A Herceg Szerelme

Mindent hallottam

Reggel , a Herceg mellett ébredtem . Közelebb voltunk egymáshoz , mint gondoltam , de nem ő jött közelebb hozzám , hanem én , őhozzá .

-Jó reggelt - köszönt reggeli , lágy hangján , mikor látta , hogy ébren vagyok .

-Önnek is . -motyogtam magam elé álmosan

-Remélem nem haragszik rám

-Miért haragudnék , Felség ?

- Felhoztam önt az ágyra .

-Emlékszem. Még ébren voltam

-Szóval tudta - vigyorgott - és meg sem állított. Ez előrelépés , jól gondolom?

-Majd meglátjuk - néztem rá élcelődve.

Egy ideig csak néztük egymást , mikor megszólalt;

-Anyám sejti.

-Sejti ? De mégis mit ?

-Ami közöttünk van. Azt , hogy ez több mint egy Herceg és Ágyasa közti viszony

-Tehát több lenne?

-Maga talán nem így gondolja ?

-Talán.. - húztam a szám -Nem tudom .. maga ..maga olyan bonyolult ..

-Azért mert Herceg vagyok ? Ugyan már - legyintett arca előtt

-Nem csak azért.. Sok nővel van együtt , velem , pedig még nem volt

-Amióta megismertem önt , nem voltam más nővel. Magával pedig akkor fogok szeretkezni , ha azt ön is úgy akarja

-Nem is tudom mit mondjak -motyogtam

-Nem is kell , Sophia .

A mondatát befejezve felállt az àgyról , és felöltözött, míg én bent feküdtem a puha ágyba , kócos hajjal , borzalmas külsővel , a Herceg gyönyörű testét bámulva

-Mennem kell ügyeket intézni - mondta , azzal elindult az ajtó felé, s mielőtt kilépett volna , visszanézett rám . - Csodálatos ma is , Sophia

Erre persze elpirultam, amit ő már nem láthatott , mert már elhagyta a szobát .
Én pedig készülődnek kezdtem a reggelihez , felöltöztem , megmosakodtam , s amint elkészültem , elindultam a folyosón , amíg a Herceg beszélgetését nem hallottam . Akaratlanul is megtorpantam, nem akartam hallgatózni , de kiváncsi voltam arra , hogy miről beszélget a Herceg.

-Harold , tudod , hogy nem sokáig leszek én a király, előbb vagy utóbb , de legkésőbb egy éven belül át kell venned az ország kormányzását tőlem.

-Tudom , apám

-És azt is tudod, hogy jó lenne már véget vetni a szórakozásnak , és választani kéne egy feleséget , s unokákat kell nemzeni a trónra utánad Fiam!

-Már van jelöltem Édesapám . Sophia . Sophia Hazel , csodálatos királyné lenne mellettem , s mivel ő maga is gyönyörű , talán még szebb gyermekeink lehetnének!

-Erről szó nincs Fiam! Az a nő rangtalan, szolgálóként jött ide !

-De mostmár nem az ! Több lett mint egy Ágyas , több lett mint egy Szerető!

-Ne is álmodj róla . Nagyon szép gyerekeitek lesznek egy Hercegnővel , aki meg is érdemli a trónt.

-De Apám!

-Nincs de ! Ez a válaszom . Holnap jön Petrick Király lányaival. Legidősebb , Eveline Hercegnő pont jó lesz neked !

-Engedj várni! Elgondolkozni!

-Holnap jönnek , erről nem nyitok vitàt !

-Igen Apám

Szemeim könnyben áztak , nehezen vettem a levegőt , alig tudtam menni , de visszaküzdöttem magam a szobába.
Más nővel lesz a Herceg ?
Hisz velem sem volt még .
Azt akarom , hogy az ő gyerekét hordhassam ki .
Szeretnék a Herceggel lenni, teherbe esni tőle , hogy örökre vele lehessek.
Ezek mentek a fejembe , amíg úgy döntöttem , hogy nekem elkell , egy forró fürdő. Az ajtót magamra zártam , megengedtem a csapot .
Könnyeim még mindig patakokban folytak le az arcomról , nem bírtam abbahagyni a sírást .
A kádba feküdtem a habok között , a vízbe még a jobb kedvemnek reménye érdekében vörös , és rózsaszín fürdő golyót raktam  , ezzel gyönyörű színűre festve azt.

Fáradtságomban , a folyó csap hangjára elaludtam .
Olyan könnyű volt ott feküdni , zavartalanul , békésen, a selymes víz mindenhol bőrömhöz ért , orromat pedig a friss rózsa illat kényeztette. Hallottam , ahogy a víz folyik ki a kádból , végig a fürdőn , ki az ajtó alatt. Nem nagyon érdekelt . Volt bennem egy kis vágy . A halálom vágya . Már könnyűnek , és semlegesnek éreztem magam , elsüllyedve a víz alatt , amikor gyönyörű álmomból , két erős kéz keltett fel, amint a víz alól kihúzott.

-Mégis mit képzel Sophia? -Nem hagyta , hogy válaszoljak, nem is nagyon tudtam volna , mert levegőért kapkodtam
-Talán meg akarja ölni magát , s ezzel együtt engem is? Mit hitt? -zárta el két mondat között a csapot-  hogy senki nem veszi észre , a folyó vizet ? Még a folyosóra is ki jött .  Kopogtam az ajtón és nem nyitotta ki, de még hangot sem hallottam. Maga szerint mit gondoltam ?

-Sajnálom felség , én csak elaludtam.

-Hát ne tegye! Nem jelet meg a reggelin sem ! Mi történt ?

-Semmi

-A semmiért nem fullasztja magát az ember vízbe.

-Jó , hallottam.

-Micsodát?

-Amit a Királlyal beszéltek. Én nem akartam hallgatózni Felség , csak reggelizni készültem, de meghallottam önöket beszélgetni, és meggondolatlanul cselekedtem.

-Mégis hogy képzelte , hogy kihallgatja a beszélgetéseimet? Mindent hallott ? Hihetetlen . Erre nem számítottam magától . Nevetséges , hogy nem lehet pár szót válta..

Már semmi nem érdekelt , ideges voltam , nem akartam a Herceg szitkozódó hangját tovább hallgatni , meggondolatlanul cselekedtem , s mire észbe kaptam , a Herceget csókoltam.