Senjuk és Uchihák (BEFEJEZETT)

A válasz

- Nem tudom, hogy most Madara, hogy tért vissza az életbe. Kétség kívül megöltem a barátom a falu érdekében - fejezte be a mesélést a bátyám. - így van a falu, amit Madara és én elképzeltünk egy olyasmi ami egyesítette a klánokat. Ez egy lényeges alappillér volt ami rendet teremtett a káoszban és fenntartotta azt. Megvédte a gyerekeket és félretette az értelmetlen konfliktust. Valósággá tette a békét. Azonban utat engedett a kétségbeesésnek olyat amit a testvéred Itachi kénytelen volt elviselni. Talán amit Madara mondott igaznak bizonyult. Talán előre látta, hova fog ez vezetni. Én vagyok az a Shinobi aki létrehozta ezt a helyzetet. Továbbá, én vagyok az is aki úgy döntött, hogy ez elfogadható. Hiszek benne, hogy a Shinobik azok akik kibírják a cél érdekében. De attól függően, hogy mi a cél a Shinobi meg is változhat. Akár csak ahogy... Madara tette.

- Shinobik. Shinobik azok akik kibírják a céljaik elérése érdekében - szűrte le az Uchiha fiú.

- Nekem, ez egy falu felépítése volt. De úgy tűnik Madara valami más megoldást talált. Madara terve amit Orochimaru megemlített az előbb. Az, hogy eltöröl minden Shinobit a földről. Nem tudom mit jelent konkrétan, de...

-A Végtelen Tsukoyomi az, ahol falu, Shinobi és polgár lényegtelen. Mindenkit Genjutsu alá akar tenni, hogy manipulálja őket, ahogy jónak látja. Hogy letöröljön mindent, amit a testvérem, Madara öccse és húga és ti mindannyian meg akartok védeni - mindenki feszülten figyelte az Uchiha gyereket.

- Nos... Sasuke-kun... Mit fogsz tenni? - kérdezett rá végül Orochimaru. - El fogod pusztítani a falut? Vagy... - mindenki feszülten várta az Uchiha válaszát.

- A csatamezőre megyek! Nem hagyom, hogy a falu és Itachi semmivé váljon! - ez volt a válasza. Még mindig döbbenet alatt álltam. Sose hittem volna, hogy egy Uchiha tud ilyen is lenni.

- Akkor elöntöttük! - pattant fel a bátyám. - Tobirama! Indulásra felkészülni!

- Még ha a Hiraishin no jutsut is akarom használni, meg vagyok kötve pillanatnyilag... - utaltam rá, hogy "Valaki" éppen blokkolja a mozgásom.

- Orochimaru, ugye? Mit fogsz tenni? - kérdezte a bátyám.

- Korábban azt mondtad Sasukét követed - emlékeztette Hiruzen.

- Persze... Vele fogunk tartani - válaszolta Orochi. A tejföl hajú gyereknek pedig inába szállt a bátorsága.

Felmentünk a felszínre. Pontosabban a Hokage arcszobrok hegyére.

- Ez a kilátás rengeteg emléket hoz vissza! - mondta nagy vidáman a fivérem. Ez a hely sok emléket idéz fel bennem is. A tejföl srác elakart menekülni, de valaki képen rúgta.

- Te vagy az végre Sasuke! -üvöltötte majd a fehér hajút kezdte el ütögetni. A lánynak vörös haja volt, nagy valószínűséggel az Uzumaki klánhoz tartozik. - Megéreztem a chakrád és nem tudtam elhinni, szóval nézd mit találtam! - üvöltötte. Még egy darabig ütötte a srácot, majd Orochimarúékhoz szaladt és dörgölőzni kezdett az Uchihához.

- Ki ő? - kérdezte a bátyám.

- Az chakrája és a vörös haja alapján. Az Uzumaki klánhoz tartozik - állapítottam meg.

- Hokage társaim! - kezdett a bele a beszédbe a fivérem. - Ahogy most a Nagy kőszobrok tetején állunk és fentről figyeljük Konohagakurét. Égessük emlékezetünkbe ezt látványt a faluról! - sóhajtottam majd megfogtam a vállát és elteleportálta. Nem valami jó a beszédekben a bátyám.

Izana szemszöge:

Katsuyu és az én gyógyító erőm ellenére sem akartak begyógyulni Tsunade sebei. Ezen felül már visszaváltozott öregasszonnyá. Már lassan kezdtem feladni a reményt. A Hokage életjelei kezdtek csökkenni. Három ember chakráját érzékeltem. Három ember tűnt fel. Egy vörös hajú lány, egy fehér hajú fiú, és egy fekete hajú férfi.

- Tsunade-sama! - szólalt meg Katsuyu mikor meglátta az idegeneket.

- Várj, a Hokage mindig egy öregasszony volt? És te ki vagy? - kérdezte rám mutatva.

- Fáradtnak látszol Tsunade - állapította meg az idegen férfi. A Kagék és Katsuyu támadásba lendültek. Én meg mér megint nem értek semmit.

- Orochimaru, mit akarsz te itt? - kérdezte a Raikage.

- Az Öt Kage segítségére siettem. Nem vagyok ellenség. De úgy látom valaki megelőzött - nézett rám Orochimaru.

- Nincs okunk hinni neked! Amúgy is, te meghaltál! - ment egyre közelebb a csiga az újonnan érkezőkhöz. A lány és a fiú hátrébb húzódtak, Orochimaru pedig csak állt faarccal.

- Ha bármi félreérthető mozdulatot tennék, nyugodtan megölhetsz a mérgeddel - mondta tök nyugodtan a férfi. Tsunade köhögni kezdett, mire mind ketten felé kaptuk a fejünket. Katsuyu visszaszívta a mérgét. - Akkor... Karin. Engedd, hogy megharapjon - utasította a szemüveges lányt.

- Mi?! Én azt akarom, hogy Sasuke harapjon meg... - ellenkezett Karin.

- Hah! Épp most ismerted be, hogy szereted őt! - mutogatott a fehér hajú fiú.

- Kérem, most ide figyeljenek! - szóltam rájuk, mire mind a ketten idekapták a fejüket. - Egy háború kellős közepén állunk, és a bátyám is benne van. Ha te Uzumaki lány képes vagy meggyógyítani a Hokagét kérlek segíts! Én már kevés vagyok ide... - mondtam lehajtott fejjel. A lány közelebb jött, majd leguggolt. Felemelte Tsunade fejét így az meg tudta harapni. Másodpercek múlva visszatért az eredeti alakjába és már fel is tudott állni. De még így is megviselt volt.

- Nem gondoltam, hogy valaha is megmentesz - mondta a Hokage Orochimarunak.

- Még ez is lehetséges - tárta szét a karját a férfi, majd felém fordult. - Az előbb azt mondtad, hogy a bátyád is benne van a háborúban, igaz? - bólintottam. - Akkor te lehetsz Uchiha Izana. Uchiha Madara testvére.

- Igen. De ezt honnan tudod? - kérdeztem meg, mert csak pár ember tud arról, hogy léteztem és, hogy most itt vagyok.

- Hashirama mesélt rólad. Szerintem ismered - amint ezt kimondta ledöbbentem. Hashirama? Ő mit keres itt? Őt is feltámasztották? - Ahogy látom igen. Ők már ott vannak a fronton.

- Ők? - kérdezte a Tsuchikage.

- Az előző Hokagék - adta meg a választ. Mindenki lesokkolt, csak én nem. Már megint elvesztettem a fonalat.

- Akkor az nekünk is indulnunk kell! - szólalt meg Gaara, majd homokot irányított alánk és repülni kezdtünk.

Így elindultunk a frontvonalhoz, ahol megint szembe fogom találni magam a bátyámmal.