Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

6. rész

- Mit csináltál Jessia? - kérdezte anya és mellém ült.

- Kajacsata az ebédlőben. Ezért minimum két hét büntetés jár! - közölte az igazgató, amire én csak forgattam a szemem.

- Vele? - kérdeztem és a másik oldalamon ülőre mutattam.

- Igen, vele! Itt vannak a teendőitek, ha valamit nem csináltok meg, súlyos büntetést kaptok! - átnyújtotta a hosszú listát és elszállt a mosoly az arcomról.

-----------------------

Szeptember 1.

Reggel kisimult arccal keltem fel, igaz, hogy kapásból az első nap összetörtem az ébresztő  órámat, megijedtem a hangos zajtól és nekivágtam a falnak... Hupszi! Miután összeszedtem a szilánkokat és az óra maradványait, elkezdtem öltözködni és hát persze, hogy kiszakítottam a harisnyámat, úgyhogy vehettem fel másikat. Szuperül indult ez a reggelem is! Tettem a fejemre egy kis alapozót és korrektort illetve egy kis szempillaspirált és ennyi. A számra csak egy kis szájfényt kentem és kész is a csodás hétköznapi sminkem. Felvettem azt a terítőből készült gyönyörű inget, amit a suliban kaptam és a hozzá való förtelmes fekete szoknyát. Ez a suli egyenruhája, ezt kell minden ünnepségen viselni. Csodás. Hivatalosan is úgy nézek ki mint egy zsák. A végén anyám engem húz a kukára és nem a kukás zsákot! Kiléptem a szobám ajtaján és megpillantottam Izit és hatalmas nevetésbe kezdtem.

- Ne nevess! Én is nevethetnék rajtad! - összefonta a karjait és elindult felém.

- Jó nevess csak nyugodtan, de te.... mi ez a ruha? - fogtam a hasam a nevetéstől. 

- Hagyd már abba! - karon boxolt Izi, de nem tudtam abbahagyni a nevetést.

- Egyen zoknitok is van? Hát haláli! 

Izin szintén egy hasonló anyagú blúz volt, mint ami rajtam. Térdig érő szoknya és egy térdig érő hosszú zokni. De, hogy ez mind ne legyen elég, ez az egész csodás ruhakombináció zöld színben pompázott. Hát valami hihetetlen ízlésficamos az az iskola. Anya lent várt minket, a szokásos uzsis zacskóval az egyik kezében a másik kezében egy telefon volt.

- Álljatok meg a lépcsőn! Készítek rólatok egy képet! - mondta anya, amire újra elkezdtem nevetni.

- Izi, megleszel örökítve ebben a csoda ruhában! - megöleltem Izit és anya már meg is csinálta képet. - Ezt kiteszem a falamra! - megnéztem a képet és rájöttem, hogy én is baromi röhejesen nézek ki. 

- Na induljunk, mert elfogtok késni! - elkezdett anya kifele lökdösni az ajtón minket.

Beültünk a kocsiba és kiraktuk Izit a sulijánál és mindenkin ez a borzalmas ruha volt, szóval egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem csak ő néz ki így. Elindultunk az sulim felé is és egy hatalmasat sóhajtottam.

- Izgulsz? - anya mellett ültem és megsimogatta a lábamat.

- Egy kicsit... -kifele bámultam az ablakon és rengeteg szituációt elképzeltem és hogy hogy kellene lereagálnom. 

- Minden rendben lesz. Ha meg valami baj lenne, a gyógyszer a táskádban, tudod! 

- Tudom. - láttam magam előtt az iskolát és, hogy a diákok sereglenek befelé. 

- Megérkeztünk. Teljen jól az első napod! Nem lesz semmi baj, angyalom. - megpuszilta az arcom és kivánszorogtam a kocsiból.

Hát akkor vegye kezdetét az új iskolaidőszak. Juhé. Szuper minden, eddig nem tudják, hogy ki vagyok. Valamit én sem tudok, hogy hol van az osztályom. Gondoltam kérek egy kis útbaigazítást. Oda mentem egy idegen sráchoz és aranyosan mosolyogtam rá.