Dangerous | BEFEJEZETT

☃️Hetedik fejezet☃️

Alessia Grey

- Minden évben díszítetek? --kérdezte félig tömött szájjal Justin, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam rajta.
- Mi az? --kérdezte zavart mosollyal.
- Semmi --ingattam a fejem majd válaszoltam a kérdésére: - Mindig szoktunk díszíteni.
- Mire jó ez? --a kérdése meglepett és válasz helyett inkább kérdeztem.
- Ti nem szoktatok? Mármint a családod? --a kérdésemtől lemerevedett.
- Anyám meghalt egy éves koromban, apám pedig a munkájának él így sosem volt karácsonyom -felelte, és úgy tűnt nem volt igazán jó gyerek kora.
- Sajnálom -motyogtam, és annyira megsajnáltam, hogy mielőtt végig gondolhattam volna mit teszek már át is öleltem. Először úgy tűnt nem akarja viszonozni, amitől egy pillanatra fura érzés kapott el, de a következő pillanatban a derekamra csúsztatta a kezeit és szorosan magához húzott. A kellemes illata belopta magát az orromba és a szívem, ami így is ezerrel kalapált most még hevesebben dobogott. Drake pedig teljesen kiment a fejemből és ezt neki köszönhettem.
- Alessia, itthon vagy? --a bejárat felőli hangok anyához tartoztak, azonnal elhúzódtam Justintól aki olyan tekintettel meredt rám, amit nem tudtam hova tenni.
- Igen, itt vagyok --álltam fel, és közben anya beért. Apa nem volt vele amit annyira nem is bántam.
- Úgy látom nem vagy egyedül --nézett Justinra aki felpattant.
- Jó estét Mrs. Grey --lépett anyumhoz és bemutatkozott.
- Justin D.. Morgen --mutatkozott be, anya pedig mosolyogva nézett rá amitől megkönnyebbültem.
- Úgy látom etettek szóval nem készítek vacsit --mondta anya, majd rám nézett.
- Ales beszélhetnénk? --a gyomrom össze szorult, mert ha anya beszélni akar velem az nem sok jót jelent.
A konyhába kivonultunk majd anya rám nézett.
- Honnan szedted ezt a gyereket? --kérdezte.
- A sulimba jár --feleltem.
- És mi van Drake-el? --a neve hallattán újra rám tört a szomorúság. Nem hittem volna, hogy képes megcsalni főleg, amikor ő féltékenykedett. Szerettem őt, de talán jobb is ha nem vagyok vele együtt.
- Szakítottunk, mármint még nem közöltem vele ezt így, de mivel megcsalt szerintem egyértelmű neki is, hogy végeztünk --hadartam el.
- Megcsalt? --ráncolta a homlokát anya.
- Igen, de hagyjuk --feleltem.
- Úgy látom jó vigaszt találtál --bökött Justin felé, aki a nappaliban ült és a telefonján pötyögött.
- Anya! Ő csak egy barát --feleltem morogva.
- Jó, de ez a barát óvatosan vezessen mivel szakad a hó --felelte majd kiment a konyhából.
- Minden oké? --kérdezte Justin ahogy vvisszaértema nappaliba.
- Igen --biccentettem.
- Azt hiszem én megyek --állt fel.
- Rendben...
Kikísértem az autójához és anyunak tényleg igaza volt mert a hó ezerrel szakadt.
- Kösz az estét -mondtam, miközben a kapun kiléptünk.
- Én kösz --mosolyodott el majd hezitálva beszállt az autójába. Ahogy eltűnt az autó az utca végén visszasiettem a házba.

Hétfő reggel Drake beállított, aminek cseppet sem örültem. De mivel mindenáron beszélni akart, beültem az autójába és meghallgattam.
- Sokat ittam, és elborult az agyam a taknyos miatt --magyarázta azt, hogy az emeleten egy tök idegen csajjal smárolt.
- Taknyos? Justin egy idős veled! És sokkal normálisabb, mint amilyen te valaha is leszel! --mordultam rá és a szívem kicseszettül fájt az emlékektől.
Tényleg megcsalt... Hogy tehette ezt velem?
- Tegnap miért pont vele léptél le? -kérdezte, mintha az előbb semmit nem mondtam volna.
- Mert vele akartam --feleltem és szerencsére a suli parkolójába befordultunk.
- Lefeküdtél vele? --a kérdése pofán vágott mert nem hittem, hogy ilyet feltételez rólam.
- Egy hete sem ismerem, és azt hiszed lefeküdnék vele? --csattantam fel és szerencsére pont megállt az autóval.
- Végeztünk Drake! --ugrottam ki az autóból, majd becsaptam az ajtaját.

Ha tetszett a fejezet jelezd egy csillaggal!

Instagram: kamyblogjaofficial