Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

22. rész

Csak feküdtem és bámultam a plafont. Vajon ő is ennyire össze van zavarodva, mint én? Vagy csak tipikusan túlreagálom az egészet? Annyira jó lenne belelátni a gondolataiba, elveszni bennük, mint a csókjába. Akárhányszor rágondolok, elönt a melegség, belebizsereg minden porcikám és mosolygok. Miért vált ki ilyen érzéseket belőlem? Jó ez nekem egyáltalán? Hiszen ő Adam Hemmings! Rossz emberbe szerettem bele! Megnehezíti mindent. Azt reméltem, hogy majd egész este nyugodtan gondolkozhatok, de ez persze nem lett így. Kopogtatnak az ajtón, na kezdődik...

- Bejöhetek? - dugta be a fejét Adam az ajtón és mosolygott, mikor meglátta, hogy szétterülve fekszek az ágyon, választ adott saját magának és bejött. - Ennyire elbasztam? - oda ült mellém és a lábamat az ölébe tette és simogatni kezdte én meg az arcomat a kezeimbe temettem. - Jess... kérlek mondj valamit. - elvette a kezemet az arcomtól és kicsit húztam az agyát. Igazság szerint, olyan hangosan kalimpált a szívem, hogy szinte alig hallottam Adam hangját.

- Nem basztad el. - néztem rá, biztos gyönyörű látvány lehetett neki, ahogy ránézek és kibuggyan a tokám. Ez szép mozdulat volt Jessica Clark! Inkább felfelé fogok nézni. 

- Rám se nézel! - duzzogott Adam.

- Mert, ha lefelé nézek, akkor kibaszott nagy tokám van! - felültem és elé ültem. - Tessék, most már rád nézek. 

- Van kedved filmezni? Nézhetnénk valami horrort, vagy romantikus filmet, vagy vígjátékot, vagy...

- El ne kezd felsorolni az összes létező filmtípust! De amúgy nézhetünk. 

- Tíz perc múlva gyere a szobámba. - megpuszilta az arcom és kirohant a szobából. 

Kihasználtam az alkalmat és írtam Kathynek a jelenlegi helyzetemről. 

Jess: Kathy!!! Helyzetjelentés: Adam tóparti házába vagyok. Voltunk Disneylandbe, esti pikniken, lelkiztünk, csókolóztunk és most filmezünk! Tudom, te megmondtad! Szeretlek! 

Emoska: Ne őrjíts! Aztán ha legközelebb találkozzunk, haza ne hozz egy kis Adamet vagy kis Jessicat, mert még fiatal vagyok a keresztanyasághoz! 

Jess: Nyugi! Addig nem fog fajulni a dolog! Majd beszélünk! Puszi! 

Ledobtam a telóm az ágyra és összeszedtem magam és elmentem Adam szobájához. Rettegtem bemenni, féltem, hogy mi vár majd rám odabent...  Hezitáltam az ajtó előtt egy pár percig, hogy most csak nyissak be, vagy kopogja, vagy mit csináljak? Egyszer csak nyílt az ajtó és Adam nagyon meglepődött, hogy ott álltam. Ahogy tudtam, minél gyorsabban kijött a szobából és becsukta az ajtót, kulccsal. 

- Jessica, azt mondtam, hogy tíz perc, nem azt, hogy öt! Ennyire hiányzom, vagy szimplán szar az időérzéked? - gúnyolódott és szerintem látta rajtam, hogy borzasztóan zavarban vagyok, mert elmosolyodott. - Szükségem van még arra az öt percre! Addig foglald el magad! Maradj a szobádba, majd megyek érted. Rendben? 

- Oké. 

Ez teljesítmény Jessica! Konkrétan, csak hozzá basztál egy idétlen okét! Istenem, de gáz vagyok!

Mint egy robot, bevonszoltam magam a szobámba, közben Adam tekintetét cipeltem a hátamon és éreztem, hogy nevet, még úgy is, hogy rá se néztem. Az igazság az, hogy az érzéseimen már nem tudok kiigazodni. Mintha nem egyeznék ki saját magam gondolataival és mindenáron elakarom pusztítani azokat, amelyek azt mondják, hogy Adammel több van köztünk mint szimpla barátság. Annyira fura, hogy pár nappal ezelőtt még szinte a látványától és felfordult a gyomrom, most meg a pillangók csapkodnak ha rágondolok. Ha ezeket a gondolatokat Kathy meghallaná szerintem nyakon szúrná magát. A szobámba találtam egy gitárt, valószínűleg még Adam hagyta itt nálam. Magamhoz vettem és elkezdtem játszani rajta, egy kicsit énekelgettem, éppen ami eszembe jutott és tudtam hozzá gitározni. Nyílt az ajtó, de úgy, hogy észre sem vettem és belépett Liz.