Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

11. rész

Délután egy volt, amikor befejeztünk mindent és elindulhattunk haza. Amikor hazaértem kinyitottam a szobák ajtaját és mindent visszatettem a helyére, mert ugye úgy volt, hogy nálunk lesz a buli, így az üvegeket eltettük. Most mindent visszahelyeztem az eredeti helyére.  Kinyitottam az ablakokat és az ajtót, hogy legyen egy kis kereszthuzat, hogy jó levegő legyen bent a házba. Iziért majd ma kell mennem olyan hét-nyolc óra felé, szerencsére eltalálok a vasútállomásra. Közben a JBL hangszórómból dübörögtettem a 5SOS Old me című számát és énekeltem, miközben felmostam az étkezőben.

- Shout out to the old me. And everyhing you showed me. Glad you didn't listen when the world was trying to slow me... 

Táncoltam a felmosóval és a csodálatos hangommal boldogítottam az utcán elhaladó embereket. Megfordultam száznyolcvan fokot, hogy megnézzem, hogy egyáltalán lát-e valaki, és mindenre számítottam csak erre nem.

- Nem is tudtam, hogy bírod a bátyám együttesét. Ahogy az sem tudtam, hogy neked ilyen jó hangod van. - ott állt, a pofátlanul helyes fejével, az ajtónak támaszkodva. 

- Jézusom Adam! A frászt hoztad rám. - lekapcsoltam a zenét, a felmosót is leraktam. - Mit keresel itt? Azt ugye tudod, hogy te most betörtél a házamba? Feljelenthetnélek! 

- Te egy elsőosztályú élményt szereztél nekem ezzel, ahogy az utcán sétálóknak is. - elnevette magát, amikor a szeme a nyuszis papucsomra vándorolt.

- De ők mentek tovább és nem pofátlankodtak be a házamba, nem úgy mint te! - mutogattam neki és közben felrúgtam a felmosóvödröt és kiömlött az egész víz. - Ez is miattad van! 

- Had segítsek! - beljebb jött az ajtón, levette a cipőjét és a konyhapulton talált törlővel elkezdte felitatni a vizet. 

- Nem kell a segítséged! Ha nem ijesztesz meg, nem kezdek el veled beszélgetni és nem rúgom fel a felmosóvödröt és nincs ez az egész! Menj el, Adam! - mutattam az ajtóra, ami még mindig nyitva volt. 

- Fáradt vagy. Három órát alig aludtál, takarítottál, most meg még itt is takarítasz. Had segítsek kérlek! 

Jó ez most tényleg jó fejség volt tőle. Egy könnycsepp legördült az arcomon, talán a sok stressz és fáradság miatt. A földön ültem és ő oda ült mellém. 

- Jajj ne sírj már! Bocsánat, hogy ilyen nagy felfordulást okoztam. De én most tényleg segíteni szeretnék. Feküdj le aludni nyugodtan, nem csinálok semmi rosszat, Hemmings becsület szavamra! - akkor bizony mind meghalunk, ha ő segíteni akar...

- Nem aludhatok! Fél nyolckor a vasúton kell lennem. 

- Jess, ugye tudod, hogy fél három van? Komolyan, dőlj le egy kicsit a kanapéra. Ezt feltakarítom és felmosok még ott, ahol mondod. A szobád tiltott terület meg gondolom a szüleid szobája is ahogy a tesódé is. 

Szüleim... Hm... Nekem csak egy szülőm van, a másik inkább ivó...

- Köszönöm, de nem kell segíteni. Nem fogok aludni és majd felmosok én.  - igazából jól jött volna a segítség, csak nem pont tőle.

- Most miért nem hagyod, hogy segítsek? Nem bízol bennem? Tudom, hogy utálod a fejem, de...

- Nem bízok benned! - vágtam közbe.- Tudom, hogy elkezdenél keresgélni, hogy miért szedek gyógyszert. Túl sok okot adsz arra, hogy ne bízzak benned! 

- Jó, rendben, vettem. Nem alszol! De akkor csináljuk úgy, hogy te most oda lefekszel, figyelsz engem, én meg ezt megoldom. - aztán meg majd leüt a felmosóval és körbe kutatja a házat. Azt már azért nem!