A BTS dalai

3

Namjoon szemszöge:

Észre sem vettem, hogy mennyi ideig dolgoztunk, amíg Jin ki nem hívott minket ebédelni. Hihetetlen, hogy a sok gyakorlás mellett még főzni is van ideje, arról nem is beszélve, hogy úgy törődik velünk, mintha a gyerekei lennénk. Néha úgy érzem, ő sokkal jobb leader lenne nálam, de amikor ezt megemlítem neki, akkor mindig az egekig dicsér, amitől aztán sokkal jobban érzem magam. Vele szoktam minden problémámat megbeszélni, így ő áll hozzám a bandából a legközelebb, jobban belegondolva pedig Yuji Namjin mániája sem lenne akkora hülyeség, attól az apró részlettől eltekintve, hogy hetero vagyok, és mondhatni nagytestvérként tekintek Jin hyungra.

Amikor beléptünk az étkezőbe, Yuji szégyenlősen összefonta maga előtt a karját, hogy eltakarja a számára kicsit kínos feliratot, amit minden igyekezete ellenére mindenki el tudott olvasni. Félig elmosolyodva karoltam át Yuji-yah vállát egy másodpercre, miközben elkaptam Hobi és Jungkook huncut pillantását, majd leültem az asztalhoz a karikás szemű Yoongi mellé. Yuji is helyetfoglalt a szokásos helyén a tőlem távolabb lévő asztalfőn, a mellette ülő Jimin-nel azonban feszült volt köztük a légkör. Egyelőre nem akartam velük többet foglalkozni, megelégedtem annyival, hogy már nem úgy néznek ki mint egy alakulófélben lévő szerelmespár, és beszélgetni kezdtem Jin-nel.

- Hogy ment a gyakorlás? - kérdeztem a délelőtti táncpróbájukra utalva, ami főként erőnléti edzés volt Hoseok vezetésével. Yoongi-nak és nekem most a zeneszerzés miatt jópár ilyet ki kell hagynunk, ami nem feltétlenül tesz jót a csapat összhangjának, de szerencsére számomra nem lesz olyan nehéz a felzárkózás, mert elég jó az állóképességem, és Suga is megbirkózik majd vele, főleg így, ha Hobi külön figyelmét élvezi.
- Csak a szokásos, J-Hope rendesen lefárasztott minket. Na és ti hogy haladtok? - intézte a szavait hozzám, és Yoongi hyunghoz, aki szerintem meg se hallotta a kérdést, ugyanis éppen azzal volt elfoglalva, hogy bekapja a falatot, amit Hobi nyújtott neki a pálcikái között fogva. Jungkook rendes maknae-hez híven próbált minden pillanatot megörökíteni a telefonjával, Yuji pedig csillogó szemekkel bámulta a jelenetet, majd izgatottan rám emelte a tekintetét.
- Most legyen Namjin is légyszi - kérlelt, Kookie pedig azonnal felém fordította a telefonját.
- Nem, nem lesz Namjin - mondtam, de a társaság egyetlen lány tagját már nem lehetett leállítani.
- De én is viselem ezt a pulcsit a kedvedért, most te is tegyél valamit az én kedvemért - nézett egyenesen a szemembe, a szemkontaktust pedig ismét én szakítottam meg előbb. Nem tudom, hogy miért van ez, de a csillogó sötétbarna szemeivel valahogy mindig rávesz, hogy azt tegyem, amit ő akar.
- Rendben - sóhajtottam, és Jin-re néztem, aki máris keresgélni kezdett a tányérjában egy fotogén falat étel után.
- Papucs - szólalt meg ekkor váratlanul Taehyung, ami halk kuncogást váltott ki az asztalnál ülőkből. Én azonban csak csúnyán néztem a velem szemben lévő V-re, akit egyébként általában nem érdekeltek a ship dolgok, most viszont a többiekhez társulva beszállt az idegesítésembe.
- Mármint Papucs hyung. Bocsánat - húzta össze magát félelmet színlelve, mert az új "becenevem" végéről lehagyta a tiszteletét jelző szót. Mintha ez lett volna a bajom az egésszel. Mindenesetre a beszólása után már mindenki dőlt a röhögéstől, engem kivéve persze. Magamat ismerve inkább nem szólaltam meg, mert csak súlyosbítottam volna a helyzetet, hanem gyorsan megettem az ennivalót, amit Jin rakott a számba.

Ebéd után mindenki ment a dolgára. Yuji, Yoongi és én vissza a zenéinkhez, a vocal line egy rövidke éneklésre állt össze, Hoseok pedig újból táncolni készült. A dalszerző társammal sikerült egész sokat haladnunk az előző napi állapotokhoz képest, aminek nagyon örültem, ugyanis így végre megengedhetünk magunknak egy rendes hosszúságú alvást.