Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

13. rész

Elmondjam anyának? Vagy inkább ne? Ez nagyon csúnya, lehet eltört. Muszáj lesz szólnom neki.

- Sziasztok, megjöttem! - kinyitottam az ajtót és ledobtam a kulcsot a pultra. - Haho, van itthon valaki?

- Igen, bocsi, bocsi itt vagyok. - szaladt le a lépcsőn Izi mosolyogva.

- Izi, gáz van! 

- Mi a baj? - a mosolya azonnal eltűnt az arcáról, mikor látta rajtam, hogy most nem viccelek.

Megmutattam neki a csuklóm, ami addigra egy kicsit megduzzadt. 

- Mi történt veled? Azonnal szólnunk kell anyának! - jah, persze, hogy ő meg eltörje a másikat!

- Izi, Izi, Izi, nyugi! Ne stresszelj, kérlek! 

- Mi történt? - kérdezte és leültünk a kanapéra.

- Az úton egy srác, megszorította. Adam mentett meg... újra... 

- Basszus. Anya megöl téged, ha megtudja, hogy Adammel voltál! - jah, csakhogy Adamet szerintem előbb nyírja ki.

- Nem voltam vele, ő csak úgy ott termett. - amúgy tényleg, hogy került oda? - Tudom, hogy hihetetlen, de így volt. Izi hinned kell nekem.

- Jess, én hiszek neked, de tudod milyen anya... 

Hallottuk, hogy nyílik az ajtó... Kezdődik a veszekedés és nem akarok veszekedni. Próbáltam takargatni a kezem, de ahogy hozzá értem, mintha ezer késsel szurkálnák. 

- Anya, beszélnünk kell. De inkább ülj le előtte és kérlek maradj higgadt. - erős bevezetés, de ez a filmekben mindig olyan jól megy.

- Mit csináld Adam? - mintha olvasna a gondolataimban. Leült a kanapéra, Izi mellé. A kezeit összekulcsolta és nézett rám és várta, hogy bele kezdjek.

Egy darabig csak sétálgattam a dohányzóasztal előtt. Akkor kezdjünk bele.

- Szóval... Történt egy kis baleset... - megmutattam neki a csuklómat és fal fehérré vált az arca. - Tudom, hogy rengeteg kérdésed van. De had meséljem el. Jöttem hazafelé és egy srác megismert Adam bulijáról és hát... magával akart vinni. Megfogta a csuklóm, de én nem hagytam magam. Megjelent Adam és kiszabadított a srác keze közül, de folyton erősen szorította. Borzasztóan fáj és nem tudom, hogy eltört-e vagy csak megzúzódott, vagy mi van vele..

- Jól van. Indulás a kórházba, ezt meg kell nézetni! A többiről meg majd később beszélünk, nyomás a kocsihoz! - legalább nem akadt ki annyira.

Adam szemszöge

Miután haza értem, a szüleim már otthon voltak. A bátyáim fogalmam sincs, hogy hol vannak. Luke biztos a bandájával van, Jack és Ben meg biztos elvan valahol. A szüleim az ebédlőasztalnál ültek, már este volt, amikor haza értem. 

- Adam Hemmings, állj meg, és ne menj tovább! - igen, ez az anyám... de én mentem tovább fel a lépcsőn. - Azt mondtam, hogy állj meg! 

- Mondjad. - fordultam felé és dühösen rám nézett.

- Gyere ide! Most.

Nagy duzzogva oda mentem eléjük és mind a ketten nagyon csúnyán néztek rám.

- Mi ez a stílus fiam? Hát így neveltünk mi? Ellógod az első három órádat? Vadidegen nőket hozol ide? Késő este érsz haza és mi ez a ruha? Mintha beleestél volna egy rocker szekrényébe. Ez nem te vagy, Adam! 

- Anya, az emberek változnak. Hozzám most jött el ez az idő. Ez van. - megrántottam a vállam.

- Irány fel a szobádba és ajánlom, hogy bepótolj mindent, amit ellógtál! 

- Borzasztóak vagytok!  Utállak titeket! - felrohantam a szobámba és bezártam a szobám ajtaját. Innentől kezdve, életre kel a rossz és vad Adam. Készülj világ, mert ez most nagy lesz!

Jessica szemszöge

Haza értünk a kórházból és azt mondták, hogy csúnyán megzúzódott, de nem kell begipszelni. Egy fáslit kaptam rá és persze kérdezgették, hogy mi történt vele stb, de persze mindent kamuztuk. Anya nagyon ideges volt és már az is megfordult a fejébe, hogy másik suliba irattat. De erről lebeszéltem, mert akkor engem is túl sok idegességnek tenne ki és az nem tenne jót. Egy anyának a legfontosabb, hogy a gyereke egészséges legyen. Nagyon sok minden köt már az új sulimhoz, de a legfontosabb, Kiara. Egy nagyon jó barátra leltem, nem gondoltam volna, hogy valakit úgy megfogok szeretni, mint Kathyt. 

Kathyvel már egy jó ideje nem beszéltem. Hiányzik ő is, meg egy kicsit az ottani élet is. Apával sem beszéltem azóta, hogy itt élünk. Azért, róla is jó lenne, ha tudnék valamit. 

Apám az elmúlt két hónapban annyira lerészegedett, hogy vert minket. Ha valami nem tetszett neki, aki hozzá a legközelebb volt, megverte. A legtöbbször engem és anyát, Izit szinte egyáltalán nem. Mivel ő délután négy óráig volt suliba, én meg már egy-kettő fele otthon voltam, így a legtöbbször rajtam csattant az egész. A suliba csak poént csináltak belőle, túlságosan gyerekes volt a felfogásuk. Túl gyorsan kellett felnőnöm. Apám tönkretette az életem... Hogy mitől lett alkoholista? A szüleivel utazott Bécsbe, ő vezetett, balesetük volt és csak ő élte túl. A nagyszüleim a helyszínen életüket vesztették. Nem tudta apám feldolgozni, csak piával. Az elején elnéztük neki. De ennek már lassan 5 éve... Nem fogjuk végignézni, ahogy megöli magát az itallal. Bármennyire is fáj és szeretem, a legtöbb szenvedést ő okozta nekünk, ott kellett hagynunk. 

- Felfogom hívni Adam szüleit, hogy tartsák távolt őt tőled. Ha ő magától nem képes megérteni, a szüleire majdcsak hallgat. Engem nem érdekel, hogy ő a Hemmings család legfiatalabb  tagja, szarom én azt le! Ne baszakodjon az én lányommal! - az anyasárkány életre kelt.

- Anya! Nem csinálj semmit. Majd én megoldom, nem kell féltened. Ma sem beszéltünk. Megmentett anya! Mintha ezt nem tudnád! 

- Abban sem vagyok biztos, hogy te nekem igazat mondasz, Jessica! 

- Na ez szép! Azt hiszed, hogy hazudnék neked? Soha nem hazudok neked, anya! Köszönöm, hogy ilyeneket feltételezel rólam! - tényleg bántottak anya szavai, mert ha hazudnék is neki, nem ilyenről.

Felrohantam a szobámba és elterültem a nagy ágyamon. Hát itt az ideje, hogy felhívjam Kathyt.

- Szia te insta celeb! Hihetetlen vagy, ugye tudod? 

- Jajj ne is mond... Kétszer volt pánikrohamom Adam miatt. Agyamra megy! Látod ezt a csuklómon, ez is miatta van! Egy köcsög pali megszorította a kezem, mert megismert Adam bulijából. 

- Azta. Jobbulást, de mesélj már, mi van Adammel?

Ezt követően vagy két óráig meséltem neki, hogy mik történtek velem az elmúlt időben. Elmeséltem neki Adam nagy változását és hasonlóképpen reagált mint Kiara.

- Mindig is vonzódtam a rossz srácokhoz. - pimaszul mosolygott rám, de még így kamerán keresztül is úgy viselkedett, mintha mellettem ülne.

- Hát ezt nem hiszem el! Mintha csak Kiarát hallanám! Nagyon jóba lennétek! 

- Ahj, csajszi, annyira hiányzol már...

- Te is nekem... Várjunk csak! Jól látom? Neked ki lett lyukasztva a füled?

- Két helyen is! A következő az orrom lesz! - mutatta büszkén a két fülbevalót a fülében.

- És még én vagyok a hihetetlen, Kathy! 

- Ohh, ne haragudj, de mennem kell, anyának segítenem kell, plusz apával megszereljük a papa tragacsát. 

- Üdvözlöm őket!

- Átadom! Én is puszilom Izibizit és anyudat! Szia!

- Szia....

Mindig olyan szomorú ez az elbúcsúzás.... Nekem Kathy olyan, mintha a nővérem lenne. Pár hónappal idősebb tőlem csak, de akkor is. 

Sok mindenre ráébresztett Kathy, például, hogy miattam változott meg így Adam és hogy beszéljek vele. Ebben nagyon igaza van. De biztos, hogy nem fogok vele újra szipcsi-szupcsi barátságot kötni, mintha eddig ilyen jóba lettünk volna, de már nem utáltuk egymást. De én most kijelentem, hogy Adam Hemmingsnél senkit nem utálok jobban!