Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

4. rész

Ahogy leértem a lépcsőn Kiara képembe nyomta a vakító telefonját és mutogatta a közös képét Adammel. Én csak vigyorogtam és még mindig ott volt előttem az arca, hogy szembesül azzal, hogy mit is mondtam neki. Hallottam, hogy valaki jön lefele a lépcsőn, de arra nem számítottam, ami ez után történt.

- Ezzel még nem végeztünk seggfejke! - oda súgta a fülembe, amire a hideg végig futott a hátamon. Hogy én mennyire utálom ezt a srácot! 

Amikor meglátta őt a tömeg mindenki elkezdte a nevét kántálni és felhúzták a táncparkettre. De nem tudta ez sem elterelni a figyelmemet Kiara arcáról.

- Te mit csináltál Adammel? Nem úgy volt hogy utálod?

- Ohh deee, nagyon is utálom. Úgy kiosztottam, hogy pislogni sem tudott. Te tudtad, hogy ez az ő háza?

- Még szép hogy tudtam. De erre nem számítottam. - az arcán szomorúságot láttam, de mégis miért?

- Inkább táncoljunk! - ajánlottam fel, mert azért az mégis jobb, mint sem állni.

Egész este táncoltunk és néha összeakadt a tekintetem Adamével, amire elkezdtem jobban tekergetni a csípőmet és provokálni próbáltam. Egyre közelebb jött hozzánk. Nem volt feltűnő, talán tíz perenként lépett egyet előre, míg egyszer csak ott termett előttünk.

- Sziasztok. - mosolygott kedvesen, amire én csak hátat fordítottam neki.

- Szia Adam! - Kiara teljesen lefagyott.

- Te voltál, aki azt mondta, hogy imád, ez nagyon jól esett köszönöm. Amúgy neked még nem is tudom a nevedet, kedves utálóm! Annyi csodaszépet mondtál rólam, remélem nem félted a kis drága nevedet! 

- Jessica. - vágtam rá. Had tudja, hogy kivel áll szemben.

- Köszönöm. És mi a te bájos neved? - Kiara felé fordult, mosolygós tekintettel, hányni tudtam volna.

- Ki.. Kiara! - Adam megölelte, nem tudom, hogy ezzel mit akart elérni, de nekem csak a gyomrom fordult fel, tényleg le fogok hányni valakit. 

- Köszönöm ezt a csodás pillanatot, de ha most nem haragszotok, van egy kis dolgom. - fogta magát és elviharzott. Nem is érdekel, hogy ezzel mit szeretett volna. Az sem érdekel, hogy tudja a nevem. Most mit tud ezzel kezdeni? 

Elhalkult a zene és egy mikrofon szólalt meg a színpadon. 

- Kedves vendégeim! A legnagyobb megtiszteltetés jut nekem azzal, hogy ti az én bulimba eljöttetek. De, van itt egy vendég, aki ma eléggé feldobta a napomat. Jessica, feljönnél ide a színpadra? - mondta Adam, mind ezt olyan természetességgel, mintha minden nap elmondná ezeket a sorokat.

Hogy mi a fasz?

Elkezdtem nézelődni én is, mintha keresném a lányt, de Kiara csak bökdöste az oldalam, hogy menjek fel. Biztos, hogy nem megyek fel. Pár órával ezelőtt még a pánikrohamommal küszködtem, most meg menjek fel a színpadra, ahol mindenki lát. Na meg a tudod mit! 

- Ugyan már Jessica, gyere fel! Ennyit megérdemelsz! 

Egy hatalmas fény csapódott az arcomba, a reflektorfény. Nem pont így képzeltem el, de életcél pipa. Hát legyen, menjünk akkor fel arra a cseszett színpadra. Ott álltam mellette és vártam, hogy történjen valami. 

- Nos, ez a lány itt, ma olyan dolgokat mondott nekem, hogy a szavam is elállt tőle! Ő itt az első számú utálóm! Mit gondoltok ti erről? 

Mindenki elkezdett fújolni és teljesen elsápadtam.  Megaláztak, megint. Pánikroham jött ki rajtam, megint. A közönségből egy csaj rám borította a pohara tartalmát. Annyira magamhoz tudtam térni, hogy lerohantam a színpadról és felmentem a mosdóba. Bekulcsoltam az ajtót és beakartam venni a gyógyszerem, de már nem tudtam. Összeestem. Ott feküdtem a hideg földön nem is tudom mennyi ideig. De egyet tudtam, elmúlt a fájdalom, elmúlt a heves szívverésem és elhomályosodott minden. Egy másodpercre kinyitottam a szemem, mert dörömbölést hallottam, aztán csak azt láttam, hogy valaki betöri az ajtót és újabb képszakadás. Évek óta most mentem először buliba és megfogadtam, hogy soha többet nem is fogok elmenni.

Augusztus 28

Reggel egy hatalmas szobában tértem magamhoz. Egy franciaágyban aludtam. Hasogatott a fejem és sípolt a fülem. Basszus, anyám meg fog ölni! Hol a fenében van Kiara? Én is hol vagyok? Mi a fene történt? Felültem az ágyra és szétnéztem a szobában, egy szép helyiség volt. Letisztult, krémszínű faláról csak úgy sugárzott vissza a napfény. Oda mentem az ablakhoz, hogy kinézzek és láttam, hogy bizony nem otthon vagyok. Akkor döbbentem rá, hogy három lehetőségem van. Most vagy Kiara haza vitt az este, vagy Adam házában vagyok, vagy valami random idegen elvitt magával. Kinyitottam ajtót és egy ismeretlen folyosót láttam. Hol tudok lemenni? Láttam egy kart a padlón, amit meghúztam és megjelent egy lépcső, ami lefele vezetett. Lemásztam rajta és tudtam, hogy hol vagyok, Adam házában. Azt a folyosót túlságosan is jól ismertem már. Oda mentem a fürdőhöz és jól emlékeztem. Az ajtó bizony nagyon be volt törve. Szuper, lőttek a zsebpénzemnek! Féltem, de muszáj volt lemennem azon a lépcsőn. Megszorítottam a korlátot és elindultam lefelé. Már nem volt pia szag, nem volt mindenhol eldobálva műanyagpohár. Vissza volt rendezve a ház eredeti állapotába, ami kifejezetten kellemes volt. A konyhapultnál ült Adam és valamit iszogatott. 

- Mi történt? - ahogy megszólaltam rögtön oda kapta a fejét hozzám és megkönnyebbült, hogy jól vagyok, különben nem tudtam volna lejönni a lépcsőn. 

- Hát ezt én is szeretném tudni! A szüleim két nap múlva jönnek haza, addig meg kell csináltatni az ajtót. 

- Kifizetem... - mondtam monoton hangon, mert ez azért mégiscsak evidens.

- Én is így gondoltam. Gyere ülj ide le. 

Elindultam a szék felé és megláttam a táskámat, el is felejtettem.

- A táskám! - nyúltam érte, de ő elvette - Naa, az az enyém! 

- Mitől lettél rosszul tegnap? - mi köze van neki ahhoz?

- Semmi közöd hozzá. - vágtam rá gyorsan. - Add vissza a táskám.

- Addig nem, amíg nem adsz egy normális választ! - jajj hagyjál már.

- Nem tartozok neked magyarázattal! Semmit nem tudsz rólam. Kifizetem a cseszett ajtót, csak szállj le rólam! 

- Jessica! A házamban, a bulimon lettél rosszul. 

- Ohh bazdmeg Adam! Megszédültem és ennyi.

Amikor nem figyelt kivettem a kezéből és bele tettem a táskámba. A vállamra tettem és elindultam az ajtó felé.

- Köszönöm, hogy ,,vigyáztál,, rám. A pénzt meg majd küldöm. Szia! 

Kiléptem az ajtón és az első problémával máris szembetalálkoztam, hogy a fenébe jutok haza?