A BTS dalai

22

Namjoon szemszöge:

Miután beszéltem reggel Yuji-val az ötletemről, miszerint ma külön kéne dolgoznunk, ráérősen visszasétáltam a dormba. Elsősorban miatta akartam, hogy tartsunk egy kis szünetet, mert ha nem találkozik velünk pár napig, akkor kicsit talán megnyugszik és jobban tud majd a munkájára koncentrálni. Miután megreggeliztünk a srácokkal, és megérttettem Taehyung-gal, hogy Yuji ma tényleg nem jön, és ez mindenkinek jó lesz így, elvonultam a stúdiómba, hogy dolgozzak egy kicsit az egyik dalon. Yoongi hyung is zenét írni készült, Jin és Jimin énekelni, Kook, Tae és Hobi pedig táncolni mentek. Nekik a reggeli frissítő edzés működik jól, én pedig inkább délután szeretek többet mozogni, így azt terveztem, hogy majd később megyek el táncolni a nap során. Furcsa volt úgy leülni a helyemre, hogy a másik szék üresen maradt, de hamar elvonatkoztattam ettől és feltettem a fejhallgatómat, amiben már az eddig kész dallam ment. Átszerkesztettem egy kicsit pár helyen, aztán elkezdtem új szólamokat hozzáadni, és egészen délig csak ezzel az egy számmal foglalkoztam.
- Ez jó lett, már csak az utolsó részt kell egy kicsit... - kezdtem el beszélni, amikor rájöttem, hogy egyedül vagyok a szobában. Na tessék, annyira megszoktam, hogy mindig Yuji-val vagyok ilyenkor, hogy elkezdtem magamban beszéni. Felnevettem a gondolatra, hogy kívülről valószínűleg úgy nézhetek ki, mint egy őrült, és elindultam kifelé a konyha irányába, mert ha a hasam korgásából indulunk ki, akkor már majdnem ebédidő lehet.

- Szia Jin. Mi van ma ebédre? - kérdeztem a legidősebbtől, aki egymagában üldögélt az asztalnál a telefonjával a kezében.
- Pizza. Ma nem volt időm főzni - mondta a képernyőre meredve. - A többiekről tudom, hogy milyet kérnek, de te néha mást eszel, mint szoktál - nézett rám várakozva.
- Hawaii-t kérek - adtam választ, miközben kicsit elszégyelltem magam. Ahhoz is hozzászoktam már, hogy Jin felel az ebédért, pedig ha belegondolok, ez jópár órát elvehet a napjából és biztos fárasztó is.
- Izé Jin - keztem, mire ő újra felnézett a mobiljából, amin a rendelést intézte. - Eddig bele se gondoltam, hogy mennyit dolgozol naponta a kajával, és...
- Nekem ez nem fáradtság - vágott a szavamba Jin. - Szívesen csinálom.
- De akkor is, legalább egy kicsit segíthetnék - most nem akartam hagyni magam.
- Joon, ezt már megbeszéltük, nem engedlek be a konyhába, mert a végén még összetörsz valamit. Vagy magadat.
- Igaz - szólaltam meg lemondóan. Könnyen eltörök bármit ami a kezembe kerül, valahogy mindig balszerencsés vagyok olyankor. Ironikus, hogy mégis én vagyok a leader.
- Kedves vagy, de van elég dolgod így is. Én megoldom az enyémet - mondta Jin határozottan.
- Oké. De szólj, ha valamiben segítség kell - ígértettem meg vele, majd leültem én is az asztalhoz a szokásos helyemre.

Lassan a többiek is megérkeztek, és már együtt vártuk az ebédet, miközben mindenféle semmiségekről volt szó. Illetve Taehyung ismét megjegyezte, hogy hiányzik neki Yuji, amit nem nagyon értettem, mert nem ő dolgozott ma nélküle. Hanem én. Ebéd után visszamentem  a stúdióba, de valahogy nem ment olyan jól a munka, mint délelőtt. Hiányzott mellőlem Yuji-yah, hogy ötletet adjon, hogy kijavítsa a hibáimat, és hogy csak úgy általában itt legyen. Hogy ne legyek egyedül. Miután egy óráig csak sajnáltam magam, de nem haladtam semmit sem előre, úgy döntöttem, hogy mára inkább hagyom a dalokat és elmegyek táncolni. Úgyis gyakorolnom kell. A táncteremben ott találtam Taehyung-ot, Jimin-t és Yoongi hyungot, és egy rövid üdvözlés után csatlakoztam hozzájuk. Négyen már egész jól tudtuk gyakorolni a teljes koreográfiákat, ráadásul így még jobban kellett figyelnünk a helyünkre, szóval hasznos volt a gyakorlás. Miután mindannyian eléggé kifáradtunk, még pihentünk egy kicsit a földön, azonban hosszú ideig egyikünk sem szólalt meg, ami szokatlan volt.
- Jó lenne, ha Yuji ma is itt lenne. Úgy hiányzik - nyafogott Tae.
- Hányszor fogod még ma ugyanezt elmondani? - kérdeztem talán kicsivel mogorvábban, mint kellett volna.
- Miért nem mondhatom, ha hiányzik? - folytatta Taehyung a nyavalygást.
- Csak mert már tudjuk, hogy hiányzik, szóval többször nem kell elmondanod - kezdett elegem lenni a gyerekes viselkedéséből, pedig máskor nem szokott ilyen könnyen kihozni a sodromból.
- Mi a baj Namjoon hyung? Féltékeny vagy, vagy mi? - szállt be a beszélgetésbe Jimin. Ahogy ránéztem, rögtön az a jelenet jutott eszembe, ahogy Yuji-t csókolja.
- Nem, miért lennék féltékeny? - hárítottam.
- Úgy viselkedsz - mondta Yoongi is. Úgy viselkednék? Én nem vettem észre.
- Megyek inni - álltam fel hirtelen és a konyha felé vettem az irányt. Miért lennék féltékeny? Hiszen Yuji nyugodtan hiányozhat Taehyung-nak, ő mindannyiunkkal jóban van. Mindannyiunkkal ugyanolyan kedves, és legutóbb is mindenkit megölelt, szóval semmi okom kisajátítani. Egyikünknek sincs semmi oka erre. De mégis, Yuji velem tölti a legtöbb időt. Oké, hogy ez a munkánk miatt van, de mi nem csak munkatársak vagyunk, hanem annál sokkal többek. Azonban akárhogy is nézem, barátként nincs jogom dühösnek lenni Taehyung-ra, amiért neki is hiányzik ő, ahogy Yuji-nak sem mondhatom meg, hogy kivel milyen kapcsolata legyen. Nem zavarhat, és nem is zavar az, hogy nem csak engem ölel meg, hanem a többieket is, a csók viszont már egy másik kategória. Yuji és Jimin csókja azóta nem hagy nyugodni, amióta megtörtént, és nem tudom felfogni, hogy miért. Tényleg féltékeny lennék? Nem hiszem. Én sosem akartam megcsókolni Yuji-t. Nem is akarhattam, ő a lány barátom, nem a barátnőm. És nem is randizhatnék vele még akkor sem, ha akarnék, mert nekem a munkámat kell elsőként szem előtt tartanom.

Este még visszamentem a stúdiómba, hátha tudok valamit, kezdeni magammal, bár nem fűztem túl sok reményt hozzá. Egy-két kisebb javításon kívül nem csináltam mást, és már azon voltam, hogy akkor inkább lefekszem aludni, amikor jelzett a telefonom, hogy üzenetet kaptam. Yuji küldött egy mp3-at, aztán jó éjszakát kívánt, amitől elmosolyodtam, és gyorsan válaszoltam neki egy ehhez hasonlót. Ezután megnyitottam a gépen a dalt, amit küldött, és meghallgattam. Szokás szerint csodálatos volt. Azt írta, hogy belejavíthatok, ha eszembe jut valahová valami jobb megoldás, így hozzáírtam még pár kis változtatást és visszaküldtem neki. Reggel remélhetőleg látni fogja, és ír róla véleményt, vagy azt, hogy tökéletes, vagy azt, hogy borzalmas. És ahogy végiggondoltam a lehetőségeket rájöttem, hogy mindkettőnek örülnék.