Senjuk és Uchihák (BEFEJEZETT)

Csapatmunka...

     A gyakorló pályán már vártak a geninek. Pontosak, mit ne mondjak. 

- Jó reggelt!  - álltam meg előttük.

- Jó reggelt! - köszöntek egyszerre. Kei csak bólintott.

- A mai napon felmérem a képességeiteket. Mind a hárman támadjatok rám és... - szedtem elő a három csörgőt. - próbáljátok elvenni tőlem ezeket a csörgőket. Délig kaptok időt. Amelyikőtök nem szerez csörgőt, megy vissza az akadémiára. Értettétek? - láttam az arcukon az eltökéltséget. - Amikor megadom a jelet elkezdjük. Most.

     Hirtelen köddé váltam. Igen egy klónt küldtem oda. Láttam rajtuk a meglepettséget, majd mikor felocsúdtak a döbbenetből elbújtak. Azért, hogy valamelyest könnyítsek a feladaton előbújtam és vártam. Az egyik fa lombjai mögül, fekete-fehér állatszerűségek jöttek elő. Pár kunaival elintéztem őket, fekete tócsát hagyva maguk után. Ez talán Sora műve lehetett, hiszen ő mondta, hogy szeret rajzolni. Pár pillanat múlva meg is jelent, harmad magával. A fekete tócsákból klónok jöttek elő. Mit ne mondjak ügyes. Mind a hárman nekem támadtak, a klónokat gyorsan elintéztem, de Sorával már kicsit más volt a helyzet. Eltűnt. A lábam alól chakrát éreztem. Szóval itt rejtőztél. A föld alól két kéz nyúlt ki, majd Sora feje is előbukkant. De még mielőtt elkapta volna lábam, felugrottam. 

- Ügyes próbálkozás! - dicsértem meg. - De kevés lesz! 

     Számomra most a csapatmunka a legfontosabb, de már látom, hogy nincs. Oldalról Shurikenek és kunaik repültek felém. Szándékosan nem kerültem el őket, inkább helycsere jutsut alkalmaztam. 

- Kei, ez most miért kellet?! Már majdnem megszereztem egy csörgőt! - kiabálta dühösen. Eközben egy klón a háta mögé került, és megkocogtatta a vállát.

- Máskor jobban figyelj! - és már repült is hátra. Háttal egy fának csapódott, fejjel lefelé. A hátam mögé is érkezett egy emberke. - Most gondolom ügyesnek érzed magad? - fordultam meg. Yumiko meglepett arcával találkoztam. Köddé váltam, vagyis a klónom. A háta mögé dobtam egy kunait és oda teleportáltam. 

- Ez meg mikor? - fordult meg, és döbbent le teljesen. Egy másik klónom a háta mögé került, így kellően összezavartam. Megrázta a fejét és egy kunait elő véve támadott. 

     Egy rúgással próbálkozott, amit fél kézzel kivédtem. Egy hátra szaltóval kiszabadította magát. A klónom vette célba. Valahogy rájött, hogy én vagyok az igazi. Ügyes lány nem mondom. Miután sikeresen elintézte  a klónom felém kezdett rohanni.

- Ügyesen rájöttél, hogy az csak egy klón volt. De most lássuk a következő lépésed! - elővett egy sípot. Játszani kezdett rajta. Gyors tempójú dallamot. A földből két kőgólem emelkedett ki. Szóval így állunk. 

- Ügyes kis jutsu - kézjeleket formáltam. - Katon: Pusztító tűzgolyó! - a gólemek pár másodperc alatt széthullottak. Nem bírják a strapát. Ekkor megint közelharcra váltott. 

     Egy darabig csak védekeztem, majd mikor elegem lett, őt is hátra repítettem. A ruháját megfogva átugrottam a feje felett, és így nagy erőből hátradobtam. Hagyat érkezett földet. Kei ekkor végre előjött. 

- Most, hogy nem áll senki az utamba, megszerzem a csörgőt! - jelentette ki magabiztosan. Fél szemöldök felhúztam.

- Miért vagy te ilyen biztos ebben? - válaszul csak nekem rohant. Szél lökést csinált, amitől játszi könnyedséggel ugrottam. Ez felbosszantotta.  

     Kunaikat dobtam felé, amiket hárított. Na igen, azokkal nem csak ennyit akartam kezdeni. Észre sem vette, hogy kicseréltem magam egy klónnal, miközben én elteleportáltam. 

     A klónom megrohamozta, és a Hyuugák technikáit kezdte el használni. Elzárta a főbb chakra pontjaimat. Majd önelégülten mosolygott. Már nyúlt a csörgőkért, mikor a klónom eltűnt. A mosoly eltűnt az arcáról.

- Mondtam, hogy ne bízd el magad! - ezzel egy ütést mértem a nyakára, pont akkorát, hogy kidőljön, de ne ájuljon el.  

     Mind a hárman kimerültem feküdtek a földön. Senki sem szerzett csörgőt. Majd megszólalt az óra. Dél volt. Akkor most már nem is szereznek. 

- Gratulálok! Mind megbuktatok!