A Herceg Szerelme

Erick marad

-Ki?

-Csak gyere!

Nem volt túl sok lehetőségem, felálltam a kanapéról, és átfutott a fejemben az összes engem kereső személy lehetősége. Eszembe jutott mindenki , akivel eddig találkoztam . Akitől a legjobban féltem , az Frederick herceg volt . Féltem , hogy megtudta , hogy már nem vagyok a Palota biztonságot nyújtó falai között.  Egy személy volt , akire egy fél pillanatig nem gondoltam volna.

-Harry? - léptem ki az ajtón

-Hát itt vagy! Tudtam , hogy itt kellett volna először kerestetnem téged - húzott magához , mire én eltoltam magam mindentől óvó mellkasától

-Ne - mondtam közben hátráltam a házba

-Mi a baj? - nyúlt utánam - egyáltalán miért jöttél el nélkülem?

- Egyébként is eljöttem volna - kezdtem bele , de arra a tényre , hogy születésnapom lesz , nem tértem ki külön - mikor lementem a kertbe hozzád , hogy ezeket a dolgokat neked is elmondjam , a hangokat hallottam ,amint egy nőjével kavarodik , aztán megláttalak titeket a pavilon alatt. És persze még mindig nem tudom , hogy ki ő.

-Ő? Hah - nevetett fel kissé erőltetetten - elég hosszú és bonyolult történet

-De engem érdekel mi van veled

-De van amit nem tudok, még neked sem elmondani

-Akkor miért vagy itt ? Vagy csak azért jöttél , hogy hazavigyél a Palotádba? A bizonytalanságba?

-Nem - mondta - értetek jöttem - vett egy nagy levegőt, hogy nyugodtan befejezhesse - hozzátok.

-Ki volt az a nő?

-Nem hiszem , hogy apám díjazná, ha tudnál róla Sophia . Tudod , van amit nem kell feltétlen tudnia még a Herceg párjának sem! Az , hogy egy ideje magasabb ranggal rendelkezel, még nem engedélyezi azt, hogy parancsolj nekem! - közölte velem az egyértelmű tényt , már kicsit szigorúbb hangnemben

-Nem is szeretnék neked parancsokat osztogatni Harry! Csak az igazságot akarom megtudni végre. Utálom , hogy ezer meg ezer hazugság között élem a mindennapjaimat. Mint általad kijelentett jövendőbelidként kérdezem. Ki volt az a nő , és miért olyan titkos számomra ?

-Nem arról van szó, hogy titkos lenne , de nem szabadna elmondanom. Senki . A szüleimen kívül senki - ismételgette folyton ezt a szót, mintha úgy gondolná össze fogok zavarodni, és nem értem majd meg először is a "senki" szót - nem tud róla . Sem az udvarban , sem máshol.

-Tényleg olyan nagy titok lenne ? Valami fogoly , túsz , rab? - el sem tudtam képzelni , már arra is gondoltam , hogy tényleg egy igazi Hercegnőt raboltak el egy másik palotából , és most túszként tartják maguknál. - ki ő?  A szeretőd? Tudod, hogy nem örülnék neki, sőt nagyon is elszomorítana, de király leszel. Neked ez jár.

-Dehogy szerető!  Figyelj! - kezdett bele egy igencsak hosszúnak tűnő monológba - Ezt itt nem tudom veled megbeszélni. Egyikőnk sincsen biztonságban. Ha visszamegyünk a Palotába mindent elmondok neked,  csak kérlek ne maradjunk itt.

-Talán veszélyes erre?

-Igen , nagyon is.

-És a családom? Velük mi lesz? Az emberek meg fogják tudni ezt az egészet , és a családom nyílt célpont lesz mindenki számára . -Értetlenkedtem

-Még a héten beköltöznek a Palotába, ha most el tudunk indulni. Addig itt marad Erick , és majd velük jön vissza.

-Rendben. Elkezdek pakolni.