A Herceg Szerelme

Muszáj ezt tennem

Másnap elég rosszul voltam . Szédültem, rossz kedvem volt . Legszívesebben csak aludtam volna , a Herceggel az oldalamon , összebújva , négyesben .

Hihetetlen volt ez az érzés . Persze nem az , hogy rosszul voltam , mert az nyilvàn nem volt jó . Sokkal inkább az az érzés amit a gyermekeimmel és a Herceggel kapcsolatban éreztem .
Szeretet volt a szívemben , aminek sajnos vegyülnie kellett a félelemmel . Biztos voltam abban , hogy a Király nem hagyja annyiban ez a házasságot .
Tudom , hogy nem kedvel engem . És el is fogadom . De attól felek , hogy a Herceggel vagy velem és a gyermekeimmel fog valamit tenni annak érdekében , hogy megakadályozza a Herceggel való házasságunkat .

Nem szeretném se a leendő Királyt , sem a gyermekeimet veszélybe sodorni . Én vagyok az mindannyiunk közül , akinek a legkevesebbet ér az élete. A gyermekek a Herceg gyermekei . A Herceg , pedig maga a Király fia . Én nem vagyok senki , és ezzel a király is tökéletesen tisztában van.
A saját fiát nem bántaná, de a szerelmét màr könnyedén . Tudom , hogy a király nem akarja hogy mi ketten összeházasodjunk. Azt akarja, hogy a fia egy rangos nőt vegyen el . Nem pedig egy olyat mint amilyen én vagyok .

Úgy döntöttem, hogy elkezdem tartani a Herceggel való távolságot , mert nem akartam hogy fájdalmas legyen a búcsú, ha arra kerül a sor . Márpedig előbb vagy utóbb arra fog .

Az ágyban feküdtem , amikor a Herceg bejött a szobába.

-Jobban vagy? -nézett fel szemembe

-Igen -válaszoltam , mire megkönnyebbülten indult felém .

-Örülök - dőlt le mellém az ágyra , majd hasamra rakta kezét, mire én elhúzódtam

-És milyen volt a napod ? - tettem fel a kérdést a semmiből. Furcsán nézett rám, gondolom nem értette miért csúsztam arrébb.

-Minden rendben ment, de -kezdte

-És holnap mit csinálsz? - vágtam közbe , nem engedtem , hogy feltegye a kérdést amitől rettegtem

-Itt leszek veletek -mondta nyugodtan , de hallani lehetett rajta az idegességet a reakcióm és hárításaim miatt -Mi a baj -kérdezte kis szünet után

-Semmi , én csak , csak . Nem semmi -hadartam el neki az egészet - semmi . Igazán semmi - javítottam ki magam lassan.

-Valami mégis van , mert nagyon fura vagy -húzta össze tökéletes szemöldökét .

-Nem , tényleg nincsen semmi Harold! - mondtam kicsit határozottabban , hogy megértse

-Hát jó. Akkor elmegyünk enni?

- Hát , nyugodtan menj , és majd később megyek ,most lefürdök - dadogtam neki , és próbáltam úgy beszélni , hogy elhagyje

-Az isten szerelmére Sophia Hazel ! -szólított meg szigorúbban - mondd már el , hogy mi nyomja a lelked , mert én így nem tudok segíteni neked.

-Semmi bajom nincs , csak nem vagyok éhes. Inkább fáradt , szóval megyek is lezuhanyozok , aztàn elmegyek aludni .

-Mikor ettél ma utoljára ?

-Délben , a szobalány hozott gyümölcsöt

-Gyümölcsöt?

-Igen

-Te gyümölcsöt ettél egész nap ?

-Igen , nem igazán kívántam mást

- Egy kismamának igazán enni kéne főt ételt is! - mondta szemrehányóan

-De ha egyszer nem kívánom ? Nem tudom megenni

-De kell a rendes étel ahhoz , hogy a gyermekeink szépen fejlődjenek! - már egyre hangosabban mondta a magáét , engem pedig nem érdekelt tovább , folytatni kezdtem azt , amit elkezdtem.

-Igen Felség , már indulok is magával vacsorázni -váltottam  hivatalosra

-Most mégis mit művelsz?

-Semmit , Felség .- néztem a földet

-Ezzel ne szórakozz! Nem fogsz nekem bűntudatot okozni , mert nem bánom azt , amit mondtam!

-Megértem. Már megyek is vacsorázni - majd lehajtott fejjel elindultam mellette , amikor megragadta a felkaromat

-Mit csinálsz? Játszol velem? Mert ha igen , tudd , hogy ez elég veszélyes dolog

-Nem , Felség , csak megadom a tiszteletet a Király fiának

-Ezt most nem értem

-Elkezdett úgy viselkedni , mintha a munkája lennék , de én nem szeretnék a Herceg munkája lenni . Vacsorázhatnék , hogy aludni mehessek a szobámba?

-Ez . Ez most . Ez az egész az Apám miatt van?

-Kérem - szóltam -me..

-Ne! Ne magázz !

-Dehát én csak

-Most menj enni , majd utánad megyek

-Igen Felség. - indultam el hátrafelé , az ajtó előtt megálltam és fejet hajtottam a Hercegnek . A szerelmemnek .