Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

14. rész

Szeptember 9.

A suliba tuti mindenki megjegyzést fog tenni a karomra, de nem érdekel. Miután beértem a suliba, Kiara a nyakamba ugrott.

- Úristen, mi lett a kezeddel? - természetesen ő is észrevette a  karomon a fáslit, meg természetesen tudni akart mindent.

- Semmiség. Megzúzódott. - ezt a szar kamu dumát...

- Figyelj, lenne egy hatalmas kérésem! 

- Jajj Kiara! Megijesztesz! 

Leültünk a büfébe, a törzshelyünkre és rendesen féltem, hogy most mi fog következni. 

- Szóval... Ugye van a koncertjegyem.... De én nem tudok elmenni és nem szeretném, hogy kárba menjen és arra gondoltam, hogy te elmehetnél. 

- Kiara, lassan te jobban ismersz engem mindenkinél. Akkor miért akarod, hogy elmenjek? 

- Ugyan máár! Csak megállsz valahol hátul és elmeséled, hogy milyen volt.

- Tulajdonképpen, te hol is leszel? - nem  ez volt ugyan a legfontosabb dolog, de reménykedtem, hogy hátha eltudom terelni a szót.

- Családi túra... Elfelejtettem. Minden évben elmegyünk a családdal a hegyekbe túrázni. De kérlek, menj el! 

- Jóó legyen. De csak azért, mert a húgom imádja és csak miatta! - amúgy Adammel járok egy suliba, nem is értem miért olyan nagy cucc, ha koncerten látom..

- Köszi köszi kösziiii!!! - szorosan megölelt és át is adta a jegyet. - Aztán csinos legyél! Majd segítek, hogy mit vegyél fel.

- Mikor is lesz ez? - remélem valami hajnali órában és lemondhatom az egészet a picsába.

- Holnap! nyolckor! Ne késs! 

- Miiii?? Akkor te holnap nem jössz suliba? - nem tudom, hogy miért következtettem ezt le abból, hogy a nyolc órási koncertre nem megy el, akkor suliba se, de igazam lett.

- Ahogy a hét többi napján sem. Reggel indulunk, már alig várom...

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán mentünk órára. Gyorsan eltelt ez a nap. 

Szeptember 10.

Nem csak a tegnapi, de a mai nap is borzasztóan gyorsan elröppent. Már hat óra van és épp a sminkemet készítem és gondolkozok, hogy mit vegyek fel. Egy pöttyös rucit választottam egy barna kabival. Szerintem ez tökéletes lesz. A fáslit is takarja a kezemen, szóval minden patent.

Elindultam a koncert helyszínére és már javában mentek be az emberek. Ez egy bár, nem túl nagy, pont jó. Minden nagyon jól megy.  Na megjött Adam. A lányok visítoztak és folyamatosan videózták. 

- Sziasztok! Hogy telik az estétek? Nekem nagyon jól, úgyhogy legyen mindenkinek ilyen jó kedve mint nekem! És akkor öt, hat, hét ééés.

Elkezdett énekelni és nem is olyan rossz... Sőt... Egész jó. Én leghátul álltam, de mindent láttam. Volt, hogy a közönségben valakinek megfogta a kezét vagy puszit dobott. Aztán hirtelen felhúzott egy lányt, rám nézett, mosolygott egyet és megcsókolta a lányt. Mindenki tapsolt én meg csak megráztam a fejem és inkább elmentem kérni egy limonádét. Nem is értem, hogy minek jöttem el! Annyira felidegesít, hogy így bánik a lányokkal, csak kihasználja őket! Lehet ezért idegesítem, mert én nem hódolok be neki!

Miután vége lett a koncertnek Adam odajött hozzám. 

- Hát te? Nem úgy volt, hogy nem bírod a képem? - megtámaszkodott a bár pultnál és mosolygott rám.

- Szerinted miattad vagyok itt? - de hülye vagy Jessica...

- Mert ki más miatt? Én nem látok itt mást! - körbemutatott és elmosolyodott. Gyorsan ki kell valamit találnom.

- Már el is ment... Túl uncsi voltál. - megvontam a vállam és megcsapott Adam büdös pia szaga - Te ittál?

- Csak egy piciit. Olyan cuki vagy, hogy aggódsz értem. - aggódik az anyukád, nem én!

- Leszarom, hogy mit csinálsz, csak ne lihegj a nyakamba, mert lehánylak! Tudod mit, én léptem. - elindultam az ajtó felé, de megfogta a vállam és megfordított, maga felé.

- Ahj, ne menj mááár. Olyan szép vaagy és ne hagyj itt.

- Adam, menj haza! - néztem rá, de igazából ő nem nézett engem, mert megjelent a csapos csaj. - Haza viszlek. El tudsz jönni a buszmegállóig, vagy segítsek?

- Nem megyek haza. Egy sört kérek, szépségem. - a csajnak dobott egy puszit és mondtam neki, hogy már ne töltsön, mert már indulunk haza. - Nemár Jess, még egyet, légyszi! - könyörgött, mint Izi kiskorában a fagyiért, hogy had kapjon még egy gombócot.

- Adam kérlek, gyere. Nem foglak itt hagyni, gyere elmegyünk hozzád. Segítek, csak gyere. -  bólintott egyet, hogy jó és elindultunk a kijárat felé. A busz pár perc múlva már megérkezett és ahogy kiszálltunk a buszból lehányta a muskátlikat. Szegény virágok... 

Megkerestem a kabátja zsebében a kulcsot és kinyitottam. Halkan felcaplattunk az emeletre, Adam szobájába. Becsuktam az ajtaját és ő addigra már ledobta magáról a felsőjét. Ott állt előttem félmeztelen és én annyira zavarban voltam, hogy a hajamat folyton a fülem mögé tűrtem, de egyfolytában előre bukott.

- Kicsit piros az arcod, Jessica Clark. - olyan dögösen mondta ki a nevem, hogy bele szerettem a nevembe. Nem tudom, hogy mi miatt viselkedett így velem, de annyira kedvem támadt megcsókolni, de vissza fogtam magam.

- Csak egy kicsit izgultam, hogy a szüleid ébren lesznek-e vagy valami. Aztán, nem akartam, hogy bele fussak valamelyik bátyádba, mert tök ciki lett volna és nem akartam volna magyarázkodni, hogy én nem azért jöttel fel hozzád, mint a többi lány. De most már megnyugodtam és... és túl sokat beszélek.

- Itt maradhatnál éjszakára. - kecsegtető ajánlat és nagyon erősen koncentrálnom kellett, hogy nem-et mondjak, az igen helyett.

- Nem, nekem haza kell mennem. - olyan nehezen mondtam ezt ki, mint amikor közlöm a tanárral, hogy nem tanultam az órájára. - Én szerintem indulok, mert gyalog kell haza mennem, mert már nem jön több busz.

- Szóljak a szüleimnek, hogy vigyenek haza? - az hiányozna még!

- Nem kell, tényleg. Na de, aludj jól. Szia. - megfordultam és elindultam kifelé az ajtón. De mielőtt lemehettem volna a lépcsőn, utánam szólt.

- Jess. Öhm... Köszi, hogy haza hoztál. - mosolygott rám és én is csak vissza mosolyogtam és kimentem az ajtón. 

Anya úgy tudta, hogy Kiarával megyek bulizni, szóval, nem gáz, ha hajnalban esek be az ajtón. 

- Jess, te már megint mit csináltál Adammel? Láttam a képeket instán. - rontott be a szobámba Izi. Pedig tényleg azt hittem, hogy sikerült kurva halkan felérnem a szobába, de ezek szerint tévedtem. 

- Berúgott, segítettem neki haza jutni. - mondtam és ledobtam magamról a kabátot.

- Miért voltál egy helyen Adammel? Anya tudod, hogy megtiltotta! Tudod, hogy én rajongok érte és tééényleg, nagyon szeretem Adamet, de... 

- Izi. Kiarának el kellett utaznia és megmaradt a jegy. Elmentem, hogy ne menjen kárba és ennyi. Haza vittem, elaludt és eljöttem. Nem kell ezt túl reagálni. Amúgy, te ugyan úgy rajonghatsz érte, veled nem tett semmit. 

Izi nagy duzzogva vissza ment a szobájába és valószínűsítem, hogy elaludt. Én is elaludtam, a sok gondolatommal együtt.