A Herceg Szerelme

O&E

Elkezdődött.

A babák születése , már nagyonis megkezdődött. Ez látható, és ami azt illeti, határozottan érezhető volt.

Nagyon fájt. Iszonyatosan. De megérte, mert most, két babát tartok a kezemben , és ami a legcsodálatosabb , hogy a fiamat és a lányomat egyszerre.

Már vissza mehettünk a szobába. Együtt voltunk , mind a négyen . Tökéletes volt az egész. A kislányunk neve Olivia , a kisfiunké pedig Edward lett.

Gyönyörűek.

A Fiam , az apja szemét örökölte. Csoda szép, smaragdzöld szemei vannak. A kis mosolyát pedig tőlem. Ellenben ezzel a Lányom szemei az enyémek. Olyan kékek, mint a tenger sós vize. Az orra is az enyém, viszont az ő mosolya nem csak az enyém és nem csak Harryé. A kettőnk mosolya van az arcán. Varázslatos, boldog mosoly.

Hihetetlen , hogy 18 évesen két gyönyörű gyermeknek adhattam életet , ráadásul nem akármilyen gyermekeknek , hanem egy Hercegnek és egy Hercegnőnek. Nem bírtam betelni velük . Újra szerelembe estem Harryvel, és a két babával is.
Boldog voltam. Most is az vagyok . Nagyon. Kimondhatatlanul boldognak érzem magam .
A boldogságom megrondítója is csak minimálisan veszi el a magabiztosságomat . Ez a megrontó pedig nem más mint a Király. Remélem nem mondtam újat. Szerintem ez egyáltalán nem meglepő.

Nem érzem magam erősnek , de határozottan nem vagyok gyenge sem. Mióta négyen vagyunk , a szobában eszem a gyerekekkel. Tudom , hogy itt hagyhatom őket biztos kezekben,nyugodtan. De még nem áll szándékomban nem velük lenni.
Ezzel ellentétben Harry intézi az ügyeket. Ritkán vagyunk így tényleg négyen együtt.
Persze érthető, hogy nem mindig ér rá, hisz ez egy jövendőbeli Király dolga.
Gondoskodnia kell a népéről , igazgatnia kell az országot , törvényeket hozni , háborúskodni, és ezekhez elmaradhatatlanok a papírmunkák, amik csak gyűlnek , és gyűlnek . Kissé persze hibásnak érzem magam abban, hogy most nem vagyok ott vele , és így nem segítek neki , de ő maga sem engedné meg nekem azt, hogy egy héttel a két gyerek születése után máris munkába álljak.
Nyilván próbálkoztam azokkal az érvekkel, hogy a Királynéknak az a dolguk , hogy segítsék férjüket , és gyermekeket szüljenek nekik , és ha én újra teherbe esem majd , akkor soha nem fogok tudni segíteni neki, de őt az én "hülyeségeim" hidegen hagyták.
Persze megértem őt, de olyan keveset vagyunk együtt. Hiányzik.

-Harry! - szólítottam meg , mikor bejött a szobába. -Segíthetek valamiben?

-Sophia-kezdett bele a "lecseszésembe" - már ezerszer megmondtam , hogy nem kell addig segítenek , amíg a gyerekek nem tudnak minimum négykézláb járkálni.

-De én szeretnék segíteni

-Itt tudsz a legjobban. Vagy úgy , hogy csinálunk még egy-két babát . Na , mit mondassz?

-Mennyi munkád van?

-Miérsz számít ez?

-Mikor jössz? Addig Rosenak meg kell mondanom, hogy mikor vigye le sétálni a gyerekeket- vágtam perverz arcot , majd rákacsintottam

-Két óra múlva ?

-Hétkor ?

-Igen

-Jó, de siess , hogy ne sötétedjen be , nem sze..

-Nem szeretnéd , hogy baja legyen a gyerekeinknek, tudom tudom... - fejezte be a mondatomat.

-Rendben -Nevettem fel- itt várlak