The Beginning of the End - A Végzet Kezdete ((Befejezés Közeleg))Asgard MCU Ff.

18

A fürdőzés és sebápolgatás után elhagytam a termet a királyné oldalán, akinek a neve mostmár tudomásomra jutott, de még mindig nem értettem, mi történik. Nem akartam kérdezősködni, ahogy egy másik folyosón vezettek visszafelé, mint amin ide jöttünk, így inkább csak idegesen igazgattam a fekete köntöst, amit adott. Négyen voltunk, kettő őr kísért minket az arany folyosókon. A falakat mozaikok díszítették, voltak köztük háborús jeleneteket ábrázolók, amin emberek hatalmas szörnyek oldalán még hatalmasabb szörnyek ellen küzdöttek, ezeket követően egy másik mozaikon egy alacsony férfi és egy magas, kékbőrű emberszerű szarvas valami emelt magasba egy világító dobozt, körülöttük fegyvertelen hadseregek álltak. Parázstartók izzása játszott a csupasz falakon, megnyújtva a teret körülöttünk, ahogy sétáltunk az ismeretlen cél felé. A következő mozaikon meglepetten ismertem fel a középen álló alakot: Odin volt az, jobbján egy tejfelszőke kisfiúcskával, balján pedig a mellettem sétáló királynéval. Felpillantottam a nőre, aki szintén a mozaikot nézte elrévedőn. Én is visszanéztem, és ekkor vettem észre a negyedik alakot : zöldben és feketében volt, egyedül szarvas sisakja volt arany színű, mint a többiek ruhája. Mintha ismerném, merengtem magamban, de nem álltam meg gondolkodni.

Egy hosszabb lépcsőzés után (amit a térdem és az izmaim nagyon nem értékeltek) egy ugyanolyan aranyos folyosóra értünk, de itt a díszítés helyett virágok illatoztak ameddig előre láttam. Elhaladtunk egy csomó ajtó előtt, az őrök fáradhatatlanul kutyagoltak mögöttünk, kezdtem kínosan érezni magam ennyire szótlanul. Kimentett a helyzetből hogy bekanyaradtunk egy oldalfolyosóra, aminek a végén egy hatalmas üvegtelen ablak nézett a városra. Legszívesebben odarohantam volna, hogy körbenézhessek, de megálltunk egy faragott sötétbarna ajtó előtt, Frigga pedig bekopogott.
- Szabad! - csicseregte valaki, és harsány kacarászás követte. Benyitottunk, én pedig egyáltalán nem voltam felkészülve arra ami fogadott. - Királyné! Jajj, de vártuk már! - egy halványrózsaszínben pompázó, szőke leányzó fogadott minket, alig lehetett idősebb nálam első ránézésre. - Ki volna a vendége?
- Lányok, bemutatom Lady Emperát. - két másik lány tűnt fel a szobából, pukedliztek előttem, én pedig ügyetlenül utánoztam őket, jutalmul pedig kuncogást kaptam. - Rabként töltött egy kis időt itt eddig, a ma estétől függően változhat helyzete, ám kéne a segítségetek, hogy a vacsorán asztalunknál teljes pompájában mutatkozhasson. - döbbenten néztem fel Friggára, de ő csak megnyugtatóan vállamra tette kezét, és beljebb tessékelt a színes szobába.
- Mégis milyen va... - kezdtem volna, de egy mosollyal rámcsukta az ajtót. Még mindig döbbenten fordultam vissza a három lányhoz, akik kíváncsian méregettek, hirtelenjében nagyon vékonynak tűnt a köntös, ami rajtam volt. - Sziasztok?
- Üdvözlünk téged, Empera, a mi kis szalonunkban! - rikkantotta a sötét bőrű lány, akinek ruhája egy halványkék kezeslábas volt, kagylódíszítéssel meg egy szandállal, arany karikák lógtak a fülében.
- Helyezd magad kényelembe, amíg mi kitaláljuk mit vegyél fel a nagy eseményre! - a rózsaszín elkapott, és belenyomott egy sötétzöld bőrkanapéba. Hirtelen megszédültem a sok színtől és mozgástól, csak kapkodtam a fejem, ahogy az eddig néma citromsárga öltözékű lány is beszállt a partiba. Neki is szőke haja volt, mint az elsőnek, de alacsonyabb volt nála, és kicsit eltérő arca. Nem nézhettem sokáig, mert egy vakító vörös és dögös ruhával tért vissza az első szőke, a sötét bőrű egy gyönyörű mélykékkel, amin ragyogó kőfolyamok csillantak minden mozdulatra, és egy zöldes színűvel a harmadik, amin arany hímzéses díszítés volt a mellkasán.
-Én...- gyönyörűek voltak, igazi mesterművek, és biztosan eszméletlenül sok időt és pénzt öltek beléjük. - Feketét kell viselnem.
-Ahjjj, nem vagy vénlány, sem özvegy! -húzta száját rózsaszín. - Mégis miért hordanál feketét?
- Gyászolok.
A lányok egymásra néztek, aztán rám, mintha nem tudnának mit kezdeni azzal amit mondtam, vagy elhinni. De nem válaszoltak, csak szó nélkül eltűntek egy paraván mögött, és visszatértek három fekete ruhával.
-Remélem ezek... - kezdte rebegve a sötét bőrű, gyönyörű haja mögé rejtőzve. -...megfelelnek.
Mindhárman felemelték a kezükben tartott anyagokat, én pedig a legegyszerűbb szabásúra böktem, amit a fiatalabb lány fogott.
- Nem tudom a nevetek...- kicsit zavarba jöttem, hogy eddig hülye voltam megkérdezni. - Hogy hívnak titeket?
- Én Nei vagyok. - lépett előre a kékruhás, előbújva hajzuhataga mögül.
-Én Roxanne, ő pedig a húgom, Bryse. - hajbókolt az idősebb szőke lány, a kisebbik pedig követte.
- Örülök, hogy megismerhettelek titeket. - mosolyogtam el bátorító, megvakartam a tarkóm. - Ti tudjátok mi történik?
-Igen, Lady Empera, ma este fogja...- Bryse szájára Nei keze tapadt, és a két idősebb grimaszolva nézett a kotyogóra.
-Tessék? Ki fog mit? - kaptam fel a fejem.
- Semmi ártalmas, Lady Empera. - küldött felém egy nyugtató mosolyt Nei. - Bár az igazat megvallva... - Roxanne tenyere fojtotta belé a szót.
- Elég legyen ti szószátyár pupákok! - sikkantotta Roxanne. - Lady Empera, bocsáss meg nekik, vegyük úgy, hogy nem történt semmi. Hátra fáradna a paraván mögé, és levetkőzne?