The Beginning of the End - A Végzet Kezdete ((Befejezés Közeleg))Asgard MCU Ff.

31

31

Az este csendesen telt, csak a kandalló ropogása és a szél hallatszódott. Thor a lépcsőn ült, szakállát vakargatta felváltva a tüzet és engem nézve.
Nehéz volt beismernem magamnak, de erősen kellett koncentrálnom minden mozdulatomra a férfi jelenlétében. Ő is úgy tűnt, mintha kényszeresen nyugodt akarna maradni, láttam ahogy megfeszül az állkapcsa, mikor egyik régi ingjében léptem ki a kádból. "Ez így nem mehet sokáig." gondoltam, és leheveredtem a kanapéra.
- A Földön mindenki tud Jane Foster-ről és rólad. - abbamaradt a neszezés. Lehet nem így kellett volna kezdeni a beszélgetést, de ez is egy módja. - Szerencsés nő. - hallgat.
- Ha szerencsének vesszük, hogy két külön világba vagyunk zárva, akkor igen, Lady Empera, igazán szerencsés. - morogta. Megnyikordult a lépcső, súlyos léptei egyre közelebbről jönnek . - El akartam venni feleségül.
Felültem, hogy elférjen a heverő túloldalán. Kevésbé volt tartózkodó hanghordozása, mint az eddig az este folyamán a tűz óta, jó jelnek véltem.
- Miért múltidőben?
- Szeretem. - megtörten hangzott. - Szeretem, és ezért nem fogom kitenni a világom veszélyeinek. - felém fordult. - Ezért nem kerestem fel New York után.
- Vagy csak féltél. - vontam fel a szemöldököm incselkedve, de a férfi arcán nyoma sem volt a játszókedvnek. Kicsit összébb húztam magam metsző pillantása alatt. - Sajnálom?
- S hogy állsz te, a férfiakkal, Lady Empera? - kérdezte, mintha bizalmasok lennénk, vagy csak vissza akart szúrni a kérdésem miatt. Kettőn áll a vásár, mondogatta mindig Emily.
A lány nevére összeugrott a gyomrom. Mély levegőket vettem, lehetőleg anélkül, hogy Thor észrevenné. Ám semmi nem kerülte el az asgardi figyelmét.
- Érdekes kérdés... - őszinte akartam lenni hozzá. - Míg ide nem kerültem, nem sok embernek sikerült közel kerülnie hozzám. - az ajkamba haraptam, mert szégyelltem magam. - Apám nem engedte, hogy komoly kapcsolatot kezdeményezzek... Bárkivel is, miután egyszer, egyetlen egyszer rossz emberbe szerettem bele. - fájdalmasan elmosolyodtam a  sötét hajú férfi emlékére, amit oly keservesen dédelgettem még mindig.
Thor némán várta a folytatást, de nem akartam folytatni amíg nem mondta meg, mi járt a fejében.
- Tényleg... Érdekel? - nem állt szándékomban untatni ezzel a régi históriával.
- Igen, ezért vagyok itt. - végre éreztem, ahogy átkarolja a vállam, és magához húz.
- Nem is olyan régen, még a középiskola második évében apa egy munkatársa nálunk szállt meg, a hotelban, amit apa anyának vett még engesztelésül... Akkoriban már jártam a korombeli fiúkkal, megvoltak az első szerelmek és csalódások, így hamar kiábrándultam a másik nemből. Tudom, ne vágj ilyen elítélő fejet. - kuncogtam.
- Később érnek, főleg hozzám képest, anya mindig azt mondogatta, nekem egy különleges valakit szánt az ég, és ne aggódjak, a lehető legjobb kezek fognak átölelni a hűvös éjszakákban. S mikor megláttam szinte világító bronzos szemeit és hátrafésült, vállig érő haját, ragyogó mosolyát, gondosan ápolt szakállát... Sose éreztem még olyat, s erre most jöttem rá, mikor...
- Mikor? - kérdezett vissza Thor.
- Mindegy. Pár nap után továbbállt, de azok a napok nagyon rég óta voltak az első napsütéssel teliek. Először kerültem a tekintetét, féltem, hogy leleplezem magam és a bugyuta vonzalmat ami egyre csak növekedett. Udvariasan és előzékenyen viselkedett velem, s próbált szóba elegyedni minden alkalommal, de zavaromban mindig találtam kifogást, s mire bátorságom lett volna kezdeményezni, elment. Hónapokig kerestem az arcát minden szembejövőben, és még az érkezése előtti szomorúságomnál is mélyebbre süllyedtem.
- Lady Empera, ötletem sincs hova fog kilyukadni a története, így örülök, hogy időnk, mint a tenger. - mosolygott bátorítóan. - Folytassa.
- A szomorúságom oka egy szakítás volt, még egy héttel Jonathan érkezése előtt, egy bizonyos Nathaniellel, aki iránt azóta is...mintha éreznék. - megráztam a fejem. - Lényegtelen. Hivatalosak voltunk Emilyvel és a kisebb baráti körünkkel egy hatalmas partyra, amit LA legnagyobb szórakozóhelyén tartottak. Nathaniellel terveztem menni, mielőtt dobott, így Emily szigorúan kiöltöztött és kisminkelt, hogy megüsse a guta, ha meglát. Aznap este egy vörösen szikrázó bordó csipkés, mélyen dekoltált ruha került rám. Húsz évesnek tűntem, és elképesztően dögösnek emlékeim szerint. - lehunytam a szemem, ahogy magam elé képzeltem azt a gyönyörű ruhát, s a magassarkút, amit anya szekrényéből emeltem el.
- Emily a legjobb barátnőd, ha helyesen tippelek. - szakított félbe Thor.
- Igen, s aznap este neki is fontos jelenése volt, hisz a felsőbbéves srác akire" hajtott ", is ment a bulira. Ő egy ezüst felső, és magasderekú fekete kordbársony nadrág mellett döntött, ha érdekel. - a férfi fejét ingatta. - Hidd el, Thor, nálad csordult volna a látványára, még engem is elöntött a szeretetteljes irigység.
- Még mindig nem tudtam meg, drága Vörhenyes, mi történt a bronzszemű férfival? - szólt Thor, és felállt egy bundás takaróért.
- Várd ki a végét, mondtam hogy ez egy hosszú história! - beleegyező mormogással újra mellém ült, és bekuckóztam az oldalába a takaró alá.
- A partin minden rendben alakult, Emily és a sráca együtt táncoltak, Marco egy ismeretlen leányzóval iszogatott, mélyen elmerülve a beszélgetésben. Én egyedül kortyoltam a Martini-met, mikor egy mély hang a hátam mögül hideglelést hozott rám.