.
- Éppen kérdezni akartam én is, eléggé sok ajándékot kell vennem még --sóhajtotta.
- Igen, nekem is --bólintottam.
- Mamádéknál töltitek az ünnepeket? --kíváncsiskodott és közben elindultunk a termünk felé.
- Nem, ők jönnek hozzánk –válaszoltam, majd hozzá akartam még tenni valamit, de a folyosó végén megpillantottam Drake-t aki a haverjaival tartott felénk. Nem akartam vele találkozni és szerencsére az elmúlt két hétben sikerült is valamennyire kerülnöm. Szerettem volna abban a pillanatban elszublimálni a folyosóról, de sajnos nem tudtam így zakatoló szívvel kellett elmennem mellette.
- Szia Ales --köszönt, de én nem akartam megállni sem köszönni neki és ezt ő észre is vette, így a karomat megragadta és megállított.
- Beszélhetnénk? Négyszemközt --nézett a szemembe azzal a tekintettel, amibe beleszerettem régen.
- Órára kell mennem --feleltem makacsul.
- Kérlek, csak pár perc --nézett rám könyörgőn én pedig beadtam a derekam.
- Majd megyek utánad --fordultam egy pillanatra Clara felé, majd egy üres terembe bementünk Drake-el.
- Mondd --néztem rá unottan.  

- Szeretném újra kezdeni veled! Mindent az elejéről, megígérem nem foglak bántani újra! --lépett közelebb én pedig nem tudtam hátrálni mert a pad mögöttem volt.

- Drake, én nem akarom --ingattam a fejem és fájt kimondani, de jól tudtam, hogy nem dőlhetek be neki.
- Morgen gyerek miatt mi? --fújtatott dühösen.
- Ehhez semmi köze sincs Justinnak! --rivalltam rá.
- Igazán? Nekem pedig rohadtul úgy tűnik, hogy miatta akarsz tőlem megszabadulni! --csattant fel.
- Nem is beszéltem vele már jó pár napja! Nem értem minek kavarod a szart Drake? Egyszerűen nem akarok veled lenni mert megcsaltál, és egy barom vagy! --mordultam rá, majd kiviharoztam a teremből. Nem tudom miért pontosan, de a könnyeim kicsordultak és minden erőmmel próbáltam vissza tartani, de nem ment. Homályos látással baktattam végig az üres folyosón és csak a szipogásom hallatszódott.
- Hé, hé mi történt? --hirtelen két kéz tapadt a karjaimra. Felsem kellett néznem tudtam, hogy Justin az.
- Semmi --leakartam rázni a kezeit magamról, de nem sikerült. Sokkal erősebb, mint amilyennek látszik.
- Ales --emelte fel az állam, de elrántottam a fejem és próbáltam ellépni tőle.
- Békén hagynál végre? --förmedtem rá, de azonnal megbántam mivel nem ezt érdemelte. Elengedett én pedig bármennyire is szerettem volna bocsánatot kérni, inkább elsiettem és a mosdóban kötöttem ki.
Nem tudom mennyi idő kellett, de végül összeszedtem magam és az óra második felére beértem.
- Merre voltál? --suttogta Clara.
- Mosdóban --feleltem.
- Eddig?
- Kicsit összekellett szednem magam --feleltem.
- Mi történt? --nézett rám szomorúan.
- Kisasszonyok ha annyira beszélgetni akarnak akkor vonuljanak ki --szólt ránk a kopasz biológia tanár mi pedig inkább elhallgattunk.
Ahogy kicsengettek Claraval tovább folytattuk a beszélgetést, de én közben elkezdtem Justinon kattogni akivel nagyon szemét módon viselkedtem.
- Hallod amit mondok? --bökött oldalba Clara.
- Persze, csak kicsit bunkó voltam Justinnal az előbb --feleltem.
- Majd túl teszi magát rajta --legyintett én pedig csak mosolyogva ingattam a fejem.
- Lehet megkellene keresnem --húztam el az ajkamat.
- Lehet nem kellene vele foglalkoznod --felelte.
- Miért? --néztem rá.
- Rossz megérzésem van vele kapcsolatban...Mármint jó fej, meg rohadt szexi a maga módján, de valami nem stimmel vele --felelte és először baromságnak gondoltam amit mondott, de aztán rájöttem lehet igaza van.
De bármit is titkolhat biztos nem nagy dolog!
- Jó nekem mindegy kivel barátkozol, viszont most mennem kell rajzra.
- Nekem lyukas órám van --feleltem mosolyogva mert tudtam, hogy ezzel felcseszem az agyát.
- Menj a fenébe --intett be, majd elindult a folyosón.
Én pedig úgy döntöttem elhúzódom a könyvtárba. A folyosón sétálva elhaladtan az előadó terem mellett, és csak pár centit hallattam előre amikor meghallottam halk zenét. Megtorpantam majd vissza hátrálva bepillantottam a terembe, ahol meglepetésemre Justin állt gitárral a kezében. Ahogy kiléptem az árnyékból azonnal abba hagyta nagy bánatomra.
- Jól játszol --léptem beljebb.
- Régen sokat gitároztam --mosolyodott el, majd letette az állványra a hangszert.
- Miért hagytad abba?
- Nem tudom --vont vállat.
- Én zongorázni akartam mindig is, de sosem jutottam el odáig, hogy meg is tanuljak --sóhajtottam majd eszembe jutott, hogy bocsánatot akartam tőle kérni.
- Egyébként sajnálom az előbbit --feleltem bánatosan.
- Nem gáz, békén kellett volna hagynalak --vont vállat.
- Nem, nem kellett volna... Mármint --kavarodtam bele a mondandómba, és úgy éreztem nem is fogom már kimagyarázni magam.
- Mármint? --nézett rám, de nem tudtam semmit kiolvasni az arcáról.
- Mármint semmi, most mennem kell --fordultam ki, majd leakartam lépni amilyen gyorsan csak lehet, de utánam szólt...

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! 

Instagram: kamyblogjaofficial