Senjuk és Uchihák (BEFEJEZETT)

A háború folytatódik

Összesen hat ember maradt életben. Köztük az öregember és a homokfiú a narancs kabátos és a legyezős lány. Miért? Miért csinálja ezt a bátyám? Megint támadni akar. Gyökerek jöttek ki a földből. De ez... Hashirama jutsuja!

- Ezt mégis hogyan...? - kérdeztem magamtól. Visszaugrottam a bátyám mellé. - Miért? - kérdeztem. De nem kaptam választ.

Naruto, asszem így hívják megállította a támadást.

- Megküzdök vele! - szólalt meg az öregember. Ez őrültség! Megint közelebb ugráltatott.

- Ki akartam még próbálni más jutsukat is... De nem hiszem, hogy túl sok vizet zavarnál, Oonoki - az öregember fájdalmas tekintettel nézett a bátyámra. - Mi ez a tekintett? Régen megmutattam a kettőnk ereje közötti különbséget.

- Mi Shinobik, már belefáradtunk a végtelen harcba. Harcoltunk a nemzeteinkért és a faluinkért. Nem törődve más nemzetekkel és falvakkal! Egyszer mi vettünk el valamit, másszor ők... ez egy végtelen körforgás! A gyűlölet három háborúnak adott életet - mondata Oonoki. Három háború? Nem volt elég nekik a sok szenvedés? Mindig háborúk dúlnak?

- Ilyen az élet. El sem hiszem, hogy ilyen sokáig éltél, és mégsem tanultál semmit a múlt gyötrelmeiből - válaszolta Madara. Már megint nem értek semmit.

- Hosszabb időt éltem mint te! Kétszer annyit tanultam! És éppen azért, mert megtapasztaltam a múlt fájdalmait, tudom, hogy mi lenne a legjobb jövő számára!

- Mégis a negyedik nagy ninja háborút vívjuk. Ez lenne a "legjobb"? - kérdezte az a Kabuto alak. Sajnos igaza van.

- Ez a háború más! - válaszolta Oonoki.

- És miben? - kérdeztem meg. Látszólag még mindig nem tudta ki vagyok, de azért válaszolt.

- Az előző háborúkban elvettünk egymástól, de most együtt harcolnunk, hogy elérjünk valamit! - válaszolta. Egy halvágy mosoly futott végig rajtam. Végül mégis csak sikerült! Ha nem is úgy ahogy akartam, de végül béke lett.

- Ezt akartad húgom? Ezért haltál meg? Háborúk dúlnak minden korban, és ezt nem lehet megakadályozni! Feleslegesen haltál meg - mondta nekem a bátyám.

- Feleslegesen? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel. - Csak nézz rájuk! Vállvetve harcolnak más népek Shinobijai! Mind tanultak a múltból és haladnak a békéhez vezető ösvényen! - válaszoltam. - Ezt akartam elérni. És nem hagyom, hogy ezt tönkre tedd! - fenyegettem. Ő csak mosolygott.

- Kabuto! Hagy irányítsa a testét a húgom! - utasította Kabutot.

- De... - ellenkezni akart, de Madara nem hagyta szóhoz jutni.

- Csak csináld! Már nincs sok élet bennük, és én még szeretnék egy jót harcolni!

- Rendben! - még odaugrasztott Oonokiékhoz és utána már tudtam mozogni.

- Már meg akartam kérdezni, de te meg ki vagy? - jött a kérdés a homok fiútól.

- Uchiha Izana. Madara húga! - válaszoltam. Úgy néztek rám mintha szellemet láttak volna.

- Madarának volt húga? Miért nem tudtunk róla? - jött a kérdés.

- Régen meghaltam. Akkor még háború volt, és nekem most nagyon nincs fogalmam, hogy mi van!

Mielőtt még választ kaphattam volna Madaráék támadásba lendültek. Egy hatalmas fehér fény és valakik visszaverik a támadást. Nekem ez már sok.

- Tsunade no baa-chan? - kérdezte meglepetten Naruto. Majd négy ember érkezett mellém.

- Mivel mindenki él, azt hiszem, nem késtünk el! - mondta a nő. - Te ki vagy? - kérdezte rám mutatva. - Edo Tensei?- kérdezte meglepetten.

- Mizukage, Ő Madara húga! - válaszolta Oonoki. Minden most érkező Shinobi döbbenten nézett rám.

- Madara húga? - kérdezte meglepődve az a Tsunade nő. - Uchiha Izana? - most én döbbentem le. Honnan ismer?

- Igen. Én lennék az. De honnan ismersz? - kérdeztem vissza.

- Nagyapa mesélt rólad. Megmenteted az öccsét! - válaszolta.

- Te Hashirama unokája vagy? - kérdeztem vissza értetlen arckifejezéssel. Ez most hogy van? - Valaki magyarázzon már meg valamit! Semmit sem értek!

- Sajnálom, hogy meg kell zavarnom a társalgásotokat, de most háború van! - emlékeztetett a bajszos. Tsunade elkezdte meggyógyítani a homok fiút és Oonokit.

- Raikage, Mizukage! Nyerjetek nekünk egy kis időt! - utasította Tsunade őket. Én kérdőn néztem rá. Raikage, Mizukage?

- Elmagyaráznál pár dolgot? - kértem meg miközben besegítettem a gyógyításba. Bólintott majd belekezdett:

- A Senjuk és az Uchihák szövetséget kötöttek. Alapítottak egy falut, Konohagakurét. A falu vezetőjét Hokagénak nevezik. Az öt nagy nemzet vezetőjét kageknak hívják. Mizu-, Rai-, Tsuchi-, és Kazekage - kicsit hallgatott, rám nézet. Bólintottam, hogy értem.

- Gondolom, akkor, maga a Hokage. Eddig értem, de mi ez a háború? - kérdeztem.

- Egy hamis Madara robbantotta ki a háborút. Az Edo Tensei nevű jutsuval pedig feltámasztott embereket. Mint például téged és Madarát - úgy ahogy összeállt a kép a fejembe.

- Hogy lehet ezt a jutsut megállítani? - kérdeztem meg, a szerintem most legfontosabbat.

- Vagy lepecsételjük vagy a használó feloldja a jutsut - válaszolt Oonoki.

- Valaki tud pecsét jutsut? - tudakolódtam.

- Én tudok! - válaszolta a vörös homokfiú.

- Rendben, őőő...

- Gaara, a Kazekege! - segített ki. Ilyen fiatalon Kage?

- Meddig tart még Hokage!? - kérdezte a bajszos. Most vettem észre, hogy elolvasztották a fél területet.

- Majdnem kész! - válaszoltuk egyszerre.

- Tsunade no Baa-chan engem is gyógyíts meg! - kérte Naruto.

- Arra semmi szükség! - válaszolta.

- Mért..?!

- Ez a háború már nem csak a ti védelmetekről szól - felelte Oonoki. Ekkor a bátyám jött fel a Susano'o-val a sav alól.

- Gyorsabbnak kell lennem... Növelnem kell az erőmet, hogy összezúzzam a védelmét! - mondta, szerintem Raikage.

- És a ti védelmetek? - kérdezte Madara, majd támadást indított. Hárman védtük ki. Én a Susano'o-mal, a Kazekage homokpajzzsal, és Oonoki egy kőgólemmel.

- Ez a háború már egymás és mindenki védelmét szolgálja! - mondta az öreg.

- De akkor is harcolni akarok! - akaratoskodott Naruto. Madara megindult felénk.

- Jön! Ideje támadóra venni a figurát! Mizukage, Raikage! Hallgassatok ide! - szólt Oonoki.

Én Madarával voltam elfoglalva. Kardokkal támadott, amit kivédtem kuniakkal. Gaara homokkal támadott, ami az elején nem volt hatásos, de utána piramisként próbálta elzárni vele Madarát. De kitört belőle. A Mizukage ködöt csinált így próbálta lecsökkenteni a látóteret. A Raikage és a Tsuchikage olyan erős ütést vittek be, hogy Madara Susano'o- ja összetört és pár száz métert hátra repült.

- Baa-chan foltozz össze engem! - kérlelte Naruto a Hokagét.

- Hagy rendezzük le azt a Madarát mi! Esküsöm, hogy egyszer és mindenkorra lerendezzük - repült oda Tsuchikage Narutóhoz.

- Ha mind két Madarát legyőzzük azzal véget ér a háború! Rád bízom, hogy ad át az Öt Kage üzenetét! - mondta Tsunade.

- Győzni fogunk! -mondták egyszerre. Elmosolyodtam. Megérte. Megérte ezért az egy pillanatért! Mindenki összefog egy cél érdekében. Majd a Naruto eltűnt.

És ott álltunk. Az öt Kage és én, Madara ellen.