Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

23. rész

Október 28.

Reggel elég korán keltem fel - hét óra körül - és annyira éber voltam már, hogy lementem reggelizni, de arra nem számítottam, hogy Liz már ébren lesz.

- Jó reggelt! - köszöntem rá kedvesen Liz-re, miközben a kávéját itta.

- Jó reggelt, Jessica!- végre jól mondta a nevem. - Gyere, ülj ide mellém. - mutatott a mellette lévő székre és leültem. Egy kakaót csináltam magamnak és egy kakaós csigát ettem. - Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled, ugye nem gond?

- Nem, nem gond. Miről lenne szó? - fordultam Liz felé és betoltam a számba a csigát és leharaptam belőle egy jó nagy adagot.

- Adamről. Féltelek Jessica. - az ujjait összekulcsolta és komoly arckifejezéssel nézett rám.

- Mitől félt? Megtudom magam védeni, Adam is megvédett már, ha attól fél, hogy nem védene meg. - majd egy, az előzőnél is nagyobb adagot haraptam.

- Tőle féltelek. - ahogy ezt kimondta, elkezdtem fuldokolni a csigába és nagy szemekkel néztem rá. - Adam megváltozott, nem jó irányba. Az elmúlt egy hónapban több lányt hozott fel, mint eddigi élete során. Félek, hogy téged is csak kihasznál, vagy nem is tudom... - megfogta a kezem ami csupa csoki volt. - Te más vagy, te jobb vagy sokkal, mint a többi lány. Nem ezt érdemled.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az összes létező érzésem Adam felé megkérdőjeleződött. Elvégre, Liz Adam anyja, miért hazudna ilyet? Ő sokkal jobban bele lát Adam életébe, mint én. Nem tudom, hogy most mit kezdjek az érzésekkel, amik folyton feltörnek bennem és a sírásra késztet. Fáj, mert úgy éreztem, hogy én más leszek neki, persze tudtam arról, hogy gyakran voltak lány "vendégei" az elmúlt időben, de hittem benne, hogy megváltozott értem. De miért is változott volna meg értem? Most teljesen összezavarodtam.

- Kö...Köszönöm, hogy ezt elmondta. Én most szerintem felmegyek a szobába. Köszönöm a reggelit. - felpattantam és felszaladtam a szobámba és ledobtam magam az ágyra. A gondolatok cikáztak elmémben és nem tudtam, hogy mihez kezdjek velük. Mindet csak úgy eldobjam, vagy éljen bennem a remény? Elkezdett lassan nyílni az ajtó és bekukucskált egy fej az ajtó mögül. 

- Te ébren vagy? Megakartalak ijeszteni. - mosolygott Adam és én is egy műmosolyt varázsoltam az arcomra. - Jót aludtál? Várj, te már reggeliztél is? 

- Igen, de ezt honnan tudod? - néztem rá nagy szemekkel. Ha lent volt és hallgatózott és tudja, hogy mit mondott az anyja, tuti, hogy másképpen fog velem viselkedni.

- Itt egy kis csoki a szádon. - óvatosan az ujjával letörölte, de a kezét nem vette el. Miért pont most kell ezt csinálnod? Könyörgöm, valaki vigye ki innen! - így ni. - épp hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de a belső hangom szerint, meg kell akadályoznom. Gondolkozz Jessica, gondolkozz!

- Ööö... Amúgy, hova megyünk? Nem mondtad még el a mai programot. - ez volt az első dolog ami eszembe jutott, de amúgy nem is olyan nagy hülyeség. 

Ügyes voltál Jessica, most az egyszer nem égtél be!

- Jah, igaz... - elkezdte vakarni a tarkóját, látszott rajta, hogy zavarban van. - A régi itteni haverjaimat fogjuk meglátogatni. Tudom, hogy ez neked nem annyira nagy cucc, de mindig ha eljövök ide, összefutunk. Téged meg, a saját érdekeid miatt, nem hagylak itt a szüleimmel. Nagyon jó fejek, ha megismered őket, tényleg. Szerintem nagyon jól kifogtok jönni. 

- Na ez egy jó ötlet. Viszont, te menj le reggelizni, én átöltözök, aztán indulhatunk is. - lelkesedtem, habár jobban szerettem volna itt üldögélni egész nap, mintsem Adam fuxos haverjaival lógni. Túl illegális ez nekem!