A BTS dalai

11

Namjoon szemszöge:

Természetesen szeretném elhinni, hogy Yuji és Jimin csak barátok, de a barátok mégis mióta fogják egymás kezét? Reggelinél ugyanis pontosan ez történt, és hiába ülök az asztal másik végében, attól még láttam. Majd kiszúrta a szemem. Valamiről beszélgettek is közben, de azt nem hallottam miről, mivel velem szemben Jungkook és Taehyung a fiatalabb telefonján néztek valamit, minden második pillanatban felröhögve, és amúgyis Jin-re figyeltem evés közben, aki a Jimin-nel kapcsolatos aggodalmát osztotta meg azzal, aki figyelt rá, vagyis jelen esetben egyedül velem. Korábban is tudtam arról, hogy Jimin sokszor éjszakába nyúlóan gyakorol, leader-ként nekem külön figyelnem kell a tagok ügyes bajos dolgaira, csakhogy mostanában én ugyanígy voltam a dalszerzéssel, ezért nem tűnt fel, hogy gyakoribbak lettek az ilyen esetek nála. Sokat azonban sajnos nem tudok tenni érte, az önértékelését magának kell helyreraknia, mindenesetre majd megpróbálok jobban figyelni rá a jövőben.

Reggeli után Yuji-val bezárkóztunk a stúdióba, a délelőtt folyamán pedig végre látható eredményt értünk el, ugyanis befejeztük az egyik dal zenei alapját. Már csak fel kellett énekelnünk, amihez mindketten izgatottan álltunk neki, mivel rég csináltunk ilyet, és mert ez volt talán a legjobb része az egész zeneszerzésnek, amikor a véglegeshez közeli valójában hallhattuk azt, amivel napok, hetek, esetenként hónapok óta dolgoztunk már. Yuji énekelte a vocal line részeit, én pedig a rap sorokat mondtam fel, még nem teljes pontossággal, főleg az izgalom miatt, másrészt pedig majd csak a BTS verziónál kell a tökéletességre törekednem. Most inkább csak ki akartam élvezni a pillanatot.

Az énekléshez mindketten felálltunk, mert így tisztább lett a hangunk és ugye az ünnep fényét is emeltük ezzel, ha már amúgy csak egy egyszerű stúdióban voltunk. Ahogy elkezdődött a zene, rögtön hatalmába kerített az ismerős érzés, ami a közös énekléskor jelent meg minden egyes alkalommal, és ami pont olyan jól esett most is, mint legelőször. Ezért is akartam a zenével foglalkozni egész életemben, az pedig, hogy a dalaink ilyen sok emberhez eljutnak, csak még büszkébbé tesz, hiszen ami eddig csak az én fejemben szólt, mostmár bárki hallgathatja, a koncerteken pedig aztán igazán látszik, hogy egy-egy dal mennyire össze tudja hozni az embereket. Egy percig sem bántam meg, hogy idol lettem, semmi mást nem élveznék ennyire.

A rövid bevezető után Yuji elkezdte a dalt, mire nekem szó szerint leesett az állam. Eddig is tudtam, hogy szép hangja van, hiszen hallottam már énekelni számtalanszor, most viszont valahogy még gyönyörűbben szólt, mint eddig bármikor. Lírai hangja van, nem túl erős, nem túl éles, egyszerűen csak szép, olyan, amit órákig képes lennék hallgatni és nem unnám meg. Annyira elvarázsolt, hogy majdnem elfelejtettem belépni, egyébként Suga sorával, ő meg még hangtalanul ki is nevetett, vigyázva, hogy ne hallatszódjon bele a mikrofonba, pedig ő okozta a zavaromat. Az első rap rész után újra Yuji következett, és elénekelte a refrént, ami az ő hangján még csodálatosabb volt, mint ahogy elképzeltem, aztán végigmentünk a második versszakon is, majd a következő refrénnél, igazából magam se tudom, hogy miért, de én is énekelni kezdtem vele együtt. Ő ettől kicsit meglepődött, mivel eddig még soha nem csináltam ilyet, általában inkább hagytam őt kibontakozni ilyenkor, de aztán zavartalanul folytatta a dalt, éneklés közben elmosolyodva. Az a mosoly... lehet, hogy Yuji abban a pillanatban még szebb lett, mint egyébként? Csak azt tudom, hogy onnantól kezdve a dal végéig le se tudtam venni róla a szemem, amikor pedig végetért a felvétel, még percekig álltunk egymással szemben, egymás szemében elveszve.

A varázst végül Yuji törte meg azzal, hogy a melegre hivatkozva levette a kék BTS logós pulóverét, így a tekintetem a szemeiről levándorolt a pólójára, azon belül pedig Jimin arcképére. A gondolataim eléggé kiülhettek az arcomra, mert Yuji újra rám nézve egyből magyarázkodni kezdett.
- Négy napja nem volt rajtam semmi Jimin-es, úgyhogy egy szavad sem lehet.
- Lehet hogy nem lehet, de van.
- Chim-nek tetszik ha ilyen van rajtam, te is nyugodtan tolerálhatnád, mégcsak nem is kéne nagyon megerőltetned magad hozzá.
- Én pont ettől tartok, hogy tetszeni fog neki - léptem hozzá egy lépéssel közelebb, mire ő gyorsan összefonta maga előtt a karját, így védve magát és a felsőn mosolygó Jimin-t.
- Ezt nem veheted le rólam, ne is próbálkozz!
- Nem is akartam, nyugi már - mondtam miközben kikerültem őt, hogy elérjem a korábban félretett pulóverek közül az Expensive girl-öset.
- Így nem jöhetsz ebédelni, vedd ezt fel - nyújtottam felé.
- Nem! Nem utasítgathatsz engem csak úgy! Ki vagy te, hogy mindig parancsolgass?
- A leader vagyok, képzeld, és az a dolgom, hogy rendet tartsak ebben a rendetlen bandában, emellett mindenkinek megpróbáljak segíteni a problémáin, miközben a saját kötelezettségeimnek is eleget kell tennem, mint idol és mint dalszerző!
- De hát én épp segíteni akarok Jimin-nek! Csak te persze ezt észre sem veszed! - vágta a fejemhez, mire beugrott az, amit reggel Jin mondott. Talán kivételesen lehet, hogy Yuji kis akciója nem rontana, hanem csak javítana a helyzeten, de mielőtt megszólalhattam volna, ő folytatta. - Legalább addig lehessek ebben, amíg ebédelünk, utána felveszem, amit akarsz, oppa! - kiabálta, az utolsó szót a lehető leggúnyosabban kiejtve a száján. Valahogy az énekhangja jobban tetszett, mint a mostani dühöngése.
- Ne legyél ilyen gyerekes, Yuji-yah, nem áll jól - mondtam, majd mielőtt újra megszólalhatott volna, gyorsan folytattam. - Lehetsz ebben, ha ennyire akarod, végülis ki vagyok én, hogy megtiltsam - sóhajtottam, majd őt otthagyva kimentem a konyhába Jin-hez.