The Beginning of the End - A Végzet Kezdete ((Befejezés Közeleg))Asgard MCU Ff.

38

Loki órák óta a könyvtárban kutakodott, hogy megfejtse Odin titkát. Egyelőre siker nélkül.
El tudott slisszani az őrök orra elől, s hátrahagyta egy illúzióját, hogy senkinek ne vegye észre az apró turpisságot. A vörös ördög távozásakor tűnt fel neki, meggyengült az őt fogvatartó energiapajzs, még azon a hajnalon sikerült neki megkerülnie a maradék bűbájt, és elég nagy rést nyitnia, hogy egy bolha ki tudjon jutni.
Körútja saját szobájába vezetett, hogy leellenőrizze, érintetlenül áll - e, s megnyugvással töltötte el, hogy senki nem járt ott, a midgardi óta. Meglátogatta Thor hálókörletét, kicsit átrendezte a bútorokat és a szekrények tartalmát, hogy összezavarja a fivére tompa agyát, majd a királyi pár hálókörlete felé menet szembetalálkozott a hatalmas ásításokat elnyomó leánnyal. Természetesen nem vette észre a falon pattogó apró bolhát, így Loki követni kezdte a midgardit, egészen az ágyáig. Kibontotta haját, s belezuhant az ágyba, ideje se volt magára húzni a takarót, olyan gyorsan elnyomta az álom. A pártfogója csendben állt, és nézte a gyanútlan földit. Miután meggyőződött arról, hogy mélyen alszik, óvatosan csupasz vállára borította a vastag takarót. Hullámzó hajkoronája kibontva terült szét a párnán, s a város távoli fényeiben meg- megcsillantak a gyönyörű tincsek. Loki szórakozottan végigsimított az egyiken : a folyékony selyemre emlékeztette, ahogy tenyeréből tovafolyt a halványan csillanó vörös. Hatalmas sóhaj hallatszott a tulajdonosától, visszarántva Lokit a jelenbe. Eddig észre sem vette, hogy mosolygott ; megrázta fejét, elhátrált a lánytól, mintha hirtelen megrémítette volna valami.
Zavartan otthagyta az ágyat, s az ajtóban visszapillantott : a kis ördög csendben szuszogott, semmit sem vett észre az isten jelenlétéből. Mégis, ahogy a férfi újra közelebb lépett, tisztán látta a szeplős arcon játszó álmatag mosolyt.
Azóta, minden éjszaka a könyvtárba járt, kisebb - nagyobb kitérőkkel. Soha senkivel nem találkozott, mindig megvárta, míg édesanyja elhagyja a helyet, és kulcsrazárja. Útjai során, megtudta, hogy egy csapatnyi gyógyító is helyet kapott a palotában, hogy segítsék Friggát egy titkos feladatban, ami miatt az idős asszony késő éjszakáig képes volt a könyvtárban kuksolni. A fiú, mert az asszony korához képest ő csak fiúcska lehetett, gyűlölte, ahogy apja kihasználta a királyné képességeit, s mégis elnyomta őt ; Loki, ha egyenrangú partnerre lelne valakiben, akivel képes lenne uralkodni, sosem lenne képes így bánni vele ; ahhoz túl becses volna az illető.
Apja titkainak nyoma sem volt a krónikákban, az összes ugyanazokat az eseményeket írta le, de semmi újdonságot Loki számára. A zárt részlegre is betört : az energiamező kiiktatása után gyerekjáték volt a csínytevés istenségének hatástalanítani pár riasztót és kinyitni a hét lakatot. El kellett ismernie, Odin tanult a hibájából, és ez elégedettséggel töltötte el. Lehet van remény a vén bolond számára.
Ma este a Mimir lefejezéséről szóló részt olvasta át, hátha ; utána Odin és Mimir üzletét, Odin "hősies" akasztását, és hasonló fimoságokat. Az atyja Mindentudása lehet a kulcs? Vagy talán egészen rossz nyomon jár?
Gondolatai egymást kergetve futkároztak koponyájában, s majdnem figyelmen kívül hagyta a nyitódó ajtó csikorgását. Villámgyorsan eltüntette a fényforrásul szolgáló gömböt, és visszasuvasztotta a könyvet a helyére, de nem volt elég fürge.
- Tudom, hogy ott vagy. - dörmögte egy jól ismert hang. Loki mérlegelt : megmutathatja magát fivérének, hogy ím, celláján kívül van, és képtelen voltak bezárni, vagy visszabújhat bolhaalakba, és egy nyakoncsípés után távozhat. - Ha előjössz, nem esik bántódásod. - A nagy csínytevőnek kacagnia lett volna kedve a nevetséges fenyegetést hallva. Hogy képes Odin rá hagyni a Kilenc Birodalmat? Erre a szőke, otromba majomra?
- Testvér! - kilépett a polcok sötétjéből, kezeit feltartotta, és nyájasan elvigyorodott. - Ilyen késői órában, ráadást a könyvtár tiltott részlegén? Biztos csak álmodom!
- Testvér... - Loki majd' elvette magát a zavart képén, de sikerült visszatartania. - Nem lehetsz itt, lehetetlen...
- Jajj, Thor, komolyan ezzel jössz? - legyintett a fiatalabb testvér. - Inkább beszélgessünk el egy jót, hmm? Mint a régi szép időkben!
- Mielőtt Midgardra szabadítottál egy rakat űrlényt, mielőtt kiirtottál volna egy értelmes fajt, akinek tagja vagy, vagy mielőtt megirigyelted volna a trónt, Loki? - Lokit őszintén meglepte a heves hangnem, de egy részét le is nyűgözte bátyja folyton változó modortalansága.
- Hátrább az agarakkal, fivérem. - nekitámaszkodott az egyik polcsornak, és Thor követte példáját. Zord képpel meredt a vele szemben álló öccsére. - Mesélj, mit csinálsz itt, és utána én is elmondom a magam részéről, megegyeztünk?
- Mondanám, hogy köpök a mesterkedéseidre, Loki, de megtanultam, hogy jobb nem figyelmen kívül hagyni. - megvakarta szakállát, Lokinak szemet szúrt, hogy most mintha hosszabb lenne, mint legutóbbi találkozásukkor. Komoran összeráncolt homloka is... Kezdett egyre jobban hasonlítani Odinra.
- Napokkal ezelőtt, Sif-fel és Ronan csapatával Svartalfeim-be mentünk.
- Az előző bajnok után?
- Részben. - bólintott Thor. - Mostmár az utánuk küldött előző különítménynek eltűnésének ügyében kellett odamennünk. - elhallgatott, Loki várta a folytatást. Thor arca méginkább elsötétült. - Találtunk nyomokat, de arról, ami ott történt, semmit nem szólhatok...
- Odin szakállára, Thor, nem azért vagyok itt, hogy ne szólj semmit! - csattant fel Loki.
- Tudni akarod, igazán!?- dörrent rá. - Halottak voltak, az összes katona halott volt! - amit eddig Thor arcán haragnak vélt, mostmár inkább félelemnek tűnt. Thor számára a félelem ismeretlen kifejezés, s most mégis itt áll, a tiltott részlegen, az öccsével, aki egy utolsó hazug gyilkos, és remeg, mint a gyertyláng .
- Mi történt még? - kérdezte óvatosabban Loki. Szüksége volt minden információra.
- Ránk támadtak. - döbbenet fagyasztotta meg Loki minden porcikáját. Halottak keltek életre, pont mint ő, mikor...
- Először fel sem ismertük, hogy egyáltalán... hogy asgardiak, hogy emberek voltak. A mi katonáink. - hangja reszelőssé vált. - Csontjaik kilátszottak, mintha lemarták volna róluk a húst. Bőrük cafatokban lógott, ha volt rajtuk. Irtózatosan bűzlöttek, az a kénes szag, ami belőlük áradt...Nem szabadott volna életben lenniük, nem létezhetett volna...
- Hogy menekültetek meg? - a férfi fejében már ezer megoldás átfutott, s még ezer kérdés született, de Thor csendben meredt maga elé. - Thor, tudnom kell, s ha nem mondod el, kénytelen leszek kiolvasni az elmédből.
- Nem lesz rá szükség. - sóhajtotta Thor. - Megöltük őket. De nem maradtak... Nem maradtak holtak. Mintha a lelküket nem fogadta volna be a Valhalla, vagy Helheim, de az üresség is kitaszította őket... mintha el lettek volna átkozva. - suttogta Lokinak. Viszont nem szerette volna megemlíteni neki szörnyű balsejtelmét, hogy anyja titokzatos feladata valahogy összefüggésben lehet a futár halálával, ami meg a svartalfeimi élőholtakkal.
A jöttün képtelen volt értelmes magyarázatot adni testvérének. Sosem hallott még holtakról, akik éltek. Egy éjszaka, és rögtön három rejtélyt kellene sürgősen megoldania, ez kedvére való volt.
- Segítek neked, Thor. - mondta, bátyja bólintott helyeslése jeléül. - Ha cserébe nem árulod el, hogy többé nem korlátol az a mihaszna börtön. - Loki kitartotta kezét.
- Áll az alku, testvér. - Thor belecsapott a tenyerébe. - Remélem, szavad ezúttal tartós lesz. - Loki nevetett, és megvonta vállát. - Most viszont te jössz. Mit keresel itt?
- Kutatok, drága bátyám.
- Ki után, ezúttal? - dörmögte Thor, visszautalva régebbi akcióira, mikor az elf királyok és királynők történelmét vizsgálta.
- Lady Empera eredete után. - jelentette ki nemes egyszerűséggel, Thor hahotázni kezdett, könnye is kicsordult.
- Megmondom én neked: Midgardról jött.
- Humorod majdnem felér zsenialitásodhoz, testvér. - forgatta meg szemét a jöttün. - De kérlek, most vegyél komolyan.
- Abszolút, testvér! - közelebb lépett hozzá, és vállon ragadta, amolyan bizalmat kifejező gesztusként. - Mondd, mi lelt?
- Te is tapasztaltad, bátyám, hogy a leány oly furcsán illik e képbe. - Thor elgondolkodó arcot vágott.
- Igen. Meglehetősen hamar feltalálta magát, neked köszönhetően. - nézett rá komolyan.
- Őszintén, Thor, tényleg egyre humorosabbá válsz a korral! - nevetett fel most Loki. - Van remény számodra is.
- Félig halott volt, mikor anyánk kihozta a cellából. - folytatta Thor, ignorálva öccse gúnyos megjegyzését. - Árnyéka sem volt mostani személyének. Célt adtál neki, lehetőséget, hogy hazatérhessen büntetlenül. Valamit, amiért küzdhet. Reményt adtál neki, Loki.
- Reményt. - ízlelgette a szót. - S atyád mégis holtan akarja látni, igaz?
Thor hallgatott, és elengedte fivére vállát. Loki számára nem volt titok, hogy mi történt, vagy mi nem történt köztük a hegyi kalyibában, de saját büszkeségéből nem firtatta.
- Csakis azért, mert az én bajnokom? - tette fel az őt régóta foglalkoztató kérdést Thornak. - Ellenem akarja felhasználni?
- Hisz nem ártana vele semmit, mert nem fontos neked. - vágta rá Thor, szinte keserűen. Hangneme tovább erősítette a mentorban ébredező gyanút. - Nem, atyánknak valami hátsó szándéka van. De azoknak te vagy a mestere, szóval halljuk, mit akarhat atyánk?
- Ezért vagyok itt. - mutatott körbe Loki. - A palota könyvtára őrzi az összes összegyűjthető tudást, amire az áz istenek rátették kezüket. - hátrasimított egy előreszökött fekete tincset. - Ha atyád újabb titkokat is rejteget, itt hátha nem sikerült összes nyomát eltüntetni.
- Mit keresel pontosan? - húzta össze viharszürke szemét az idősebb férfi. - Azt mondtad mielőbb, Empera eredetét, de ő...
- Újra ott vagyunk, ahonnan elindultunk. - fogta meg a fejét Loki, és csalódottan a plafonra emelte tekintetét. - A kisugárzása Thor, olyan érthetetlen módon ismerős, nem is tudom... mintha már találkoztam volna vele, és... Mintha nem lenne egészen földi. - erőt vett rajta hevesség, és majdnem Thor tudtára adott Thornak-nem-kell-tudnia - róla dolgokat.
- Hmm.
- Válaszokat akarok, mielőtt az első próba kezdetét veszi. - jelentette ki Loki, párhuzamosan lezárva a belső vitát önmagával. Már a Stark toronyban történtek óta válaszokat akar, s hiába kereste.
- Idővel minden ki fog derülni, fivérem. - A mondat baljóslatúnak hangzott mindkettejük számára. Thor újból megfogta Loki vállát. - Megígértem a lánynak, hogy hazajut.
Rövid hallgatás.
- Én is.
- Meg kell tegyünk mindent, hogy visszaálljanak a dolgok normális kerékvágásukba. - érdekes volt ezeket Thor szájából hallani. Érdekes, és felettébb bosszantó. - Anyánk aggódik és temérdek teendője van, atyánk az utolsó Odin - álom óta egyre többet iszik, egyre kevesebbet törődik az uralkodással járó fekadatokkal, és aggasztó szóbeszédek kaptak szárnyra...
- Mit értesz ezalatt? - kérdezte kíváncsian Loki.
- Az Yggdrasil levelei sárgulni kezdtek.
A csínytevés istene gúnyos kacajjal leplezte a kijelentés ébresztette zavarát, hisz mindndketten tudták, mit jelent, ha ez a szóbeszéd igaz.
A Ragnarök előtti végső hónapok megkezdődtek.

A Lokival megesett beszélgetés utáni napon Thor reggeli után kénytelen volt halasztani aznapi teendőit, mert már több, mint egy holdhónapja nem járt Heimdall-nál Lady Jane Foster felől érdeklődni. Mjölnirrel átrepült a Szivárvány - hídon, s illedelmesen bekopogott a Bifröst hagymaépületének kapuján.
- Már vártalak, Thor. - hívta be Heimdall, öreg barátja.
- Köszönöm, hogy fogadsz. - hajtott fejet a Világok Őre előtt. Oly sok kérdése akadt, de képtelen volt őket feltenni most, hogy eljött a válaszok ideje.
- Félsz, herceg. - pillantott rá kardját markolva Heimdall. - Öcséd mesterkedései azonban most a jó ügyért folynak.
- Láttad, mit tett a Földön. - mutatott ki a sötéten és hívogatóan ragyogó űrre. - Láttad, mit művelt, mikor hatalmat adtak a kezébe. - szomorúan megrázta fejét, és levette sisakját. - Féltem, hogy most kezében a lány sorsával, egy újabb tragédia közeleg.
Heimdall hümmögött egy sort, majd elfordította kardját. Az előttük nyíló rés helyét képek töltötték be : Lady Empera, ahogy a toronyban megbújik a pult mögött ; ahogy ráront a fivérekre a Central Parkban ; a cellában fekszik, szemei üresek, teste fonnyadni látszik ; kezet ráz az öccsével ; majd az első edzése Thorral; a gyönyörű, hímzett zubbonyában, kéz a kézben Lokival ; a tűz túloldalán ül, és énekel ; mellette fekszik a kalyibában, összebújva a medvebőrök alatt; az utolsó képen Empera Loki cellája előtt, homlokát nekitámasztva a fénylő energiapajzsnak.
Aztán újra felragyogtak a csillagok, s visszatért a végtelen űr képe.
- Mondd, Heimdall... - megköszörülte torkát, hogy ne tűnjön fel társaságának milyen mélyen érintette őt az előző pár másodperc. - Életben marad?
- Nem látom a jövőt, Thor, tudod jól. - mondta kedvesen Heimdall, és megszorította a herceg vállát. - A nornák jövendöléseire kell hagyatkoznotok, ha fivéreddel a rejtély felgöngyölítésébe kezdenétek.
- Khmm, és ami, khmm... - képtelen volt értelmesen megosztani mondandóját, a tudta, öccse milyen jót szórakozna ezen. -... Svartalfeim-ben történt. Akiket ott láttunk, ők...
- Jómagam sem találkoztam még hasonló lényekkel, herceg. - mondta borúsan a Világok Őre. - Sejtéseimet pedig nem osztom meg, csak Őfelségével, ha megbocsátasz.
- Természetesen. - újból fejet hajtott. - Egy utolsó kérésem lenne...
- Máris. - Heimdall lehunyta szemét, és újból elfordította hatalmas, kulcsként szolgáló kardját, s elsuttogott egy nevet. Thor számára az univerzum egyik legfontosabb nevét.
Egy ismerős ház tűnt fel a nyílás képernyőjén. Thor közelebb lépett, mintha így csökkenteni tudná a fényéveket közte és kedvese között, aki most egy hatalmas étkezőasztalnál ült, és reggelijében turkált. Újság hevert előtte : címlapján jól látható volt a New York-i csata romjainak fotója, egy kép a Bosszúállókról, és egy elmosódott fotográfia Lokiról, szarvas sisakjában. Thor gyengéden figyelte kedvese rémült arcát, aki ennyi idő után is aggódott a férfiért. Lady Jane keze fotója arcára siklott, megcirógatta a lapot ; mindkettejüknek könny szökött a szemébe.
- Ó, Thor, merre jársz most? - nézett az ég felé, kedves arcán fájdalom és Thor szívét is szaggató szomorúság ült.
- Itt vagyok, veled. - suttogta érces hangon. Hosszú percekig figyelte, ahogy a nő eszik, olvasgat, majd mikor Darcy belépett az étkezőbe, Thor megrázta fejét, és Heimdall eltüntette a képet.
- Minden nap ránézek, ahogy kérted, Thor. - mondta, és a kapu felé kísérte. - Érte ne aggódj. Biztonságban van Midgardon, s ha minden úgy alakul, biztos lehetsz benne, Mindenek Atyja is beleegyezik majd szíved vágyába. - Thor elképedve nézett Heimdall-ra, aki csak kacsintott egyet, majd bezárt előtte a Bifröst kapuját. Asgard városa felé fordult, vakítóan ragyogott a délelőtti csillagok fényében. Nagy levegőt vett, és elmosolyodott : maga elé képzelve a sok száz elkövetkező győztes csatát, békés évezredet, családi vacsorát, s kellemes éjszakát Lady Jane mellett.
Halk surrogással valami a vállára hullott. Érte nyúlt : egy barna, száradt levelet tartott mutató és hüvelykujja között, és elszörnyedve nézte végig, ahogy az első enyhe szellőre porrá omlik. Vagy Heimdall fogott titokban kertészkedésbe, és nem remekel benne, vagy a szóbeszédek igazak.
- Mjölnir, dolgunk van. - mondta, és megpörgetve a pörölyt visszarepült az istenek otthonába.