Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

19. rész

Percekig álltam a szekrényen lévő tükör előtt és rettegtem, hogy nekem így ki kell mennem Adam elé... Mindenképpen akartam fürödni, mert tényleg csodás időnk van, de azért mégiscsak... Egy sima egyszerű fekete külön részes fürdőruhát vettem fel. Semmi extra, de éppen kiemeli, azt amit ki kell... Felvettem egy hosszú pólót és lementem a lépcsőn, természetesen Adam már készen volt és ő csak egy fürdőnaciba volt és a fején egy napszemcsi. Döglesztően néz ki.

Miért gondolok én ilyenre? Jessica fog be a gondolatod száját! 

- Két dologban reménykedek. Egy Vagy nincs alattad semmi, kettő vagy az a melltartó van rajtad, amit órákkal ezelőtt a kezemben tartottam. 

- Órákkal? - kiakadtam és ahogy elmentem Adam mellett, kicsit meglöktem.

- Nem értem, hogy mit kell ennyit készülődnöd... Nem esküvőre mész... Vagy arra készülünk? - elindult utánam és leterített egy nagy pokrócot a fűbe, bekente magát naptejjel és egy hatalmasat szaltózott a tóba. - Na nem jössz? 

- Mennyire mély? Csak mert százhatvannyolc vagyok és hát nem nagyon szeretnék még meghalni... - leültem a pokrócra és nem akartam levenni a pólót... 

- Százkilencven körül van. Nem fogsz meghalni, vigyázok rád. 

- Mennyire hideg? Mert tüdőgyulladást sem szeretnék kapni... - próbáltam valami könnyű menekülőutat keresni, de Adam túl jól ismer.

- Hát én nem tudom, hogy neked mi a hideg, dugd bele a lábad vagy az ujjad. 

Pontosan ezt csináltam, oda mentem és a kézfejemet beleáztattam a hideg vízbe. 

- Uhh... Ez hideg, úgyhogy én inkább napozok. - éppen emeltem volna ki a kezem, de Adam gyorsabb volt. Elkapta a csuklóm és belerántott a - szerintem olyan tizenöt-húsz fok körüli - vízbe és azt hittem, hogy ott fogok megfulladni, de Adam megfogta a kezem és felhozott a víz felszínére. - Te nem vagy normális! - elkezdtem ütögetni Adamet és ő csak nevetett. - Ne nevess már! 

- Muszáj volt! Különben még mindig ott ücsörögnél, hát nem sokkal jobb így? - védte magát és részben igaza volt, de ilyen sunyi, aljas húzást... 

Egy kicsit még örültem is. Nem kellett levennem a felsőt, nem is szenvedtem a bemenéssel, de ahogy lemerültem megcsípte az arcomat - meg úgy az összes testrészem - a hideg víz, ami amúgy nem is olyan hideg, ha mozogsz. 

- Nem szeretnéd levenni a felsőt? Nyugi, láttam már lányt fürdőruhába, anélkül is, nem te leszel az első. 

- Valahogy éreztem... - nagy nehezen leszenvedtem magamról a pólót és kiraktam a pokrócra. Láttam ahogy Adam szemeivel végigfürkészi a testem és akaratlanul is, de zavarba jöttem. - Veled ellentétben, engem még senki nem látott fürdőruhába...

- Strandra se jársz? 

- Öt éves korom óta nem. Úszni is elfelejtettem már. A vízen fent tudok maradni, de már nem megy az úszás. 

- Pedig, gyönyörű tested van. Megnézném ruha nélkül is. - sunyin mosolygott és én válaszként az arcába löktem nyolc liter vizet. - Ohh igen? Ha harc, hát legyen harc! 

Percekig szórakoztunk ezzel és Adam mindig sokkal többet adott nekem, mint én neki, ez nem fair! 

- Jó most már elég, mert a végén belefulladok a vízbe. - ránéztem Adamre és ő még egy utolsót azért még kaptam tőle. 

- Szexi vagy, ha vizes a hajad. 

- Te nem... Olyan vagy mint egy ázott kutya...  - Adam sértődött fejet vágott és durcásan a víz alá merült, azzal a mondattal, hogy "Tudod, mit, ha olyan csúnya, akkor ne nézd!". Poénból ráfeküdtem a hátára, hogy ne tudjon feljönni. De aztán megfogta a kezével a derekam és megfordított és a karjaiba kerültem... Roppant kellemetlen szituáció volt. - Most már letehetsz. - Megrántotta a vállát és beledobott a vízbe. Lemerültem egészen az aljáig és nehéz kapálások után felrugaszkodtam. - Ez nem volt vicces... - néztem rá mérgesen és ha a tekintettel ölni lehetne, Adam már meghalt volna egy párszor.