28

79 5 0
                                    

Yuji szemszöge:

A BTS comeback-ig hátralévő idő gyorsan eltelt. Nam szinte megállás nélkül dolgozott, ha nem éppen velem, akkor a többi fiúval gyakorolt, így igazán nem sok időnk maradt arra, hogy csak úgy kettesben legyünk. A kapcsolatunk annyit változott a korábbihoz képest, hogy fesztelenebbek voltunk egymás közelében, és néha elcsattant egy-egy csók is, de szigorúan csak akkor, ha Hoseok nem volt éppen a közelben, mert neki utána be nem állt a szája, kezdve azzal, hogy mikor lesz már kis Namjoon vagy kis Yuji, egészen addig, hogy szeretne majd rappelni az esküvőnkön. Ez egy idő után pedig kezdett elég idegesítő lenni, így igyekeztünk elbújni a kíváncsiskodó szemek elől, ami nem mindig volt egyszerű, az amúgy is leterhelt Namjoon-t pedig nem akartam még azzal is fárasztani, hogy töltsünk együtt több időt, így nagyjából be kellett érnünk azzal, hogy tudtuk, mit érez a másik, mégha ezt jelenleg nem is tudtuk megfelelően kifejezni. Azért voltak pillanatok, lopott órácskák, és egy együtt töltött éjszaka, amik tartották bennünk a lelket, valamint ez a zsúfolt időszak sem tartott örökké, és hamarosan eljött az a nap, amikor megmutatom magam a nyílvánosságnak, és az ARMY-k tudomást szereznek Namjoon barátnőjéről.

- Izgulsz? - kérdezte Jimin, ahogy Nam-mal beléptünk az ajtón.
- Igen - aludni is alig tudtam, arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy mennyit szenvedtem azon, hogy mit vegyek fel. Végül egy fehér pulóver volt rajtam, aminek az elején egy kékből rózsaszínbe átmenő BTS logó volt látható, alul meg egy egyszerű középkék farmer, de ezeket is csak akkor sikerült kiválasztanom, amikor Namjoon-nak végleg elege lett abból, hogy rám kell várnia. Lehet kicsit tényleg túlreagálom a dolgot, de baromi sok ember fog látni élőben, mégha én nem is fogom látni őket, és ez eddig soha nem látott mértékű lámpalázat okozott nálam.
- Szeretni fognak, meglátod - ölelt át biztatóan Jimin, mire talán minimálisan sikerült megnyugodnom, és miután levettem a cipőmet, beljebb merészkedtem a lakásba. A nappaliban ott találtam az Xboxozó Kookie-t és Tae-t, akiknek futólag köszöntem, majd a konyhában találkoztam Jin-nel is, aki szintén megölelt engem.
- Nincs miért aggódnod - mondta kedvesen.
- Tudom, csak... mégis félek - nevettem el magam.
- Csak add önmagad. Akkor nem lehet baj - tanácsolta.
- Rendben.
- Yuji, jössz? - hívott magával a barátom, én pedig kicsit remegve fogtam meg a kezét, és követtem őt a stúdió felé, ugyanis azt választottuk az Instagram live helyszínének. A folyosón még összetalálkoztunk Yoongi-val és Hoseok-kal, utóbbi pedig a köszönést követően még utánunk szólt.
- Kim Yuji és Kim Namjoon, az álompár! - vigyorgott szokásához híven.
- Nekem nem Kim a vezetéknevem - néztem vissza rá értetlenül.
- De az lesz - mondta, és kacsintott egyet, mire inkább visszafordultam Nam-hoz, és megforgattam a szemeimet.
- Sosem fogja abbahagyni, igaz? - kérdeztem, ő pedig bólintott.
- Valószínűleg nem - mondta, majd kinyitotta a stúdió ajtaját, mivel időközben odaértünk. A következő pár percben kerestünk magunknak egy megfelelő helyet a padlón, ahová leülhettünk, valamint Nam beállította a lámpákat is úgy, hogy viszonylag előnyös legyen a megvilágításunk. Én eközben a ruhámat igazgattam, vagy az egyik hajtincsemet babráltam zavaromban, és próbáltam valahogy felkészülni arra, hogy a világon élő ARMY-k nagy része hamarosan látni fog élőben. Nem igazán sikerült.

- Nem vagyok túl kócos? - kérdeztem idegesen a már mellettem ülő Namjoon-tól.
- Nem.
- És nem kenődött el a szempillaspirál?
- Nem.
- És a...
- Yuji, tökéletesen nézel ki - vágott a szavamba, és az államat megfogva felemelte a fejem, hogy kénytelen legyek a szemébe nézni. - Gyönyörű vagy, és hidd el, hogy senkit sem érdekel az, hogy hány gyűrődés van a felsődön. Szeretlek. És akit én szeretek, azt ők is szeretni fogják - suttogta közelebb hajolva, majd végül egy puha csókot lehelt az ajkaimra, amivel végre sikerült meggyőznie arról, hogy nincs miért aggódnom. - Mehet?
- Mehet - mondtam ki zakatoló szívvel, Nam pedig elindította a videót. Másodpercek alatt hihetetlen magas lett a nézőszám, ami ismét megingatott egy kicsit, de sikerült pár mély levegővétellel megnyugtatnom magam annyira, hogy egy zavart mosolyt tudjak az arcomra varázsolni.
- Sziasztok, örülök hogy újra tudunk találkozni - köszönt Namjoon a rajongóknak, akik ezerféle köszönéssel válaszoltak neki, angolul, koreaiul meg számomra ismeretlen nyelveken. - Mindannyian eléggé elfoglaltak voltunk mostanában, úgyhogy jól jön pár nyugisabb nap - mondta mosolyogva, az ARMY-k pedig most szinte csak lila szíveket küldtek neki. - A mai live másik apropója pedig az, hogy be szeretnék nektek mutatni valakit - nézett most rám, mire egy gombóc keletkezett a torkomban. - Ő itt Yuji, a barátnőm.

A BTS dalaiWhere stories live. Discover now