Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

16. rész

Szeptember 29.

Hát eljött ez a nap is... három nap tömény őrület és idegesség. Adammel egy párszor összevesztünk azon, hogy én menjek-e vagy sem, de végül arra jutottunk, hogy megyek, mert így jobb lesz. 

- Anya, őőőő, én nekem most mennem kell, de hamarosan jövök! - vettem fel a cipőmet és anya oda állt mellém.

- Hova mész ilyenkor Jessica? Csak nem fiú van a dologban? - mosolygott én meg azt hittem elhányom magam az idegességtől. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen elenged.

- Nem, csak egy új barátnőmmel megyek a parkba. Majd jövök! - megpusziltam az arcát és elindultam az utcán.

Út közben csatlakozott hozzám Adam és hasonlóképpen meg volt rémülve, mint én.

- Figyelj, ha bármi rosszul sülne el, csak fuss, érted? 

- Adam... Ne kérj ilyenre. Reméljük, hogy nem lesz semmi baj... - megfogtam a kezét és megszorítottam. - Minden rendben lesz! 

- Reméljük. - elengedte a kezemet és zsebre vágta. - Megérkeztünk... 

Egy nagydarab fickó állt a park közepén, biztos ő lesz az... Adam is nagyon izmos, tényleg nagyon jó fizikumú, de ez a csávó, simán ketté kör minket, azt hiszem meghaltam...

Oda mentünk és Adam megszólította, én meg csak álltam mellette mint valami nyomorék.

- Szia! Tőled kaptuk a csomagot? 

-  1 perc! - megfordult és elhagyta a parkot.

- Ilyenkor mi van? - kérdeztem Adamtől és ő se nagyon vágta, hogy mi a fene folyik itt. A filmekben nem ez szokott történni.

Elindult felénk egy alak, de nem az aki az előbb volt. 

- Nocsak, nocsak, nocsak... Sejthettem volna, hogy itt lesztek. 

- Bryce... - Adam ujjait ökölbe szorította és nagyon ideges lett 

- Így jár az, aki baszakszik velem... Jessy baby... te nagyon csinos vagy, most is. Na de drogozni, ejnye-bejnye... csúnya dolog... 

- Itt a pénz. Töröld ki az összes képet! - oda dobta neki a borítékot Adam.

- Nyugi, nyugi. Előbb átszámolom. - kinyitotta a borítékot és elkezdte számolni a tömérdek pénzt, ránk nézett és egy aljas mosolyt villantott - Tökéletes! Képek törölve. - mutatta a telefonját, ahogy kitörli a képet és még a törölt képekből is kitörölte. 

- Honnan tudjam, hogy nincs-e másolat? - kérdezte Adam és ezen gondolkoztam én is.

- Ne aggódj, törölve van! Bízz bennem Adam fiú! 

- Hát kurvára nem bízok benned! 

- Semmi baj! Én mentem, megkaptam amit akartam. De hey, Jessica, ha gondolod hívj! - egy puszit dobott a levegőbe és egy kicsit megkönnyebbültem.

- Haza mehetünk? - ránéztem Adamre és megölelt. Közel éreztem magamhoz, nem csak azért mert megölelt, hanem azért, mert most mind a ketten olyan állapotban voltunk, hogy túlságosan nyitottak voltunk. 

- Mehetünk. - elengedett és elindultunk kifelé a parkból.  - Jess...

- Igen? - néztem rá, már lepakolva magamról azt a húsz mázsás terhet, amit eddig cipeltem.

- Szóval, arra gondoltam, hogy a hétvégén elmehetnénk a családi tavunkhoz. Persze, csak ha van kedved... - vakargatta a tarkóját és közben elpirosodott .

- Hát.. nem is tudom..

- Ketten lennénk, legalábbis egy napig biztos, a második nap jönnének a szüleim, a bátyáim ezt minden évben ellógják. 

- Adam... én nem tudom, hogy ez jó ötlet lenne-e. Majd még átgondolom...

 -------------------

- Elhiszed, ezt?? Elhívott a családi tavukhoz! Amikor a kiborulás szélén álltam, így tök romantikus pillanatban érezte magát! Nem hiszem el! - kiakadtam Kathynek, videóhívásoztunk. 

- De ez tudod mit jelent? Hogy tetszel nekiii! Jess, ha nem mész el, én megyek el helyetted! EL KELL MENNED! 

- Jah, csakhogy anyám utálja Adamet. Szerintem anyám belefolyt a tóba, ha megtudja, hogy oda megyek. 

- Hova mész? - nyitott be anya a szobámba. Te is ilyenkor gyere be a szobámba, hátha szívinfarktust kapok! 

- Sehova. - lecsuktam a laptopom tetejét olyan gyorsan, hogy rendesen füstölt. 

- Hát én nem egészen így hallottam. - leült mellém az ágyra anya és mosolyogva nézett rám. Mindjárt nem fogsz mosolyogni.

- Szóóval, van egy fiú... Aki elhívott a családi tavához és gondolkoztam rajta, hogy elmennék...

- Szóval nem egy lánnyal voltál most. Szívem, nekem nem kell hazudnod. Ki az a fiú? 

- Adam... - próbáltam mosolyogni anyára de az ő arca komoly volt.

- Nem! - valahogy éreztem, hogy ezt fogja mondani.

- Ohh kérleek! Az emberek változnak és én elszeretnék menni! - hát igazából kurvára nincs kedvem menni, de egy esélyt lehet neki adni.

- Biztos, hogy nem mész el vele, és végképp nem engedem, hogy kettesben legyél vele. Nem akarom, hogy újra felhívjon, hogy pánikrohamod volt! Nincs vita, nem mész! 

- De anya, hallgass meg! Kérlek! Szeretnék adni neki egy esélyt, ha most is elbassza, esküszöm, hogy soha többet nem beszélek vele. - vagy majd újra megbocsájtok neki. 

- Nem tudom, Jessica! Én nem bízok abban a fiúban! Még át kell gondolnom... - kiment a szobából és ott hagyott a gondolataimmal. 

Átmentem Izi szobájába és épp chatelt valakivel. 

- Segítened kell! - néztem rá Izi-re és elkezdtünk beszélgetni.

Azóta is Kathy mondata jár a fejemben: Miért olyan fontos neked ez a Hemmings gyerek?

Nem is fontos nekem! Vagy de? Nem tudom... Egyik pillanatban meg tudnám fojtani, a másikban meg olyan jól érzem magam vele.

Kijelenthetem, hogy hivatalosan is megőrültem!