A BTS dalai

9

Namjoon szemszöge:

Reggel szerencsére minden simán ment, Yuji ruhahelyzetétől eltekintve. Egyszerűen nem értem, hogy képes ennyit problémázni azon, hogy mit vegyen fel, mikor van egy szekrényre való gönce, amiknek a nagy része ráadásul BTS merch. Mármint nyílván örülök neki, hogy a mi cuccainkat hordja legszívesebben, de szerintem az a mennyiség már egy kicsit túlzás. Na mindegy végül választottam neki egy tőle stílusban kicsit idegen szettet, amiben sokkal csinosabb volt, mint az óriási pulcsikban, amiket hordani szokott, úgyhogy el tudtunk végre indulni, délelőtt pedig máris rengeteget dolgoztunk. Ebédnél aztán elkért Jimin-től valami dalszöveget, amit furcsáltam, mert Jimin nekem még soha nem írt szöveget, bár talán nem kéne meglepődnöm ezen, hiszen egyértelmű, hogy ki inspirálta. Amikor kértem Yuji-t, hogy mutassa meg, azt mondta, ezt most egyedül szeretné megzenésíteni és még el is pirult hozzá. Tényleg ötletem sincs hogy akadályozhatnám meg azt, ami köztük alakul, viszont ha nem teszek semmit, azzal nem oldom meg a problémát. Ki kell találnom valamit, méghozzá sürgősen.

A délután folyamán ismét az egyik dallal foglalkoztunk, ami már kezdett egészen alakulni, egy bizonyos ponton viszont nem jutottunk tovább, jól hangzott, de mindketten úgy éreztük, hogy valami hiányzik belőle. Fél óra szerencsétlenkedés után még mindig ugyanott tartottunk vele, azonban rettenetesen el is fáradtunk közben, így felvetettem az ötletet, hogy így idő előtt hazakísérem. Miután felöltöztünk kinti ruhába (másik felső, maszk, sapka, napszemüveg), elindultunk gyalog Yuji lakása felé. Kezdetben egyikünk sem szólalt meg, én nem tudtam, mit mondjak, ő meg túlságosan belemerült a gondolataiba ahhoz, hogy egyáltalán észrevegye, hogy ott vagyok mellette. Aztán amikor majdnem nekiment egy szembe jövő gyalogosnak, és végül csak azért sikerült elkerülnie az ütközést, mert még idejében oldalra húztam őt, már muszáj volt megtudnom, hogy mi jár a fejében.
- Min gondolkodtál így el?
- Én csak... nagyon várom, hogy elkezdhessek Jimin szövegével dolgozni - mondta zavartan mosolyogva, mire én gondterhelten sóhajtottam egyet, ami neki azonnal feltűnt.
- Mi a baj? Az hogy nem tudtuk befejezni a dalt? - kérdezte együttérzően, de én gyorsan megráztam a fejem.
- Nem, bár az se túl biztató. Az igazi baj te vagy.
- Én? - lepődött meg hirtelen.
- Pontosabban te és Jimin. Tudom, megígérted hogy megpróbálsz távolmaradni tőle, de nem igazán látszik, hogy ez nagyon menne - mondtam, mire bűnbánóan lehajtotta a fejét.
- Sajnálom. Nem akarok neked gondot okozni.
- Tudom, csak annyival egyszerűbb lenne, ha valaki másba szeretnél bele - mondtam ki minden mindegy alapon, mire ő elképedt arccal nézett rám.
- Én nem vagyok szerelmes Jimin-be!
- Aha persze. Hazudj magadnak is, ha akarsz, de engem nem csapsz be.
- De tényleg nem vagyok! Csak nagyon kedvelem őt, ez minden.
- És ha őt nagyon kedveled, akkor mit érzel a többiek iránt?
- Ez most hogy jön ide? - értetlenkedett.
- Úgy, hogy tudni szeretném.
- Hát jó, akkor kezdem az egyszerűektől. Suga-val nem igazán szoros a kapcsolatom, szóval mondhatni egy jó ismerősként gondolok rá, Hoseok-ot és Jungkook-ot úgy haverként kedvelem, Taehyung-ah pedig olyan, mintha az öcsém lenne. Jin-nel szerintem kölcsönös a szimpátiánk egymás felé, bár nem vagyunk eleget együtt, hogy jobban megismerjük egymást, Jimin-nel pedig az van, amit mondtam. Nagyon kedvelem őt, és szeretek vele lenni, de nem mondanám, hogy szerelmes vagyok belé.
- És én? Irántam mit érzel? - kérdeztem indokolatlanul izgatottan várva a válaszát.
- Irántad? Hát... - gondolkodott el hosszan - hát nem tudom. Te mit érzel irántam? - fordította meg a helyzetet, hogy időt nyerjen, engem viszont teljesen felkészületlenül ért a kérdése, így csak makogtam összevissza.
- Hát én... igazából... nem tudom, vagyis...
- Na látod, te sem tudsz erre rendesen válaszolni - nevetett ki, majd egy szempillantás alatt elkomorodott és közelebb húzódott hozzám. - Azt hiszem megint itt van - suttogta rémülten a titokzatos követőjére utalva, én pedig védelmezően átkaroltam a vállát.
- Az a baseball sapkás? - kérdeztem, mire alig láthatóan bólintott. - Ne félj, pár perc és odaérünk.

A Yuji toronyházáig hátralévő utat csendben tettük meg, odaérve pedig gyorsan elköszöntünk egymástól. Az ő helyében valószínűleg én is igyekeznék minél előbb a biztonságos falak mögé húzódni, így megértettem a sietségét, ezután pedig a dorm felé sétálva a köztünk elhangzottakon gondolkodtam. Az, hogy állítása szerint nem szerelmes Jimin-be, megkönnyebbüléssel töltött el, ugyanakkor a kis gondolat, miszerint nem lesz ennek jó vége, még mindig ott motoszkált a fejemben. A kérdés ami pedig még este sem hagyott nyugodni, az ő kérdése volt, mert akárhogy próbálkoztam, nem tudtam értelmesen megválaszolni: "Te mit érzel irántam?"