The Beginning of the End - A Végzet Kezdete ((Befejezés Közeleg))Asgard MCU Ff.

24

Másfél hét telt el az első edzés óta. Gondoltam, ilyenkorra már hozzá fogok tudni szokni a napi szintű izomlázhoz, a reggeli edzés előtti futás közben hányáshoz, az eltérő anyagú ételekhez és ruhákhoz, de nem így történt.
Ezzel ellentétben sikerült teljesen elmerülnöm az edzésekben, Lady Sif szerint tehetséges kardforgató vagyok. A közelharci edzéseket hála az égnek sem Thor tartja, hanem egy helyes katona a seregből. Voltak napok, amikor Frigga foglalkozott velem, s olvasni tanultam. Még nem jöttem rá, mit tud nekem segíteni ha tudok furcsa írásjeleket olvasni, de egész ügyesnek bizonyultam ebben is. Ha ráér, Chat Blanc-kal vacsorázok az erkélyemen, Asgardról és a Kilenc Birodalomról szóló történeteket mesél, ha hajlandó vagyok én is mesélni a Földről. Thor eltűnt az utolsó közös edzésünk után, Odinnal rosszabb esetekben összetalálkozom a folyosón, a másik herceg meg lapít a cellában.
Próbálok nem gondolni rá. Sem az elvesztett barátokra, az édesanyámra... Meddig fog még fájni? Mikor fogok tudni megbocsátani magamnak?
Egyedül Friggával beszéltem erről, s ő végtelenül megértően hallgatta sínylődésem, gondja volt a közérzetem minőségére. Kedves volt, s még olvasás közben is megpróbált jobb kedvre deríteni, ha látta rajtam hogy szükségem van rá.
Naponta találkoztam a három szolgálólánnyal, akik sokkal szimpatikusabbak voltak mint Frigga igazi udvarhölgyei. Bryse imádta az állatokat, ő vezetett körbe az istállóban, Nyx, aki imádott sütni, a konyhába csempészett be (ott már ismerősként fogadtak), Roxanne pedig az udvari pletykákba avatott be.
Most az erkélyen üldögéltem, a palota hosszú árnyékot vetett az alatta húzódó városra. Holnap lesz az utolsó napom, hogy felkészüljek a többi bajnokkal való találkozásra, az eligazításra
A ruhám már előkészítve várt az egyik vállfán, reggel Roxanne megígérte, hogy szigorúan menjek fel hozzájuk, ellenőrizni a megjelenésem. Nem lesz több felkészítőedzés az eligazításig.
A csillagok lassan felragyogtak, a nap utolsó melengető sugarai is pihenni tértek. Asgard városa éjszakai életre ébredt, fényei vonzóan pislogtak, mulatozás zsivalya hallatszódott fel hozzám. Harcosok, kereskedők, nemesek, iparosok, művészek, háborús menekültek s ki tudja kik alkották még Asgard népét, de mind egy ember védelme alatt álltak : Odin volt uruk s parancsolójuk, bárhonnan érkeztek a Kilenc Birodalomból.
Megkérdeztem a királynét, hogy nem fenyegeti-e Odin uralmát valaki mostanság. Furcsán nézett rám, de nevetve azt válaszolta, hogy lehet Odin öregnek tűnik, ereje teljében van: senki nem merne hadba vonulni ellene.
A vacsorám kihűlt, s épp nekiláttam volna, mikor valaki halkan kopogtatott. Felpattantam, hogy beengedjem Chat-ot, pedig azt hittem ma este dolga van.
Az ajtóban nem Chat állt.
- Lady Empera, szépséged ily későn még ragyogóbb. - Szőke Herceg letérdelt, csókot nyomott a kezemre. Megtanultam a sokadik esetből, alkalmazkodni kell a furcsa formalitásokhoz hogy ne nézzenek ki az emberek a palotából.
- Thor, minek köszönhetem a kései látogatást? - válaszoltam egy nyájas mosollyal, szívem hevesebben kezdett dobogni mélyen a mellkasomban, csak remélni tudtam, hogy nem hallja.
- Ellenőrizni akartam, hogy minden rendben van kedvenc Vörhenyesemmel a nagy nap előtt.- meg sem várva invitálásom, beljebb lépett a szobába, én pedig magunkra csuktam az ajtót.
- Milyen nagy nap? - kérdeztem vissza, megpróbálva elnyomni a remegést a hangomban.
- Holnap érkeznek az ellenfeleid.
Nagy levegő.
- Tudom.
-Nem félsz? - hangját enyhe aggodalom árnyalta. Leült az ágyamra, kezét összekulcsolta térdén.
- De. - feleltem halkan. - Nem vagyok felkészülve, hiába van még hátra ez a sok hét. - megálltam a hálókamrám ajtajában, a férfi minden mozdulatomat követte. - Nem nyerhetek, nem kellett volna belemennem, haza akarok jutni... - elhomályosodott látásom.
- Gyere ide. - suttogta. Nem engedelmeskedtem, lesütött szemmel a padlót néztem. Felemelkedett, lefejtette a magam köré szorított karjaimat, s az ágyhoz vezetett. Nem láttam a könnyektől, tengerré változott arcom. Az ölébe húzott, hüvelykujjával letörölte a legördülni készülő könnycseppeket.
- Vigyázunk rád. - egyenesen a szemembe nézett viharszürke íriszeivel, amikben ilyen közelről mintha viharfelhőket láttam volna gyülekezni. - Sajnálom, hogy Loki belerángatott ebbe, de az alkut már nem tehetjük semmivé. - Zokogni kezdtem, a herceg pedig hajamat simogatta, vállának döntette fejem. - Esküt teszel holnap, s minden rendben lesz. - még hevesebben tört rám a sírás, zihálásomat köntösének hajtásába fojtottam. - Csss, kis vörös. Nyugodj meg. - felnéztem, és először láttam az arcán törődést irányomban.
- Holnap is ragyognod kell, s hiába nézel ki jól sírás közben, nem tenne sem apám, sem öcsém kedvére ha az egereket itatva vállnál teljes jogú versenyzővé.