Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

7. rész

Elindultunk az igazgatói iroda felé menni. Az igazgató lemaradt, valószínűleg takarítót keres. Adam nevetni kezdett és a szószos felsőjére nézett, ahonnan néha elvett egy kis tésztadarabot és megette.

- Te meg mit nevetsz? - néztem rá és erős késztetést éreztem, hogy megfojtsam.

- Lazulj már, Clark! Egész finom lett volna ez a spagetti. Kár érte. - és újabb tésztát nyomott a szájába.

- Hihetetlen vagy Hemmings! - forgattam a szemem és összefontam a karjaimat.

- Végre belátod! Tudtam, hogy beadod a derekad. - pimaszul rám mosolygott és éreztem, ahogy agyvérzést kapok.

- Nem engedted hogy befejezzem! Hihetetlen, hogy mekkora barom vagy! 

- Ezt már nem magyarázod ki.

Elértünk az irodáig és megláttam, hogy az ünneplősöm csurom paradicsomos szószos. Anyám tuti kinyír. Basszus! Tuti szólnak neki! Lehet kérek még egy kis szószt és a fejemre kenem, hogy ne lássák, hogy véres az arcom, mert anyám úgy megfog verni. Rohadj meg, Hemmings! 

Megérkezett az igazgató és leültünk a kényelmes székre és Adam teljesen nyugodt volt. Egy kis idegességet sem láttam rajta.

- Jessica, anyukádat értesítettem az esetről, pár perc múlva itt lesz. Adam a te szüleidet nem tudtam elérni.

- A szüleim üzletemberek. Most jelenleg Angliában tartózkodnak, pontosan három hétig. Szóval, most egy darabig biztos nem fogják felvenni. Talán próbálja meg a bejárónőt felhívni, ő majd leszid engem, ha erre van szükség. 

Kiveri a palafont ezzel a nagyképű szövegével!  

- Nem szükséges! Szóval, mielőtt megérkezik Jessica édesanyja, elmondanátok nekem, hogy mi történt? Ugye tudjátok, hogy ezért kicsaphatnálak titeket. Mind a ketten újak vagyok, próba időn vagytok. Szóval, Jessica, mi történt? 

- Én tök békésen elüldögéltem és ettem az ebédem, erre odajött az asztalomhoz és elkezdett piszkálni. A családomat a szájára vette és ezt nem hagytam annyiba. A fejére borítottam a spagettit, aztán a nyakába a levest. De mint látja, én is kaptam! 

Nem szépítettem a dolgon. Meg is lepődött, hogy nem kezdtem el drámázni, hanem kerek perec elmondtam a történetet.

- így volt! Csak egy valami hibázik. Nem vettem a számra a családod! - tiltakozott, de azt hittem, hogy neki megyek.

- Még hogy nem vetted a szádra! Akkor minek neveznéd azt, hogy azt mondtad, hogy sajnálod a családom, mert velük kell élnem? Fogalmad sincs róla, hogy milyen családban élek. 

- Ne veszekedjetek! A büntetést ettől még mind a ketten megkapjátok. - mondta Mr. Johnson és hol rám, hogy Adamre nézett.

Éééés érkezik a halálom időpontja, viszlát tizenhat év. Megjött anya és szinte villámokat szórt a szemeivel. Láttam, ahogy Adam is egy kicsit be sport csokizik ott mellettem... 

- Mit csináltál Jessia? - kérdezte anya és mögém állt.

- Kajacsata az ebédlőben. Ezért minimum két hét büntetés jár! - közölte az igazgató úr, amire én csak forgattam a szemem.

- Vele? - kérdeztem és a másik oldalamon ülőre mutattam.

- Igen, vele! Itt vannak a teendőitek, ha valamit nem csináltok meg, súlyos büntetést kaptok! - átnyújtotta a hosszú listát és elszállt a mosoly az arcomról.

Szóval, kettő héten keresztül ezzel a barommal kell suli után bent maradnom! Király! A listán ilyenek voltak, hogy: wc takarítás, ebédlő takarítás, konyhán dolgozás, pince rendberakása, padlás takarítás/lomtalanítás, kertben tevékenykedés.