The Beginning of the End - A Végzet Kezdete ((Befejezés Közeleg))Asgard MCU Ff.

44

Miközben elhagyta a könyvtárat, Loki egyre csak azt mantrázta magában, hogy nem kell odamennie a gyógyítók csarnokába. Nem köteles ellenőriznie bajnoka állapotát. Egyáltalán nincs oka meglesnie, hogy rendesen gyógyulnak-e sebei, rendben van-e környezete.
Ám most sem érdekelte, mit kell vagy nem kell tennie, és mire feleszmélt, már bent is volt a fehér függönyökkel díszített kórteremben.
Feltételezése szerint Avronon és Emperán, az ott fekvő két alakon kívül senki nem lábadozott már a csarnokban. Jól ítélte meg, az összes ágy bevetetlenül állt a falak mentén, s a két bajnok az igazak álmát aludta dunyháik alatt. A fáklyák leégtek, füstjük lustán szállt fel a csarnok mozaikkal díszített tetejéig. Egyedül a holdak fénye vezette lépteit Empera ágyához.
Oldalra fordulva, párnáját ölelve félig szuszogott, s Loki kíváncsian érintette meg csupasz kézfejét, hogy belenézhessen álmaiba.
Halovány villanásokat kapott csupán, de elégedetten érzékelte a lány nyugalmát. Ugyanazt a midgardi férfit látta, mint mikor legelőször érintette meg tudatát, s nem kellett többször visszaemlékeznie, hogy tudja : a kedvese lehet.
A lány bőre ebben a pillanatban tűzforróvá vált, s az istenség meglepődve kapta el kezét. Empera fordult egyet álmában. Arca takarásba került, így Loki kénytelen volt arrébb hajtani pár fürtjét, hogy megnézze, lázas - e. Elkerekedett a szeme. A szó szoros értelmében lángolt homloka, de a vörös ördög szunyókált tovább.
- Azt kéne még, hogy elvigyen a láz... - suttogta. A szomszéd ágyról is szuszogás hallatszott. - Nem lennél hasznomra holtan, te lány...
Visszaemlékezett, mikor még anyja ápolgatta Thort egyszer kiskorukban. Mindenféle teákat itatott a fiúcskával, gyógynövényes sütit, hidegvizes borogatást kapott. Odin esténként odaült ágyához, és mesélt neki... Loki sose volt beteg, és anno irigyelte bátyjától rengeteg figyelmet és gondoskodást.
Felállt, s a csarnok távolabbi sarkába kiépített pulthoz ment, hogy összeüssön valami keveréket teafüvekből. Kiskannában felforralta a vizet, s egy ráolvasással forrón tartatta reggelig.
Poharat szedett elő a pult alatti polcokról, s visszasétált az ágyhoz. Eddigi vesződségeit hirtelen hiábavalónak érezte; dühösen levágta a kannát és a poharat az éjjeliszekrényre.
"Miért is teszem ezt?" tette fel a kérdést magának sokadszorra immár. " Mivel tudom, hogy szükségem van rá... A terveimhez. Igen! Hogy legyőzhessük Thanost, szükségünk lesz rá..." összeszedte gondolatait, megnyugodva újból végigsimított a leány forrongó bőrén." Meg kell gyógyítsam, és elmulasztanom borzalmas lázát, különben további károsodásokat fog elszenvedni... " Könnyebb volt Lokinak eszközeként gondolni a midgardira, mintsem bajnokaként.
Épp ezért kellemetlenül érintette a lány helyzete, szúró érzés volt mellkasában, ahogy elindult ideiglenes szállása, a börtön felé.
Az éjjeli levegő tisztasága józanulást hozott a hercegnek, látása élesebbé vált. A fáklyák füstje elalélt. A függönyökkel ezidáig csendeben játszó szellő elhalt. A holdak fénye lassan elkopott, s érezni lehetett már a hajnal illatát. Az utolsó holdsugarak ott perdültek a herceg csizmája előtt, s csalfa játékukkal visszafordították lépteit.
Alakváltása villanásában Loki új erőre kapott, mágiája, mintha elmacskásodott volna kinyújtóztatta magát, s bizsergette ujjait. Leült az ágy szélére, a midgardi alatta halkan lélegzett. Kék, karmos kezével kinyúlt, s megpihent a tüzes homlokon.
A köteléken keresztül valamiféle energiaáramlás indult meg a leány felől. Loki értetlenül hunyta be szemét, s koncentrált. Sosem tapasztalt még hasonló volumenű erőt, mint ami a lányból sugárzott. Érintésére mintha egy kitörni készülő vulkán felszíne repedt volna meg...
A jöttün egy pillanatig sem tétovázott : befagyasztotta a repedést, s az intenzív energiaforrás megszűnt. Elméjével letapogatta a lány hasán esett sebeket, és egyesével eltüntette a varratokat, majd a hegyeket. Sebészi pontossággal irányította erejét, szövetek regenerálódtak s forrtak össze. A herceg energiaforrásai megcsappantak, de a lány teste teljesen rendbejött. Rövid idő múlva fáradtan fellélegzett.
Mire kinyitotta szemét, a holdfény elszegődött mellőle, s besütöttek a hajnali nap első gyengéd sugarai. Visszaváltozott emberi formájába, és egy végső pillantást vetett a vörös ördögére.
Apró mosoly játszott a zárt ajkakon, s ez megelégedéssel töltötte el az istenséget. Megigazította tunikája szegélyét, a következő pillanatban már rózsabogárként repült tova kipihenni az éjszaka fáradalmait.
Nornák tudják csak, hogy a leány álmai már rég nem a midgardi férfi körül forogtak...