Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

27. rész

November 16.

Elérkezett ez a nap is, Izi tizenkét éves lett! Ma van az én, egyetlen húgom születésnapja. Semmit nem tud arról, hogy az édes barátnői és Mark, bulit szerveztek neki. Igen, ugyan arról a Markról beszélek. Rám írt, hogy azért bántotta meg, mert a szülinapját így nyugodtabban tudják szervezni, természetesen nem hittem el, de örülök, hogy kiakar vele békülni. Én ma elcsalom Izit valahova, anya azt mondja, hogy megy dolgozni, de megy a helyszínt feldíszíteni. Annyira örülök, hogy ilyen csoda barátai vannak Iznek. 

- Izikee, haladjál már, mert mire lejössz, addigra már bezár a Meki. - nem volt jobb ötletem, plusz nem vagyok egy kreatív ember. 

- Na gyerekek, megyek dolgozni, majd este jövök haza. Jók legyetek és egyetek helyettem is. - nagy nehezen leért Izi és anya mind a kettőnk homlokát megpuszilta és elindult. Anyánk egy profi színésznőt is megszégyenített, de nem az álcázás mestere, kilógott a lufifelfújó a táskájából... Reméljük, hogy ezt Izi nem látta.

- Indulhatunk szülinapos? - fordultam Izi felé, aki hatalmas mosollyal az arcán elindult kifelé az ajtón. - Majd mondjuk a Mekiseknek, hogy szülinapos vagy és kérünk lufit, mit szólsz? - becsuktam a kaput is és már indultunk a buszhoz, mert nincs ám közel az a fránya gyorsétterem. 

Miután kikönyörögtünk egy fránya lufit - mert nem jár ám az így ingyen bárkinek - leültünk enni. Izi azt mondta, hogy ő már nem kér HappyMeal menüt, mert az olyan kisgyerekeknek való, mert ugye ő már egyáltalán nem kisgyerek... Inkább ráhagyom. Miután megkajáltunk elmentünk még barangolni a városba és vártam, hogy anya küldje az üzenetet, hogy induljunk a helyszín felé. Már ott tartottam, hogy megyünk haza, mert azért nem volt melegem. Aztán jött a megváltó üzenet, mi szerint induljunk, és dobjak üzit, ha a közelben vagyunk. 

Egy kinti partiról van szó, de hála Istennek, van egy csodaszép épület is, ami elég tágas. Három óra múlt pár perccel, van még egy csomó időnk estéig. Anya mondta, hogy a téma az unikornis lesz - meg sem lepődök igazából - és, hogy rózsaszín vagy lila ruhát vegyek fel. Az egyértelmű volt, hogy Izi ilyen színű ruhákban lesz, mert ez evidens, de, hogy én is? Oké, Izabella Clark, az én szülinapomon te feketébe leszel! Dobtam egy üzit anyának, hogy befordultunk a sarkon és mindjárt oda érünk, úgyhogy csipkedjék magukat. 

- BOLDOG SZÜLINAPOT! - kiabálta mindenki egyszerre, amikor beléptünk az épületbe. Gyönyörű volt az egész, olyan... rózsaszín. A falon egy unikornis díszelgett, mondanom sem kell, hogy Izi oda volt érte. Bent voltak a sütik, amik szintén undorító élénk pink színűek voltak. Kint a oszlopok köré égők voltak tekerve és a volt egy függöny a kert végében... Hát oké... Izi szemeibe könnyek szöktek, amikor meglátta Markot, édes kis szerelmesek... Felvágtuk a tortát, ami valami mennyei volt, komolyan mondom, egész nap eltudtam volna eszegetni. 

- Szerintem a bulit folytassuk kint. - kinyitotta anya az ajtót, ami kifelé vezet és azta... azt eltekintve, hogy rózsaszín, valami gyönyörű volt. - Egy kis figyelmet kérnék! - szólt anya, a hatalmas - ugyanis szinte az egész hatodik, hetedik és nyolcadik osztály ott volt a bulin - vendégsereghez. - A buli nem lenne igazi, ha nem lenne egy sztár fellépő. Köszöntsétek nagy szeretettel ADAM HEMMINGSET! - amint leesett a függöny, ott állt gitárral a kezébe és a visítozó kislányok odarohantak. Azt hittem szívrohamom lesz, amint megláttam az arcomra volt szerintem írva minden. Betartotta a szavát és eljött, még úgy is, hogy mi jelenleg fasírtban vagyunk egymással. 

- Boldog születésnapot, Izabella! Remélem csodásan telik a napod! - beszélt a mikrofonba és én elképedve néztem, hogy mennyire oda vannak érte. Elkezdte játszani Izi kedvenc számát, amit hozzá tennék, hogy az én kedvencem is, az Old me. Nem csak 5SOS-t játszott, hanem rengeteg más népszerű zenét is. Szerencsémre, anya megvendégelte és kiderült, hogy a buli végéig maradni fog. Hogy mi van? Amikor eljátszotta az összes dalt, lejött a színpadról, csinált pár képet a lányokkal és elindult a kaják irányába, persze, pont oda, ahol én voltam. Nem terveztem mára pánikrohamot kapni, de ha így haladunk, a végére az lesz... - Jessica, ugye? - viccelődött Adam és egy mű mosolyt az arcomra erőltettem.