A Herceg Szerelme

Vacsora

Lassan , higgadtan , és kimérten lépdeltem a Herceg hálója felé, hisz a lábaim , még mindig eléggé fájtak , de már azért viselhető volt .
Egyébként is.
Egy nőnek tűrnie kell. Ezt mondogattam , ezzel próbáltam magam előre juttatni . Csak így mehetett.

Kopogás nélkül nyitottam be a Herceghez , és meglepetten vettem észre , hogy kanapéján ül , és könyvet olvas .
Aranyos volt. Nyugodt. Nem pedig a szigorú , szabályokkal korlátozott trónörökös .

Ám amikor előre léptem , talpam akar megnyikordult a padló , ezzel felhívva magamra a Herceg figyelmét.

- Már azt hittem jön. Őszintén megvallva , egy kicsit talán még féltem is. - próbálta humorosra fogni a dolgokat , hát nevettem már jobbat is.

- Nem mondtam nemet , Felség - szemébe még mindig nem néztem

-Nagyon szép ma este

-Minden Ágyasát így dícsérgeti , Felség?  -kérdeztem kissé gúnyosan

- Meg tartom a bókokat , az igazán szép Hölgyeknek, mint maga - rendezett le egyszerűen - Foglaljon helyet  - mutatott egy megterített asztalra , ami egészen eddig a pillanatig fel sem tűnt nekem.

Elindultam az asztal felé , és már le akartam ülni a két szemközti szék egyikére, amikor a Herceg átkarolta derekam , ezzel jelezve , hogy vàrjak , majd kihúzta a székemet.

-Köszönöm felség -  bólintottam neki

- Nem kell ennyire formálisan viselkednünk , csak mi vagyunk, Kedves . - mondta csodálatos , bársonyos hangján .

-Dehát maga a trónörökös. Nem beszélhetek a Herceggel úgy , mint a barátaimmal.

- Nem arra kértem . Mindössze annyit szeretnék , hogy engem nézzen , nem pedig a földet .

-Dehát nem nézhetek az arcára

- Maga ezzel nem szeg szabályokat. Meg van engedve Kedvesem , de csak magának!

- Nagyon kedves - pirultam el.

Már egymással szemben ültünk , kicsit kellemetlen volt , nem beszélgettünk túl felszabadultan , de azért jól éreztem magam a Herceg társaságában.

-Tudja , még sosem hívtam meg nőt vacsorázni. -közölte velem ezt , csak úgy a semmiből.
Nem válaszoltam rá. Nem igazán tudtam mit.

-Meséljen magáról - bíztatott , mire én bele is kezdtem , mert a múltamról és a családomról tudok beszélni.

- Van két húgom - csaptam rögtön a közepébe - Ema  , ő az idősebb és Natalia . Velük , és anyukámmal éltem.

-Mennyi idősek a testvérei?

-Natalia 7 , Ema pedig nem sokkal fiatalabb nálam , 15 éves .

-Értem .  És az édesapja?

-N-Nem szeretnék róla beszélni .

-Rendben , megértem .

Már  végeztünk a vacsorával , letettem az evőeszközeimet , és felálltam az asztaltól

-Van kedve holnap sétálni velem egyet az udvarban?

- Igen , azt hiszem . Mikorra legyek kész?

- Jöjjön a kerti pavilonba ebéd után .

- Ott leszek

-Eric ne jöjjön magával . Felesleges.