Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

24. rész

Adam szemszöge

- Létezik ilyen? Valaki nem akar behódolni Adam Hemmingsnek? - nevetett Jim és karon vágtam.

- Majd befog és ahogy meglesz dobok üziket. - mondtam túl határozottan.

- Amúgy, mi olyan nagy szám ebben a csajban? Semmi extra nincs benne. - mondta nyersen Chloe, nekem meg tátva maradt a szám.

- Azt mondja, hogy nincs benne semmi extra! Agyam eldobom! Az egész csaj extra, ne viccelj már! Gyönyörű, kedves, vicces, aranyosan alszik és jól csókol. - az utóbbira gondolva, elöntött a melegség és mosolyogni kezdtem.

- Adam, te szerelmes vagy... - öklendezett Chloe és elgondolkoztam azon amit mondott. - Amúgy, hova lett? Ilyen sokáig nem kellene fent lennie. Maradjatok itt, megnézem, hogy mi a helyzet, lehet női probléma és nem akar lejönni, vagy nem tudom. - felkelt a kanapéról és elindult felfelé.

- Na most hogy kettesben vagyunk, mesélj már, meghódítottad már? Hogy haladsz? - kérdeztem Jimet, ugyanis nagyon tetszik neki Chloe és pár hónapja egy kicsit egymásba gabalyodtak. 

- Hát igazából sehogy. Nagyon makacs, de megéri. Az elmúlt napokban rengeteget lelkiztünk és akkor akartam neki említeni, erre írtál te, hogy jössz és elkezdtünk a régi dolgokról beszélgetni és így már nem tudtam szóba hozni. - mesélt Jim és közben lejött hozzánk Chloe és rémült fejet vágott.

- Srácok, Jessica nincs fent. Sehol sincs. - mondta és azonnal felrohantam, hogy szétnézzek és megbizonyosodjak róla, hogy szívatnak. De igaza volt, Jessica sehol nem volt, hova lett? - Most lehet hülyeség, de nem lehet, hogy meghallotta, hogy miről beszéltünk? 

- Bassza meg! - beleütöttem egyet a falba és vérezni kezdett a kezem, de nem érdekelt. 

- Adam! Nyugi, nem mehetett messzire. Menj utána, beszélj vele. - biztatott Jim és összeszedtem a cuccom és elköszöntem tőlük.

Az utcára kiérve nem láttam, elkezdtem futni, hátha a közelben lehet, de sehol sem volt. Beültem a kocsiba és haza mentem. A szüleim a kanapén ültek és dühösen néztek rám.

- Jessica itt van? - kérdeztem a szüleimet, miközben beértem a nappaliba.

- Elméletileg veled volt, miért lenne itt? - kérdezte anya és tudtam, hogy most nagyon le leszek baszva.

- Akkor itt van, vagy nincs? - kérdeztem dühösen, de ők nem válaszoltak. - Akkor ne válaszoljatok, majd megnézem én! 

Felrohantam a szobájába és egy cuccát sem találtam. Elment. A szüleim meg tudták és semmit nem szóltak. Mire leértem már a lépcsőnél álltak. Felkaptam a kocsi kulcsot, hogy utána indulok, de elállták az ajtót.

- Nem mész sehova Adam Hemmings! Mit csináltál szegény lánnyal? Sírva jött haza és teljesen össze volt törve. - anya szavai hallatára hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, mitől nyelnem kellett egy nagyot. 

- Hol van most? - kérdeztem, mindenféle magyarázat nélkül.

- Elvittem. Nem engedem, hogy utána menj! Most had legyen egyedül. Adam, le kell nyugodni neki is, meg neked is! Most meg szépen beszámolsz mindenről. - na még mit nem! Tuti nem fogok beszámolót tartani az anyámnak, ahogy apámnak sem! 

- Semmi közötök hozzá! Nem mondhatjátok meg nekem, hogy mit csináljak, mert már felnőttkorú vagyok! Nem kell beszámolnom nektek semmiről! Hagyjatok békén! - felmentem a szobámba és faképnél hagytam az ősöket. 

Elbasztam! Nem is kicsit! Csak járkáltam a szobába és gondolkodtam, hogy most mit kellene csinálnom. Megbántottam azt az embert, aki fontos nekem, de nem szándékosan. Ha nem mondom ezeket Jiméknek, szerintem utálnának, nem így ismernek. Eddig 2 komoly kapcsolatom volt és mindig veszekedés lett a vége. Remélem sikerül Jesst megbékíteni és Chloe és Jim is beletörődik. Fontos nekem az ő véleményük, hogy mit gondolnak. De most abban igaza van anyának, hogy hagynom kellene.