Dangerous | BEFEJEZETT

Huszonhetedik fejezet

Alessia Grey

- George! Azért választottam Michaelt mert ez volt a helyes, ezt te is jól tudod --hallottam anya színlelt nyugodt hangját.
- Én lettem volna a helyes választás Genna! --mordult fel Justin apja. Mi még mindig az előszobában álltunk vészesen közel egymáshoz és hallgattuk anya és Mr. Daniells beszélgetését, ami egyáltalán nem jó fordulatot vett.
- Fejezd be kérlek! Mondd el hol van Michael! --emelte fel a hangját anya.
- Elmondom, ha válaszolsz egy kérdésemre, de őszintén --változtatott hangnemet Mr. Daniells.
- Rendben --sóhajtotta anya.
- Alessia az én lányom? --a nevem hallattán összerándult a gyomrom és megfordult velem a világ. Éreztem ahogy Justin kiegyenesedik a szavak hallatán.
Nem, ez nem lehet, hogy testvérek lennénk Justinnal! Jézusom! Nem, nem, nem! Magamban kezdtem el imádkozni, hogy anya rávágja a "nem" szót. Nem tette.
- Genna! Válaszolj! --szólt rá Mr. Daniells én pedig visszatartott lélegzettel figyeltem.
- Fogalmam sincs ki az apja George! --akadt ki anya, én pedig az összeomlás szélére kerültem. Justinra néztem, akinek a tekintete ugyan olyan zavaradottságot sugárzott, mint amit én éreztem.
Egyre rosszabbul kezdtem érezni magam és mintha az előszoba falai megindultak volna felém. Kikellett jutnom a házból.
Justint megkerülve feltéptem az ajtót majd kirontottam a hidegbe.
A tüdőm megtelt a friss levegővel és a fejem azonnal kitisztult. A következő pillanatban Justin megragadta a kezem, majd az autó felé kezdett húzni.
- Szállj be! Elkell innen mennünk --tolt az autó felé. Azonnal tudtam miért mondja így behuppantam az anyós ülésre.
Justin elhajtott a házunktól én pedig idegesen meredtem a kormányra, ahol az ujjai pihentek.
- Sze... Szerinted tényleg lehetséges, hogy testvérek vagyunk? --kérdeztem mire Jus rám nézett.
- Nem, nem is hasonlítunk meg semmi. Képtelenség --felelte, de én még sem nyugodtam meg.
- Most hova megyünk? --kérdeztem inkább.
- Hát anyud lakására nem mert tuti, hogy apám keresni fog minket --felelte.
- Akkor?
- Kiveszünk egy motel szobát aztán holnap próbáljuk megkeresni az apádat... Van pár tippem hol lehet, ha az apám keze van a dologban.
- Rendben --sóhajtottam beleegyezően.
A városon kívül találtunk egy motelt, ahol elég sok kamionos is megállt így csak egy ágyas szobát kaptunk plusz kanapét.
Nem volt semmilyen váltó ruhánk így zuhanyzás után az ottani köntöst tekertem magamra.
Én frissítettem fel elsőnek magam és azonnal le is dőltem a kétszemélyes ágyra. Eközben Justin bevonult a fürdőbe majd pár perccel később egyszál alsóban jelent meg. Azonnal zavarba jöttem és a tekintetemet egyfolytában lehelyeztem.
- Alszom a kanapén –mondta, és közben a falhoz igazított sárga kanapéra dőlt.
- Rendben --kapcsoltam le a villanyt és a takaró alá húzódtam.
Nehezen tudtam elaludni, és amikor végre ez megtörtént akkor hangos nyöszörgésre és zihálásra ébredtem fel.
Órára pillantva csak pár órája aludhattam.
Felkapcsoltam a villanyt és Justin felé néztem, aki a kanapén feküdt és remegett. Rosszat álmodott.
Felkeltem majd hozzá léptem.
- Justin --érintettem meg a csupasz vállát. Nem ébredt fel, de a szemhéja egyfolytában remegett.
- Justin! --ráztam meg a vállát, mire kipattant a szeme és a karomat megragadta ez miatt majdnem ráestem.
- Öhm jól vagy? --húzódtam el.
- Igen, csak néha rosszul alszom –felelte, majd felült és a meztelen felsőtestéről lecsúszott a takaró, és a fehérgéz kötésre terelődött a figyelmem.
- Mikor cserélted? –kérdeztem, mire egy pillanatra értetlenül nézett rám majd lenézett a sebre.
- Azóta se --felelte.
- Justin! --mordultam rá hitetlenkedve.
- Más dolgom is volt --vont vállat.
- Szerencséd, hogy a táskámban minden hülyeség van –sóhajtottam, majd a táskámhoz léptem és kivettem az elsősegélyes kistasakom.
Leültem Justin mellé, majd kicseréltem a kötést. Ahogy végeztem, felálltam majd kidobtam a régikötést.
Justin felé visszafordultam és a tekintetével találtam magam szembe.
- Kényelmes a kanapé? –kérdeztem zavartan majd vissza bújtam a takaró alá.
- Elmegy --vont vállat.
- Ha gondolod alhatsz itt is --böktem magam mellé. Jézusom mi ütött belém?
- Biztos? Mármint jó ötlet? --kérdezte hezitálva.
- Attól, hogy egymás mellett alszunk az nem jelent semmit --feleltem.
- Hát rendben, élek a lehetőséggel mert kicsit kicsi ez a kanapé. Kis izgatottság fogott el ahogy Justin felállt majd bemászott mellém.
Lekapcsoltam a villanyt majd vele szembe fordultam.
- Jó éjt Jus --motyogtam álmosan.
- Sosem hívtál még így.
- Megtetszett --feleltem majd lassan elaludtam.

Ha tetszett a fejezet egy csillaggal jelezd! :D

Instagram: kamyblogjaofficial