Délután egy volt, amikor befejeztünk mindent és elindulhattunk haza. Amikor hazaértem kinyitottam a szobák ajtaját és mindent visszatettem a helyére, mert ugye úgy volt, hogy nálunk lesz a buli, így az üvegeket eltettük. Most mindent visszahelyeztem az eredeti helyére. Kinyitottam az ablakokat és az ajtót, hogy legyen egy kis kereszthuzat, hogy jó levegő legyen bent a házba. Iziért majd ma kell mennem olyan hét-nyolc óra felé, szerencsére eltalálok a vasútállomásra. Közben a JBL hangszórómból dübörögtettem a 5SOS Old me című számát és énekeltem, miközben felmostam az étkezőben.
- Shout out to the old me. And everyhing you showed me. Glad you didn't listen when the world was trying to slow me...
Táncoltam a felmosóval és a csodálatos hangommal boldogítottam az utcán elhaladó embereket. Megfordultam száznyolcvan fokot, hogy megnézzem, hogy egyáltalán lát-e valaki, és mindenre számítottam csak erre nem.
- Nem is tudtam, hogy bírod a bátyám együttesét. Ahogy az sem tudtam, hogy neked ilyen jó hangod van. - ott állt, a pofátlanul helyes fejével, az ajtónak támaszkodva.
- Jézusom Adam! A frászt hoztad rám. - lekapcsoltam a zenét, a felmosót is leraktam. - Mit keresel itt? Azt ugye tudod, hogy te most betörtél a házamba? Feljelenthetnélek!
- Te egy elsőosztályú élményt szereztél nekem ezzel, ahogy az utcán sétálóknak is. - elnevette magát, amikor a szeme a nyuszis papucsomra vándorolt.
- De ők mentek tovább és nem pofátlankodtak be a házamba, nem úgy mint te! - mutogattam neki és közben felrúgtam a felmosóvödröt és kiömlött az egész víz. - Ez is miattad van!
- Had segítsek! - beljebb jött az ajtón, levette a cipőjét és a konyhapulton talált törlővel elkezdte felitatni a vizet.
- Nem kell a segítséged! Ha nem ijesztesz meg, nem kezdek el veled beszélgetni és nem rúgom fel a felmosóvödröt és nincs ez az egész! Menj el, Adam! - mutattam az ajtóra, ami még mindig nyitva volt.
- Fáradt vagy. Három órát alig aludtál, takarítottál, most meg még itt is takarítasz. Had segítsek kérlek!
Jó ez most tényleg jó fejség volt tőle. Egy könnycsepp legördült az arcomon, talán a sok stressz és fáradság miatt. A földön ültem és ő oda ült mellém.
- Jajj ne sírj már! Bocsánat, hogy ilyen nagy felfordulást okoztam. De én most tényleg segíteni szeretnék. Feküdj le aludni nyugodtan, nem csinálok semmi rosszat, Hemmings becsület szavamra! - akkor bizony mind meghalunk, ha ő segíteni akar...
- Nem aludhatok! Fél nyolckor a vasúton kell lennem.
- Jess, ugye tudod, hogy fél három van? Komolyan, dőlj le egy kicsit a kanapéra. Ezt feltakarítom és felmosok még ott, ahol mondod. A szobád tiltott terület meg gondolom a szüleid szobája is ahogy a tesódé is.
Szüleim... Hm... Nekem csak egy szülőm van, a másik inkább ivó...
- Köszönöm, de nem kell segíteni. Nem fogok aludni és majd felmosok én. - igazából jól jött volna a segítség, csak nem pont tőle.
- Most miért nem hagyod, hogy segítsek? Nem bízol bennem? Tudom, hogy utálod a fejem, de...
- Nem bízok benned! - vágtam közbe.- Tudom, hogy elkezdenél keresgélni, hogy miért szedek gyógyszert. Túl sok okot adsz arra, hogy ne bízzak benned!
- Jó, rendben, vettem. Nem alszol! De akkor csináljuk úgy, hogy te most oda lefekszel, figyelsz engem, én meg ezt megoldom. - aztán meg majd leüt a felmosóval és körbe kutatja a házat. Azt már azért nem!

YOU ARE READING
Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]
Teen Fiction" - Ohh ugyan már Jess, gyere, mulass egy kicsit! - Ha ezt mondod, annak sosincs jó vége." Jessica Clark egy átlagos tini lány, aki új életet kezd Los Angelesben. Reménykedik, hogy hátra hagyhatja a gyerekkori traumáit és végre boldog lehet. De ez...