The Beginning of the End - A Végzet Kezdete ((Befejezés Közeleg))Asgard MCU Ff.

28

Késő délután keltem fel, és a maradék időt a fürdőben, a szobámban, majd a lányok szalonjában töltöttem. Frigga jött értem, s kísért a két hatalmas ajtóig, amik mintha egy emberöltővel ezelőtt nyíltak volna ki előttem utoljára. Hosszú sor állt az előtér árkádívei alatt, s tömeg zaja szűrődött ki a teremből.
Kettesével, plusz a személyes kísérettel fognak bevonulni a bajnokok és mecénások. A kíséret csak a különösen veszélyes alakoknak járt, egyedül álldogáltam a sor legvégén. Vagy bizalomak, vagy a hanyagságnak tudtam be a hercegek részéről.
Thor arcát kerestem, de csak ismeretlen asgardiak néztek vissza. Se Lady Sif, se Lady Frigga, se a Harcos Hármas. Kezdett a kétségbeesés úrrá lenni rajtam, szívem zakatolt. Izzadság csordogált a elegáns bőröltözékem alatt.
- Aggódott, hogy magára hagyom? - felugrottam a hidegrázástól, amit a férfi hangja okozott. Megköszörülte torkát, nem nézett rám, ahogy én is féltem volna ránézni. - Sose féljen ettől.
- Hagyjuk az üres ígéreteket. - suttogtam, nagy levegőt véve kitöröltem a lassan felszínre úszó képeket. Nem gyűlölhettem, s amúgy is, belefáradtam az ellenségeskedésbe. Az isten rejtély számomra, amit félve fejtenék meg. "Viszont kétségtelen, vonzó és kegyetlen egy gyilkos. "
Dúdolgatni kezdtem, koncentráltam arra furcsa, mostanában bennem tomboló érzelemhurrikánra, amit Loki jelenléte vált ki. A férfi közelebb húzódott, éreztem a belőle áradó konfrontáló hideget, fantomkézként cirógatta hátam.
- Sajnálom. - suttogta.
Folytattam a dúdolást, lehunyt szemmel átadtam magam a lassú melódiáknak. A tömeg elhalkult, mély levegőket vettem, megpróbáltam lenyugodni, de pulzusom nem csillapodott. Egyre hangosabban zümmögtem, amit a partnerem is észrevett.
- Lady Empera, nem ez a legalkalmasabb időpont a muzikális élvezkedésekre, amint látja. - fintorogtam, hangja ellágyult. - Óh, hogy nem lát.
Ügyet sem vetettem rá. Elvesztem a melódiákban, kizárva a baloldalról érkező dorombolását. Olyan nosztalgikus lett volna beletúrni a hullámos hajába, hagyni hogy kezem elvesszen a selyemfényű fekete tincsek rengetegében... Elhessentettem az emléket.
Mikor már azt hittem sikerült elhallgatnia, a hangja a koponyámban szólalt meg :
" Lehetséges volna, hogy így próbál nyugalomra lelni?"
Magamhoz tértem a bódulatból.
- Megszólalt?
- Nem, hölgyem, annak a csinos oszlopnak beszéltem a túloldalán. - kuncogott. Megforgattam a szemem.
Harsonák zengtek fel belém fojtva a szót. Mély dobbanások ütemére elindult a felvonulás, az összegyűlt asgardiak pedig üdvrivalgással fogadták a sor elejét. Ezer meg ezer csillogó szem kezdte keresni, kinek szurkol majd a viadalok alatt. A bajnokokon harci felszerelés, páncél feszült, a mecénások és mentorok pedig legszebb ruhákban parádéztak.
Végignéztem kísérőmön. Azt hittem megszokott sötétzöld színeiben jelenik meg, de tévedtem: fekete köpeny, s hozzá ugyanolyan színű, arany selyemfonállal díszített kabát, bíborosvörös ing, sötét nadrág. Még az aranyba vert csuklója a harmonizált megjelenésével.
Érdekes módon az enyémmel is. Szimpla fekete bőrcsizmát és nadrágot viseltem, pántokkal díszítve. Felette egy vékony, összefűzhető blúz, sötét fémmel kivert bőr derékszorító, a blúzhoz illő alsó és felső szoknya (furcsa kivágásuk miatt elöl szétnyíltak, ahogy léptem) vállvédő páncél, kesztyű. De semmi fegyver, vagy szín, a hajam vörös ragyogásán kívül.
Nyakamat nyújtogatva vártam, hogy odaérjünk a kapuba. Loki csendben figyelt, odafordulva kinyújtottam rá a nyelvem, felhorkantott. Feloldódtam a rámtörő adrenalinlöketektől, meglepő módon felé fordultam.
- Hercegem, akarta ezt az egész mizériát, viselje következményeit büszkén. - felvonta egy szemöldökét.
- Mi váltotta ki belőled hirtelen a beszédesség eddig rejtőző képességét? - mondta, miközben megpróbáltam lépteimet az övéhez igazítani.
- Először érzem azt, hosszú idők óta, hogy van valami... Valami cél, amiért küzdhetek. - kezdtem megérteni, miért izgulok, miért pörgök ennyire. A zene, az emberek kiáramló energiái felüdítőek voltak a negatív érzések tömkelege után. - Nyerni akarok. Haza akarok jutni.
- Elszökhetett volna. Megannyi alkalma lett volna rá, amit én kihasználtam volna, de mégsem tette. Miért? - kérdezte, mintha csak az időjárásról beszélne.
- Nem tudom. - megvontam a vállam. - Félek, ha hazatérek, őrület fog fogadni. Félek, hogy apám belerokkant... félek hogy a barátaim mind halottak. Félek hogy a világ, amit ottmaradt nélkülem, már egy másik, mint amit elhagytam. - ez volt az igazság. A Földet alapjaiban változtathatta meg a bizonyosság, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben. Sőt, vannak olyan erők, amik el akarják pusztítani bolygónkat. Ez a tudás veszélyes, főleg, hogy nem titok a közemberek előtt. Vajon mi zajlik otthon?
Mielőtt válaszolhatott volna, odaértünk a folyosó végére.

A trónig hátralévő úton csak fejemet kapkodtam a dob-, harsona-, énekszó, a rivalgások és örömsikolyok zsivajától. Extázisba estem. Emberek integettek nekem, felém kaptak, a ruhámat, hajamat simították végig. Kinyújtottam a kezem, elfeledve a szabályokat, hogy nem érintkezhetek a palotán kívüliekkel. Lokira néztem, aki magasra szegett állal, méltóságteljesen próbált lépkedni, de látszólag nem tudott mit kezdeni vasba verve. Már a trón előtti utolsó üres hely felé közelítettünk, tennem kellett valamit, hogy ne tűnjön totális szerencsétlennek, ahogy a pódiumra léptünk.
Belékaroltam.
Egy pillanatra megállt a világ számunkra. Hitetlenkedve nézett rám.
- Szerettek téged, igaz? - kiabáltam túl a tömeget. - Ha valaha volt, mutasd meg nekik, maradt még benned a régi fényedből!
Halvány mosolyra húzódott ajka, íriszei szikráztak. Éreztem, ahogy elvörösödök tekintetétől, remegés futott végig testemen. Kihúzta karját, ujjainkat összefűzte, és ha nem mondta volna, saját nevemet is elfelejtem.
- Lady Empera Salvater, a bajnokom! - üvöltötte, s az égbe emelte kezeinket.
A tömeg őrjöngött, az előttünk felvonultak elismerően tapsoltak. Körbefordultunk, elvetemülten nevettünk az emberekre, katonákra, akik lándzsájukkal a földet verték, majd a hidegen meredő Odinra. Arcok ezrei meg ezrei kántálták a nevem, őrült sebességgel száguldott bennem a vér. Tudtam, hogy kipirultam a felhevültségtől, és szinte izzot a levegő körülöttem. Felnéztem, álltam az engem vizslató félszemű isten pillantását.
Odin felemelkedett az uralkodói székről, széttárta karját. Az emberek elhallgattak, és térdre ereszkedtek.
Lokira néztem.
Elszántan állva maradt, farkasszemet nézett Odinnal. Lehúztam egy kis meghajlásba, majd elengedtem a kezét. A terem egy emberként állt talpra, a némaság süketítőbbnek hatott, mint az azt megelőző hangorkán. Gyomrom összeszorult.
- Köszöntelek titeket Asgard falain belül, harcosok! - Odin hangja felerősítve szólt, varázslat vagy a mérnöki pontosság eredményeképp. - Üdvözlöm a mecénásokat, kik összeválogatták nekünk  a hét százada várt viadal következő részvevőit! - hosszú beszédbe kezdett, ami a szabályokra és a város törvényeire is kitért. Figyelmem elkalandozott, s a bajnokokat vettem szemügyre, a lehetséges szövetségeseket keresve. Különböző magasságú és származású emberek, trolloknak tűnő fura szerzetek, csatornából előhúzott huligánok válogatott társaságának tűnt a felhozatal. Beleuntam, lehunytam a szemem újfent.
- El ne aludjon, hölgyem. - suttogta mellettem Loki. Nem néztem rá, mikor válaszoltam.
- Kétlem, hogy az elkövetkező hónapokban fogok egy szemhunyásnyit is. - újra kuncogott.
Odin szünetet tartott, oldalra nézett a tanácsadóinak tűnő nemesekre.
- Továbbá, - folytatta a király. - ebben az évben, mivel hagyományaink megkívánják, a tiszta küzdelem általi halál nem ütközik szabályokba.
Félelem cikázott át rajtam, sugdolózás támadt a tömegben. A mellettem álló istenség halkan káromkodott. Szívem kihagyott egy ütemet. Aztán mégegyet. Felpillantottam, és a lépcső aljában az elborzadtan engem néző Chat állt.
- Két holdhónap múlva, Golmonandur havában kezdetét veszi az első próba. - Friggát is megláttam, kezét az arca elé kapva állt szörnyületében. Nem kaptam levegőt. Újra szemem előtt lebegett a vérfolt a fehér irodafalon.
- Most, kérem fáradjon ide az első bajnok, hogy letegye esküjét. - rettegés lett úrrá rajtam, ki akartam jutni. Szökési lehetőséget keresve hátranéztem a vállam felett.
A közelemben álló asgardiak arcára volt írva a felháborodottság. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy kacagjak zavaromban. Meg fognak ölni.