Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

30. rész

Neon fények világították be  a helyett és még volt kevesebb mint húsz percünk, hogy átöltözzünk, mert nem fogunk ilyen ruhákba táncolni egész este, meg a magassarkú is ment a ruha mellé. Egy haspólót választottam egy fekete szoknyát, nem vagyok szoknya párti, de nem akartam nadrágot felvenni, tuti rám tapadna és attól megőrülök. A hajamat felkötöttem, és azt kell mondjam, brutál jól nézett ki, ahogy a hullámos hajamat felfogtam, de azért a fejemre vissza tettem a koronát, mert az kell oda. Nem terveztem inni, ami azt illeti.

- Jess, iszunk valamit? - jött oda hozzám Kiara, akin egy neon rózsaszín felső volt kék nacival.

- Még szép! - na erről ennyit... 

- Van már egyáltalán kitéve valami? Még nem most fog kezdődni. - csapódott hozzánk aztán Hailey is, aki egy félvállas fekete felsőt vett fel, fehér nadrággal. 

Tulajdonképpen igaza volt, még volt egy tíz perc, hogy elkezdődjön, úgyhogy addig felfedeztük a terepet. Mindenkinek adtak egy világítós karkötőt, a buli emlékére. Azt kell mondanom, hogy Adam kitett magáért. Ez a buli már most jobb, mint amit még én csináltam egyszer. Itt sokkal többet voltak, nagyobb a hely, jobbak a fények, az egésznek jobb a hangulata. Persze, az enyém ugye házibuli volt, de akkor is. Volt egy hatalmas táncparkett és lehetett karaoke-zni is és Just Dance-ezni. Annyi féle pia volt a pult mögött, hogy egész Amerika részeg lehetne ennyi mennyiségtől. 

- Készen álltok egy fejethetetlen estére? - szólt bele a mikrofonba Adam, amit már tök rutinosan kezelt, ez amúgy tök egyértelmű, mivel énekel. Semmi baj Jessica, lepődj meg ilyen kis szarságokon is!  - A bárban kedves Mike barátom fog kiszolgálni mindenkit! A "méreg" egy új találmányunk, fogyasszátok egészséggel, de ne igyatok túl sokat belőle, mert bizony meg fog ölni. - milyen aranyosan mondja még ezt is... - Arra kérek mindenkit, hogy legyünk tekintettel egymásra és ne menjetek át vadállatba. Bulizzunk egy nagyot!! - letette a mikrofont és Tod már indította is az első zenét. Úgy döntöttünk a lányoknak, hogy megkóstoljuk a mérget. Annyira találó név ez amúgy. - Csak óvatosan. - átölelte a derekam hátulról és a fülembe súgta. Mondanom sem kell, hogy a kezemben az ital elkezdett remegni és majdnem kiöntöttem. 

Koccintottunk a lányokkal és lehúztuk a pohár tartalmát. Marta a torkom mint annak a rendje, de volt neki egy édeskés íze, de a végén mégis keserű volt. Fura egy cucc volt az biztos, és még milyen hatásos. Háromszor fordultunk és azon kaptuk magunkat, hogy a táncparkett ördögei vagyunk. Túl jó zenék szóltak és ezért el sem akartunk menni onnan, csak élveztük, ahogy az alkohol elködösíti elménket és önfeledten vonaglunk az aulában. Szerencsére nem csak mi voltunk így, a méreg igazán betette a kaput mindenkinél. Adam alig ivott valamit, mindig hívtam, hogy legalább a kedvemért, de ő azt mondta, hogy neki kell összetartania az egészet, hogy nézne már ki, ha ő is picsa részeg lenne. Ez tartott öt percig, mert utána már ott riszált velünk. 

Mind a kettőnk vérében tombolt az alkohol, de ennek ellenére a testem mindig megfeszült, akárhányszor hozzá ért fedetlen hasamhoz. Egy percre sem hagyott magamra, még a mosdóba is elkísért, mert félt, hogy eltévedek. Nagyon boldog voltam, hogy Adam ennyire féltett és vigyázott rám, annak ellenére, hogy ő szerintem jobban be volt csiccsentve, mint én. Az egész iskolában tombolt a jókedv. Más sulikból is átjöttek hozzánk afterezni és elég szép számmal gyűltünk össze. 

Felmentem a másodikra - igazából fogalmam sincs, hogy minek -, de amikor bementem a tanári szobába - aminek egyébként zárva kellene lennie - fúrta az oldalam a kíváncsiság. Szétnéztem az egész helyiségben és azt kell, hogy mondjam, hogy menőbb, mint gondoltam. Valakinek még egy üzenetet is hagytam, egy cetlire oda írtam, hogy "Az after party nagyon király, kár, hogy te már otthon alszol..." őszintén, fogalmam sincs, hogy kinek írtam és azt sem tudom, hogy miért - valószínűleg a pia miatt -, de annyira jót szórakoztam rajta, hogy írni se tudtam nagyon. Megrémültem, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó és valaki lépked felém. 

- Ugye nem előlem menekülsz, királynőm? - nézett rám Adam és egy részeg mosolyt csalt az arcára.

- De. - vágtam rá gyorsan. Nem, nem előle menekülök, sőt, nem is menekülök, csak érdekelt, hogy hogyan fog rá reagálni. 

- Előlem nem kell menekülnöd. - egyre közelebb jött felém, én meg folyton hátráltam, addig, amíg neki nem ütköztem a falnak. A kezeit a fejem mellé tette és mosolyogva nézett rám. - A kiscica be van kerítve. - igazából, simán kiszabadultam volna, tökön rúgom és futok, de baromira élveztem ezt a helyzetet. - Tudod, nem gondoltam komolyan, amit mondtam, hogy csak arra kellesz nekem, hogy lefeküdj velem. Ők soha nem tudnák megérteni, hogy... szerelmes vagyok. - remélem ezt nem az alkohol hatása miatt mondta. 

Nem tudtam megszólalni, csak néztem az arcát és ahogy várja, hogy végre mondjak valamit. Akartam, hogy tudja, hogy én is szeretem, csak most ő is részeg meg én is és jelenleg sokk hatása alatt vagyok. Az ingét megmarkoltam és magamhoz húztam. Lágy csókolózásba kezdtünk és azt akartam, hogy soha ne érjen véget. Valaki hirtelen berontott a tanáriba és mi pont olyan gyorsan rebbentünk szét. Az alkohol úgy éreztem, hogy megszűnt létezni bennem.

- Hát te ki vagy? - kérdezte Adam, ám az én fejemben is megfogalmazódott ez a kérdés.

- Felügyelőnek hívnak, és ti miért vagytok itt? - elindultunk kifelé, de megfogta Adam karját. - Veled viszont beszélnem kell, négyszemközt. 

- Jól van. Lemegyek a többiekhez. - becsuktam az ajtót és elindultam lefelé a lépcsőn, de a tömegben kiszúrtam valakit. Bassza meg! Megcéloztam a mosdót és bezártam magam egy fülkébe. Azonnal írtam Adamnek, hogy gáz van és  hagyja ott a felügyelőt és mentsen meg. Miután remegő kézzel sikerült megírnom az üzit, kinyitottam az ajtót és bele ütköztem egy felsőtestbe.

- Oh, bocsi. - felnéztem, hogy ki is áll előttem, abban a pillanatban lepörgött a szeme előtt a halálom. - Bryce... - suttogtam alig hallhatóan.

- Jess baby, milyen gyönyörű vagy... - még el is hittem volna, ha nem az ő szájából hallom. Nem értem mit keres itt. Adam csinált már megint valamit, vagy most mi van? Ha már Adam, hol marad? Meg se nézte az üzenetem.

- Mit akarsz, Bryce? - kérdeztem és nagyon féltem, hogy most mit fog mondani, bántani fog-e, vagy pénzt kér megint, de nekem nincs pénzem. Most jelenti be, hogy feljelentett a rendőrségen, mert őt már nem érdekli a pénz, csak az, hogy rács mögött lásson minket? Vagy, hogy további pénzt kér a hallgatásért cserében? Vagy lehet, hogy drog kellene neki, de akkor rábaszott, mert nekem nincs drogom. Húzta az agyam és megsimította a kezem, könyörgöm, erő, most ne hagyj el! 

- Azt, amit múltkor nem kaptam meg. Téged. - a szívem kihagyott jó pár ütemet, mikor ezt kimondta. Tudtam, hogy komolyan mondja, mert múltkor Adam elzavarta, amikor rám hajtott és nagyon ideges volt. De most nincs itt Adam, nincs itt más, aki leüthetné, most csak ketten vagyunk és ez baromira megrémít. Borzasztóan gyorsan kezdett verni a szívem, aztán én elkezdtem hátrálni, de ő folyamatosan követett. Neki ütköztem a hideg csempének és elmondtam három imát, de felesleges volt... 

- Bryce... - kezdtem halkan, de igazából a jelenlegi állapotomból nem is tudtam volna hangosabban szólni. - Kérlek, engedj el. Meg tudjuk ezt beszélni és mind a ketten jól járunk. - ezt még én is tudtam, hogy nem így lesz, de hátha. Hátha megesik a szíve rajtam, ha meglátja, hogy mennyire félek és kér mondjuk pénzt. Most mindennek jobban örültem volna.

- Jessi, Jessi, Jessi... Ez nem így működik. - pedig működhetne. - Mindig megszerzem, ami kell nekem, jelen esetben ez, te vagy. - könyörögtem már a fentieknek, hogy valahogy mentsenek ki, de ő csak sunyin mosolygott. 

Meg akartam ütni, de nem volt erőm, sikítani se bírtam, lefagytam. Éreztem, hogy ez nem csak félelem, de pánik, kétségbeesés, fájdalom és tehetetlenség is egyben. A kezét a szoknyám alá helyezte és a combomat kezdte el simogatni. Annyira undorodtam az érintésétől, hogy le tudtam volna hányni. A könnyeim patakban folytak az arcomon, de őt ez egyáltalán nem hatotta meg. A bugyim vonaláig elkezdte a kezét felvezetni és minden porcikámmal küzdöttem volna ellene, de nem tudtam, mintha meghaltam volna, de mégsem. Megfogta a vékony anyagot és lejjebb húzta. Azt hittem összeesek, de helyette ő dőlt ki. Egy homályos alakot láttam magam előtt, aki utánam nyúlt, mert összeestem. Kitört életem eddigi legnagyobb pánikrohama, folyton Bryce arcát láttam magam előtt és azt, amit tesz, és amit tenni akart. Fél szemmel még láttam, hogy Bryce mellettem fekszik ájultan. Könyörgöm, mondja azt valaki, hogy meghalt!