A BTS dalai

2

Yuji szemszöge:

A reggeli kávémnak köszönhetően ma is energiával telve léptem ki a kis lakásom ajtaján, ami Szöul sok toronyháza közül az egyik huszonkilencedik emeletén helyezkedett el. Miután beszálltam a liftbe, elindítottam a telefonomon az EXO Love Shot című számát és a fejemre húztam a babarózsaszín, Jimin fényképével díszített pulcsim kapucniát, ami eltakarta élénkkékre festett hajam nagy részét. Ezután feltettem az ARMY feliratú fekete szájmaszkomat is, ami már évek óta állandó része az öltözékemnek, ha kimegyek az utcára. Szerencsére ez csak a biztonság kedvéért kell, engem nem ismernek fel idegenek, mint a fiúkat, mivel nagyrészt még mindig rejtett a személyazonosságom. Mindenhol a művésznevemet használom, a UG-t, a legtöbb BTS rajongót, pedig nem érdekli, hogy ki áll e név mögött. Az utcára kiérve jobbra fordultam, és zsebredugott kézzel elindultam a BTS dormja felé, ami tizenöt percnyi sétára van a lakóhelyemtől. Már egy hete minden nap hozzájuk megyek dolgozni, ugyanis közeleg a dallista leadási határideje, Nam-mal pedig szinte egyfolytában egyeztetnünk kell a legapróbb részleteket is. Gyorsabban megy a munka, ha náluk vagyok, valamint Nam szerint együtt könnyebben rá tudnánk venni Yoongi-t, hogy mutassa meg egy félkész zenéjét, amibe Nam véletlenül belehallgatott, ugyanis szerinte csak pár dallamos részt kéne hozzá kitalálnom, és mehetne is az új albumba.

A BTS dormja egy teljesen hétköznapinak tűnő irodaház legfelső szintjén kapott helyet. Mikor a lift felért az ötvenedik emeletre, kikapcsoltam a zenét és becsöngettem, mivel biztonsági okok miatt nem tudhatom meg a belépőkódot. Az ajtót az ásítozó Namjoon nyitotta ki, aki egy pizsamának használt rövidnadrágot és egy bő fehér pólót viselt.
- Yuji! Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar jössz.
- Mindjárt fél kilenc. És dolgoznunk kell, emlékszel? - lengettem meg a kezem az arca előtt, mire ő fáradt tekintettel lefogta a karom és behúzott az ajtóból az előszobába.
- Csak egy percet adj, hogy felöltözzek, aztán kezdhetünk - mondta, majd elviharzott a Jin-nel közös szobájuk felé. A legidősebb éppen a csapat reggeliét készítette amikor beléptem az étkezőbe, nem sokkal utánam pedig megérkezett Taehyung és Jimin is, utóbbi póló nélkül.

- Hello noona! Olyan régen nem láttalak! - szorított magához Tae, akinek az új hajszíne szinte teljesen megegyezett az enyémmel. - Ja nem is volt az olyan régen, mintha tegnap is itt lettél volna... Tényleg, már egy hete itt csövelsz nálunk! - színlelt meglepődést, majd ördögi vigyorra húzta a száját, mire egy nem is olyan kicsi ütést kapott tőlem a hülye fejére. Néha úgy érzem, hogy Taehyung-ah az a testvér, akit soha nem akartam magamnak, most a kék hajunk miatt pedig még hasonlítunk is. De azért persze őt is szeretem, annak ellenére, hogy általában az agyamra megy.

- Na hadd köszönjek már én is - lökte arrébb Tae-t Jimin, hogy most ő állhasson elém, és mivel nem volt rajta felső, én ettől nem kicsit jöttem zavarba. Hiába ismerem őt már öt éve, a biasom kockás hasa mellett még mindig nem tudok szó nélkül elmenni. Bár mostanra már nem igazán különül el a kedvencem a többiektől, hiszen mindegyiküket nagyon kedvelem, de azért miatta néha gyorsabban ver a szívem.

- Szia noona - vette elő Jimin a legszexibb hangját. - Tetszik ez a pulcsi rajtad - vezette végig az ujjait az őt ábrázoló képen. Azon kívül, hogy ő a biasom, és szinte az összes ruhám BTS-es, azért szeretek Jimin merch-öt hordani, mert ez növeli az önbecsülését. Nem egyszer láttam őt teljesen összezuhanni, és bármit megtennék azért, hogy fontosnak érezze magát. Bár esetenként tényleg túlzásba esek, Chim-ből pedig előjön az egoista énje, ahogy ez most is történt, miután lejjebb vezette rajtam a tekintetét.
- Ahh, még a zoknidon is én vagyok? Tudtam, hogy engem szeretsz a legjobban, de azt nem, hogy ennyire - vont magához még közelebb, de valaki lefejtette rólam a karját, felnézve pedig egy dühös Namjoon-nal találtuk szemben magunkat.
- Törpe, ezt már ezerszer megbeszéltük. Nem. Szegheted. Meg. A szabályokat.
- De hyung nem tehetek róla, hogy örök nyertes vagyok - mondta Jimin, majd rámkacsintott és leült az asztalhoz Taehyung mellé. Az egoista Chim-et nem bírom annyira mint a normálisat, ennek ellenére mégis elpirultam. Nam azonban még mindig csúnyán nézett rám az előbbi miatt, így inkább elfordultam, és köszöntem az időközben megjelent Hoseok-nak és Jungkook-nak.
- Szia oppa, szia Kookie - mosolyogtam rájuk. - Yoongi oppa?
- Tízig biztos, hogy nem keltjük fel, mert rögtön dolgozni kezdene. Hajnali háromig fenn volt, ennyi alvás jár neki - mondta Hobi, majd a készülő reggeli felé fordította figyelmét.