Rosszba szeretve [BEFEJEZETT]

17. rész

Október 25.

Több mint két hét telt el, kezdődik az őszi szünet. Izi-vel összefogtunk és rábeszéltük anyát, hogy engedjen el. Amikor elmondtam Adamnek, hogy megyek, felkapott és megpörgetett. 

Most pakolok össze a bőröndömbe, mert pár óra és jön értem Adam. Dudáltak, kinéztem az ablakon és tátva maradt a szám.

Ez a szépség parkolt a ház előtt. 

- Na mi lesz? Nem jössz? - kiszállt az ülésből és becsukta a kocsi ajtaját.

- Ez a te kocsid? - néztem rá kitágult szemekkel és tátott szájjal.

-  Nem, az előbb loptam. - fogta a fejét és nevetett. - Amúgy, én is örülök neked! - megölelt és megfogta a bőröndöm és berakta a kocsiba. 

- Ez a kocsi... Mindjárt elájulok.

- Csak azt ne! Már egyszer-kétszer kijátszottad azt a kártyát! Jól rám ijesztettél! - kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. - Hölgyem, fáradjon be! 

Oda szaladtam anyáékhoz, adtam nekik két puszit és beültem az anyósülésre. 

- Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva.

- Igen! - hirtelen olyan izgatottá váltam. 

- Vigyázzatok magatokra és Adam, ha egy haja szála is meggörbül, a kocsiddal együtt verlek szét! 

- Szia anyaaa! - integettem nekik az ablakon keresztül

Elindultunk és nagyon kényelmes volt az ülés. Kifele néztem az ablakon és elgondolkoztam, hogy lényegében én csak annyit tudok, hogy három napra, Adam családi tavánál leszek. De azt, hogy ez pontosan hol is van, azt nem tudom... Tényleg, szinte semmit nem tudok róla.

- Adam, mesélnél a helyről, ahova megyünk. - felé fordultam és mosolyogtam. 

- Aki kíváncsi hamar megöregszik. - ő is mosolygott. 

- De légyszii! Valamit mondj róla, legalább azt, hogy hol van.

- Egy tó mellett. Ennyi bőven elég. - ki gondolta volna, hogy egy tóparti ház, egy tó mellett van?!

- Humor Herold... - forgattam a szemeimet és keresztbe tettem a karjaimat.- most vettem csak észre, hogy milyen szép mosolya van. Csillog a hófehér fogán a napsugár. - Nagyon kedves a szüleidtől, hogy megengedték, hogy én is veletek legyek.

- Amikor megtudták, hogy jössz, ott volt Luke és ő nagyon örült neked, szóval, így a szüleimnek sem volt kifogásuk ellened. 

- Azta! Erre nem számítottam. Kapcsolok zenét. - a kezemre ütött, miközben a rádió felé nyúltam.

- Akkor most tisztázzunk pár szabályt. Az ablakot, csak én húzhatom le és fel. A rádiót csak én kezelhetem. Nem teheted fel a lábad és nem is ehetsz a kocsiban. Daisynek lelke van.